Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
ESTERHÁZY PÉTER A lustaságról — traktátus — 0.000 Amiről nem lehet cselekedni, arról lustázni kell. - 1 Ez nem igaz. (szavak) Induljunk ki a szavakból - maradva többször bevált, kivagyi hasonlatomnál miként kőműves a téglákból. A kőműves kiindul a téglából - ez szép. És akkor így tovább (manierizmus! fölös! fölös!): kifelé!, üvölt a tégla magából kikelten. (Idevalósi megjegyzés: tégla az, ami, aki be van építve... kicsit titokban ...) Dologra. (!) Miről árulkodnak a szavak, tegyük egymás mellé őket, sine ira et studio, és hallgassuk, mi az álláspont? lusta —► henye rest renyhe tunya csesznye lomha —► tohonya nehézkes kényelmes —*• komótos lezser ráérős tempós lassú —*■ lassúdad retardált csöndes piszmogó buta «— kényelemszerető könnyű —>■ gondtalan boldog «— naplopó dologtalan kasza-kapakerülő léhűtő lézengő ritter semmittevő tétlen ingyenélő élősdi —► élősködő parazita *— csavargó —► tekergő vagabundus csőlakó csöves csorvasz strici strigó utcakölyök <— haszontalan —► mihaszna dibdáb hasznavehetetlen semmirekellő —» semmiházi lingár léha —*■ könynyelmű bohém frivol —► cinikus megbotránkoztató kegyeletsértő kacér —► kokett kihívó merész pajzán —dévaj hamiskás évődő huncut —► csalafinta —► fifikus cseles cselefendi •*— kópé —*• selma góbé kujon csínytevő kalefaktor <— pikáns —*■ sikamlós csiklandós illetlen —»• neveletlen szemérmetlen trágár csúnya ■*— üres *— hitvány —* silány vacak rossz csapnivaló rongy szemét lepra szarházi mócsing strici tetű «— senki cenk csoze«— bitang —► alávaló —► gálád aljas —*• becstelen elvetemült erkölcstelen jellemtelen alantas +— nyomorult gyalázatos •*— kriminális pokoli pogány cudar infámis beste büdös mocskos rohadt ganéj kurva nyavalyás +— ebadta jöttment —*• sehonnai hazátlan —*■ földönfutó bujdosó «— gyülevész •*— gazdátlan +— csirkefogó —► kapcabetyár gazfickó lókötő lacibetyár himpellér tróger ganef csibész —► gézengúz imposztor rosszposztó rosszcsont pernahajder paniperda szedte-vedte disznófülű kutyaházi pokolra való jómadár —*• jó pipa jó cég díszpéldány díszpinty mákvirág «— gazember —► zsivány gonosztevő —► bűnöző briganti börtöntöltelék bandita —*- gengszter *— szélhámos —► szédelgő svihák hóhstapler iparlovag széltoló kalandor —► szerencselovag fezőr «— csaló —*• svindler kókler *— akasztófáravaló —► akasztófavirág kötnivaló <— máriás huncut«— álomszuszék —*■ hétalvó mormota ágy terhe (kezdőcsőd) Sokra nem jutottunk, alantas lókötő avagy parazita hitvány, ezt sejthettük, az emberek elsőre - ha rajtuk ütünk - szigorú, kicsit ütődött iskolamesterek, „ejnye, ejnye”, és lengetik a mutatóujjukat; komótos léha, gézengúz ágy terhe - nevetgélnek aztán könnyen szégyenkezve az elébbi kisszerűségükön, és máris az üres cinkosságnál vagyunk, „kérem szépen, a tehetséges ember az ab ovo lusta” (amit rögvest összekevernek a még hamisabb állítással, hogy aki lusta, az tehetséges - elég csak máié maradékainkra gondolni az isiben), ám „semmi baj, semmi baj, semmi baj”, ez csak látszólagos lustaság, valójában etcetera ..., ennyi kurzív - kurzív - keltsen gyanút. Ezért végződik (Hajnóczy nyomán) a felvilágosult állatmese akként, hogy az örökkön szorgalmatos hangya, hallván, hogy a dologkerülő, csak hegedülgető tücsök Párizsba készül koncertezni, arra kéri szomszédját, tenne meg az neki, tekintettel a régi ismeretségre egy szívességet, nevezetesen keresné meg La Fontaine urat, és mondaná meg neki, hogy nyalja ki a seggét (a hangyának). Azt kaptuk, amit vártunk, és akkor nyilván meg is érdemeltük: a lustaság az egy csúf valami, vagy ha nem az, akkor nem lustaság. Meg van oldva. (a lustaság dicsérete) Mégis nem ilyen könynyen van ez. Mert a lusta meglehet lebzsel, lóg, amerikázik, bliccel, lazsál, lazsukál, teng-leng, lézeng, tengődik, vegetál, tengeti azt, amit életének nevez, nyomorog, éldegél, kínlódik, nélkülöz, szűkösködik, híjával van, szorong, feszeng, aggódik, vélhetően komótizál is, és heverészik, vagyis hogy döglik - de nem (nem és nem) dologtalan, és nem henyél ; meri a lusta ugyan henye, s a henye henyél, de a lusta nem henyél. Hát mit csinál? Semmit, vágjuk rá magabízóan, azért lusta. Megint induljunk ki. Mert mit csinál a nem lusta? A nem lusta az szorgalmas, a szorgalmas az dolgozik, aki dolgozik, az építi a rendet, melyben él, ekképp dicsérve azt (hacsak nem éppenséggel e rend felrobbantásán dolgozik, de ez nem reális). A lusta tehát nem ilyen, nem dicséri. A lusta nyugodt. Már ahogy tétován leül, és szuszog. És nem kel föl. Néz. Tél van. Majd tavasz lesz. Tekintetét a rosszindulat mondja üvegesnek. Üres mélység, talán ez fejezné ki ezt a tartalmas filozófiai semmirekellést. Hülyeség, a lusta nyugodt. Nem megelégedett, nem is elégedetlenkedő. Noha/tehát saját lustaságát szemérmetlenül élvezi. Nyugodtsága csak a konyha közelében hagyja el. A lusta az előételek embere! Töltött hasék, könnyű tészták, a tengeri ismeretlenek, olajok, szószok, mártások - ne tovább, ne fájdítsuk a szívünket. Aioli! Aioli! A lusta: kóstolgató. Osonása megőrjíti a mégoly nagyvonalú háziasszonyt is. O az, aki a szőke cipó aranyló héját letöri csak azért barbárul, hogy a maradék hagymás szaftot ki-tun-kol-ja. Lusta enni, ezért beleeszik. Áteszik, leeszik, ide-oda, szét, összevissza, meg rá, előtte, utána, helyette. Favoritba a serpenyős krumpli odaégett, kormos héja. De ő az is, aki ha késő délelőtt érve barátja lakására, órájára pillant, s köszönés helyett hanyagul odaveti, osztriga-idő van, s barátja úgy köszön csodásán vissza, hogy e félszürke kelet-európai város félszürke spájzából valóban osztrigát varázsol elő, akkor, kell-e mondani, szeme sem rebben, csupán a megfelelő pezsgő tárgyában tesz föl aggódó, szakszerű kérdéseket. Ám kisvártatva azután egyszerűen csak örül. Mert: a lusta kevéssel beéri, noha nem igénytelen. A lusta örömben él. A lusta édesszájú, erről ne feledkezzünk meg. RIEZ A. BÉLA (MONACO) MÜVE 52
