Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-04-05 / 7. szám
4 Mindazonáltal a hetvenes évekre lényegesen kibővült és megújult a bútorkereskedelem kínálata. Országszerte bútoráruházak épültek — a Domus-hálózat egységei — és sokfajta külföldi bútorral is gazdagodott a választék. Megkezdődött a bútorgyárak rekonstrukciója, a beszerzett új gépsorok ontották a sima felületű színes és természetes fa karakterű bútorokat. Az addigi ruhás- és kombinált szekrényeket előbb a mindenes-, vagy svédfalak váltották föl, amelyek a polcrendszeren kívül magukba foglalják a kisebb szekrényeket is, míg ruhatárolásra az új lakásokba eleve beépített gardróbszekrények szolgálnak. Ám néhány év csupán, és a svédfalak divatja is leáldozóban; megjelennek az új elemes bútorok, ezekből akár egész szekrényfal is felépíthető. Ennek a hetvenes évi kezdetektől máig számtalan változata született — néhány, például a Garzon és a Réka nevű föltűnő karriert futott be —, de igazában ez a formáció sem oldotta meg a lakásberendezés mindig újraéledő gondjait. Sőt, némelyek szerint még szaporította is őket. A szekrényfaldivat ugyanis túlburjánzott, kü-5 1, Végletekig leegyszerűsített berendezés egy Balaton-környéki nyaralóban. 2. Ez a fajta bútor, o Varia, a hatvanas években tömegigényre készült. Rég elfelejtettük. Ám a nosztalgia visszahozta. 3. Tartózkodó ízléssel berendezett hálószoba-részlet a hetvenes évekből. 4. Aki maga építkezik, szívesen készíttet kandallót a nappalijába. Persze csupán hangulatnielegitönek. 5. És divat a hagyományos, polgári bútorzat. 6. A ma rendkívül elterjedt elemes szekrényfalak legnépszerübbike, a Réka tölgy változatban. FOTO: BERÉNYI JANOS, VELICES LÁSZLÓ ÉS NOVOTTA FERENC 6 lönösen túldíszített, csillogó változatai szinte, tüntetnek a „divatosság” jegyeivel. Arról nem is szólva, hogy a panellakások olykor keskeny szobáinak egy-egy falát is sokan szinte kötelezően ilyen bútorsorral népesítik be. tovább szűkítve vele életterüket, függetlenül attól, hogy a lakásban akad elég beépített tárolóhely. És hogy a divat más negatív jegyeit is megemlítsük, e szűkössé váló nappalik berendezésének sémájára nemkülönben jellemző az ülőkanapé, előtte dohányzóasztal, jobbról-balról egy-egy fotel elhelyezésének „kötelező” volta is. Igaz, korántsem mindenki számára. Hiszen időközben új irányzatok bukkantak föl és erősödtek meg a hazai lakberendezésben. Ilyen mindenekelőtt a rusztikusság vonzása, amely valóban sokakat kerített hatalmába. Több-kevesebb eredetiséggel faragott szekrények, szőttesek, gyapjúszőnyegek, szádafüggönyök, sok cserép, fonott nád- és veszszőholmik, és mindenféle régi, igazi, vagy nem régi és nem igazi falusi tárgy jellemzi ezt a tetszést. És persze, ahogy az lenni szokott, mellettük a kacatok, utánzatok, silány utánérzések garmada nemkülönben. Sok év óta erősödik ismét az antik darabok szeretete is. Sokan örömmel lakják, mások szenvedéllyel gyűjtik is az antikvitásokat, így már nem kevés lakásba tévedhetünk, amely olyan, akár egy múzeum. Még a két háború között terjedt el Budapesten a kolóniái. Nem célunk itt eme irányzat hazai formáját kigúnyolni. Elég, ha megjegyezzük, hogy mai megjelenése többnyire már a régi műbútorasztalosság munkagondosságát is messze elkerüli, nem is szólva formai erőszakoltságairól. Mégis, sokak szemében még mindig ez a „státusszimbólum”. A szabad vállalkozási formák újabban erősen megnövelték az iparművészek és kivitelezők gazdasági társulásainak mozgásterét, a lakberendezési szakmában is. Ennek is tulajdonítható, hogy az állami, szövetkezeti és magánbutikok százai szépen megmunkált, változatos, modern és nosztalgikus lakberendezési tárgyak, felszerelések tömegét kínálják az érdeklődőknek. Ezzel párhuzamosan megjelentek a skandinávjellegűnek nevezett bútorok — természetes, avagy pácolt fenyőből, sima vagy csak módjával stilizált felülettel, len és gyapjú textíliával. Mostanában alighanem ez idehaza a ,,legmenőbb” berendezkedés. Akadnak azonban, nem is kevesen, akik élve a lehetőséggel, és az átlagosnál magasabb jövedelmükkel, ma is ragaszkodnak a színvonalas modernséghez, a tiszta formákhoz, a megejtő design-darabokhoz, és ha jól körülnéznek, hozzá is jutnak idehaza. Érdekes, hogy ennek Amerikából származó, érdesebb. puritánabb változata, az úgynevezett „High-tech” nem tudott nálunk gyökeret verni. Annál szélesebb ama értelmiségiek köre, akik szuverén módon alakítják környezetüket, egymás mellé helyezve ma is modern, nosztalgikus és antik holmikat, fölismerve és tisztelve valamennyiben az értéket és az otthonteremtő képességet. És noha a lakáshelyzet máig nem megoldott Magyarországon, az a nagy változás, hogy ma az otthonok 75—80 százaléka saját erőből, társas- és családi házakba épül, a lakáskultúra tagadhatatlan fellendülését hozta magával. Ezek a lakások városban és faluhelyen, Pesten és vidéken jóval tágasabbak a korábbiaknál, több hálószoba és több gyerekszoba jellemzi őket, és ennek megfelelően többrétű a berendezkedés. A több pénz és a több becsvágy persze nem mindig válik az esztétikai minőség és az emberi bensőség javára, noha — végül is, mint mindig — azért a maga módján ösztönzi a fejlődést. És már nem csupán a drága villák homlokzatán, külső megjelenésében, de itt-ott a lakásbelsőben is megjelenik a posztmodern, kisebb-nagyobb viharokat kavarva az ilyesmire érzékeny körökben. De mi ez ahhoz a lényegesen súlyosabb bosszúsághoz képest, hogy a jövedelmekhez viszonyítva drágák a bútorok. Vagy — másként fogalmazva — a szakma többnyire a költséges változatok forgalmazásában találja meg a számítását. Egyelőre. Mert akadnak jelek, amelyek e téren is kedvező változást jósolnak. A színvonalas és aránylag olcsó bútorokat árusító IKEA-hálózat például a közeljövőben áruházát nyit Budapesten. BALOG JÁNOS 13
