Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

ácsorgott ott Vécsey Tamás és Serfőző András.- Bolond, vén boszorkány - mondta Vécsey Tamás. - Túlságosan büszke a tudományára.- Lehet, hogy csak komédiázik- mondta Serfőző András.- Büszke a tudományára - mondta Vécsey Tamás. - Megjósolt ő már jégesőt és dögvészt is. Meg gyermekáldást. Néha azonban becsapódik. Ezek az átok varjak alaposan rászedték. Nem hozták meg a hóvihart.

Serfőző András kicsatolta a pisztolytáskáját, elővette a pisztolyt, megcélozta az egyik akácfát, és kilőtt három golyót. Nagyokat dörrent a rendőrségi pisztoly a csöndes téli estén. De a varjak okos madarak. Felröppentek ugyan dühös károgással, de/ mintha megérezték volna, ho nem sörétes puskával, hanem csak pisztollyal lövöldöznek rájuk, csakhamar visszatelepedtek a helyükre.- Agyúval kellene elriasztani őket - mondta csalódottan Vécsey Tamás.- Nagy szél jön és hóvihar lesz- jelentette ki Burai J. - Egészen biztosan hóvihar lesz.

Serfőző András bánatosan nézegette szolgálati fegyverét, és halkan motyogta maga elé:- Bajba kevertem magam egy bolond vénasszony miatt. Es most majd alaposan lehordanak a rendőrségen. Örülhetek, ha nem veszik el a pisztolyomat.

Nem vették el a pisztolyát, de alighanem lehordták alaposan, mert másnap nagyon morózusan rótta a havas utcákat, alig köszönt vissza az embereknek, este pedig beült Oláh Jóska kocsmájába, és a szokásosnál jóval több bort ivott, és még mindig igen rosszkedvű volt. Csak akkor élénkült fel, amikor megérkeztek az idegenek.

Hárman jöttek, ütött-kopott dzsippel érkeztek, nem is igen értettük, hogyan tévedtek a mi keskeny, kanyargós utcánkba. Ők sem érthették, amikor kiszálltak, elveszetten, tétován bámészkodtak, látszott rajtuk, hogy eltévedtek. Vastag irhabunda volt rajtuk, és idegesen topogtak a hóban. Olyanok voltak, mint a háromkirályok, csak nem olyan szelídek és jóságosak. Benyitottak a kocsmába, de mindjárt vissza is rántották az ajtót, és inkább Velezék házához siettek, és bekopogtak az ablakon. Ott is idegesen topogtak, a meleg bundákat összehúzták magukon, az egyik degeszre tömött bőrtáskát szorongatott a kezében. Mi Opana háza előtt énekeltünk éppen, éneklés közben figyeltük az idegeneket, akik olyanok voltak, mint valami ingerült háromkirályok. Velez János lassan és körülményesen kinyitotta az ablakot, az idegenek megkérdezték tőle, hogy merre

IFJ. IMRE ISTVÁN RAJZAI

van a Z. felé vezető út. Velez János megmagyarázta nekik, mire azok gyorsan beültek a kocsijukba, és a havon csúszkálva elhajtottak.

Akkor jött ki a kocsmából Serfőző András, a pisztolytáskáját gombolva jött felénk, és azt kérdezte:- Igaz, hogy itt járt a Burcsár? Azt mondják, az előbb benézett a kocsmába.- Járt itt három ember - mondtuk. - Olyanok voltak, mint a háromkirályok. De ki az a Burcsár?- Nemrégen kirabolta a b.-i postát - prüszkölt Serfőző András. - Merre mentek azok hárman?

Megmondtuk, hogy a Z. felé vezető útról érdeklődtek, és akkor Serfőző András elsietett a rendőrség irányába, mi pedig vállat vontunk, és énekeltük tovább a karácsonyi dalokat. így érkeztünk Velezék elé. Sötét volt már,

Velezné, aki nagyon átfázott előző este a kútban, nem várt bennünket a ház előtt, ellenben az ablak alatt egy degeszre tömött bőrtáskát találtunk. Szivei Sanyi felemelte, megvizsgálta, és azt mondta:- Disznóbőr.- Nyissuk ki - javasoltam. Szivei Sanyi babrált egy ideig a

zárral, aztán kinyitotta a táskát. Tele volt pénzzel. Tátott szájjal álltunk ott a hideg téli éjszakában, néztük a töméntelen pénzt, és Szivei Sanyi úgy nyögött, mint egy igásló.- A hétszentségét - hajtogatta.- Gazdagok vagyunk - mondtam, és felnéztem a fákon gubbasztó varjakra. - Hirtelen meggazdagodtunk.- Gazdagok vagyunk - mondta Szivei Sanyi is. - Ennyi pénzzel

y? elutazhatnánk akár Ausztráliába.- - Vissza kell adnunk ezt a

pénzt - mondta Burai J.- Kinek? - förmedt rá Szivei Sanyi. - A Burcsárnak? Hiszen lopta, hallottad!

