Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

A kórus megismételte.- Soha meg nem alkudtatok! A karvezető:- Akik szembeszálltatok az alantas üzlete­lőkkel! Mindenféle producerekkel és egyéb hatalmakkal! A kórus rázúgta.- Mindenféle hatalmakkal! A karvezető:- Ellenálltatok az olcsó sikernek! Az üres látványosságnak! Mindenféle csábításnak! A kórus:- Mindenféle csábításnak! A karvezető:- Nem hagytátok magatokat sürgetni sem­miféle szánalmas prémium, meg jutalom mi­att. A kórus:- Semmiféle jutalom miatt! A karvezető:-Tudtatok várni a pillanatra! Várni... várni... napokig ... hetekig ... amíg eljön a pillanat! Az indulásé! A forgatásé! (Szü­net) Jaj annak, aki elvéti ezt a pillanatot! Á kórus:- Jaj annak ... ! Elhallgattak. Majd a karvezető elfulladt hangja.- Bocsássatok meg nekünk! A kórus:- Bocsássatok meg nekünk! A szavak a semmibe hulltak. És most már csak a csönd. Egy gyűrött arcú öreg jajongott a temp­lom tövében. - Mit csináljak?! El kell adni az árut! El kell adni! Mégis mi ez? A bútorok elhagyják a szobát? Megunták a szobát is, meg egymást is? A nagy komód a szoba közepén. Az asztal arrébb húzódott. (Egy nagy komód azért mégiscsak egy nagy komód!) A székek szét­szórva szerte a szobában. Ócska dívány az ajtó előtt. Két hokedli beszemtelenkedett a konyhából. A felvevőgép a fürdőszobában. Belebámul egy rozsdás, üres kádba. Dolgozik? Vagy csak úgy szemlélődik a maga kedvére? Miért ne? Egyszer megengedheti magának. Váza egy szerény, kis asztalon. Abban egy szétesett, bomlott agyú virág. Egy cédula a padlón elkoszolódott, gyere­kes írással. HÜLYE REGGEL HÜLYE ISKOLA HÜLYE MINDEN és MINDENKI. Családi fotók a falon. Egy csipkeblúzos, tornyosfrizurás nő, ahogy odadől egy szék támlájához. Szakál­las, szivarozó úr az asztal mellett. Riadt te­kintetű fiú az ajtóban. Kövérkés férfi mel­lényben. Fehér terítővei letakart asztal a fal mellett. Gyertyák sorfala végig az asztalon. Kiégett gyertyák. Összetört gyertyák. Gyertyacson­kok. Rendezők, operatőrök, színészek az asztal körül. Úgy állnak némán, összekulcsolt kéz­zel. Fölöttük a falon a fekete télikabátos férfi. Keresztre feszítve. Feje félrecsuklott. Két ke­ze lelógott. Enyhe megvetés az arcán, ahogy lenézett arra a társaságra. PAPP TIBOR (FRANCIAORSZÁG) MÜVE TAKÁTS GYULA Lilákkal fénylő hatalom A kín belül... Kívül a tű s most összeér a fájdalom, akár a papírral a betű ... Lilákkal fénylő hatalom kaszál izzadt reményt és fáj e szüntelen égő mező s az élő csontok közti táj tört napok dárdáiba nő. Nyársak között vad és vadász. Kéktollú fürj, egyszarvú gím, segítsetek állat-csodák! Körülfogtak vadorzó kínjaim. BARÁNSZKY LÁSZLÓ (USA) Kaliforniai enigmák 1 papírlapon néhány vonás hátán eres az ujjnyomom bélyeges fényképem széle meglehet hogy vers ez is 2 beton árok kocsi füstöl húzza eső függönyeit sárga lámpák sora vibrál piros tenger álmaimban 3 kövek sarkán szél lomb árnyék üveg szélén fény csík lohol megelőzhetné szemem nem lenne itt ma este se 4 madár rikolt szarkalábnyom bugyborékol esti föveny talpam alatt sűrű árnyék reggel ismét újra kezdi 5 a tenger majd a kertbe ér szobákban este tűz lobog hullám árnyéka arcomon boldog akinek háza van SZILVA JÓZSEF (CSEHSZLOVÁKIA) RAJZA KÉPES GÉZA Az út éjjel 6 paplan párna földre dobva rúzsod nyoma a matracon eltűntél a képkeretből számban hűl az öled íze Él a szirom, fény, felhő és bokor s élnek a hullámok s a csillagok. Ó, ne mondjátok, hogy az út nem él, bárdermedten fekszik mint egy halott. 7 kert alatt a hullámverés deszka ropog a sötétben asztalomon kupac hamu hete hogy az ágy vetetten Ha átront rajta egy süket szekér, megborzongnak a gyöngyszínű rögök: felretten az út és nyög és zihál és mint egy őrült, zokogva röhög. 8 dérmosta ablakon fű zöldje elvirul függöny fehérje sárgul a rozsdát izzadt üvegen Az útra gyöngéden figyeljetek, amíg alszik és szusszanása: csend. Kutyaugatás nem zavarja meg: Jó, hogy valaki virraszt idelent. i

Next

/
Thumbnails
Contents