Kissé kábult voltam, és megint csak annyit tudtam mondani:- Gazdagok vagyunk.- Világkörüli útra mehetnénk - mondta Szivei Sanyi. - Luxushajóval utazhatnánk.

Ekkor a sötét ablak mögött egy pillanatra mintha megjelent volna Velezné sápadt, kövér arca. Mosolygott. Összerezzentünk, és a következő pillanatban elkezdtük énekelni a Mennyből az angyalt. Az arc eltűnik, mi pedig hűségesen végigénekeltük a kötelező angyali vigasságot, aztán elkotródtunk. Éppen jókor, mert a háromkirályok már jöttek is viszsza, megállították a viharvert dzsippet, kiugráltak, és egyenesen Velezék házáéhoz mentek, dühösen bezörgettek az ablakon. Velez János ezúttal is lassan és körülményesen nyitotta ki az ablakot, és amikor azok hárman a táskáról kérdezték, csak a fejét rázta, és rendületlenül szívta a pipáját.

És akkor megjelent Serfőző András másik két rendőrrel, és letartóztatta a három bundás embert. Bekísérték őket a rendőrségre, az egyik rendőr a dzsippet is elhajtotta.

Mi pedig ottmaradtunk a disznóbőr táskával és a rengeteg pénzzel. Gazdagok voltunk. Akkor este gyorsabban, pattogósabban énekeltük a karácsonyi dalokat, mint máskor. Közben Burai J. és Szivei Sanyi állandóan veszekedtek. Burai J. erősködött, hogy a pénzt vissza kell szolgáltatni a postának, amit Szivei Sanyi határozottan ellenzett, ő azt akarta, hogy menjünk világkörüli útra luxushajóval. Végül is úgy döntöttünk, hogy holnapig még gondolkozunk a dolgon. Egyikünk sem merte hazavinni a táskát, így hát elástuk a hó alá a Süvegesék előtt az egyik eperfa mellé. Ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattunk volna. De hát még mindig nem hittünk a varjaknak, holott már gazdagok voltunk.

Pedig a varjaknak lett igazuk. Azon az éjszakán nagy szél jött, bömbölő hóvihar kerekedett, letördelte a fák ágait, megemelte a a tetőkön a cserepeket, és felsöpörte az utcákat. A disznóbőr táskának nyoma veszett, magával vitte a hóvihar, akkor legalábbis úgy gondoltuk. Később megtudtuk, hogy helyettünk más gazdagodott meg, de ez már nem tartozik ide. Szóval azt hittük, hogy a hóvihar vitte el a pénzünket, és akkor majdnem sírva énekeltük a karácsonyi dalokat. És megint kijött a ház elé az öreg Velezné, mosolygott, cinkosan hunyorított, és azt mondta:- Ugye hogy gazdagok lettetek.- Szegények vagyunk, mint a templom egere - morogta dühösen Szivei Sanyi.- Hogyhogy szegények? - álmélkodott Velezné.- Átkozott vén boszorkány - mondta Szivei Sanyi, és vittük tovább az angyali vigasságot, és még mindig sírhatnékunk volt.

Aztán Velezné egy szép napon eltűnt, egész télen hiába keresték, pedig az egész utcában megvizsgálták a kutakat. Povozsánszki, a halász találta meg tavasszal, a nádas szélében, a vízben lebegett Velezné hullája. Összefutottunk ott sokan, és Velez János, aki még mindig a pipáját szívta, kissé szomorúan azt mondta:- Itt aztán talált magának elég vizet.

Tényleg sok víz volt akkor a mi kis folyónkban. De nem sokáig. Már tavasz végén apadni kezdett, és nyár elejére jóformán csak iszap maradt benne. A folyó fenekéről rozsdás fazekak, lyukas lavórok és horpadt pléhteknők bukkantak elő, sok-sok kacat, amiket az emberek éveken keresztül a vízbe dobáltak. A halak felfordultak, az égre meresztették fehér hasukat, és döglesztően bűzlöttek. Csúnya és büdös lett a mi folyónk, soha azelőtt ilyennek nem láttuk.

Lehet, hogy ez is a varjak miatt volt? A varjak. Okos, fekete madarak, természetesen elszöktek a büdösségtől, régen kivonultak a házak közül, és valahol a mezőkön és a búzatáblák fölött röpködtek.

37