Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 1. szám

idején készített alaprajz sem jelez az épü­leten vagy a parkban végbement jelentősebb változást. * Jelentősebb változás 1944-ig nem is kö­vetkezik be kastélyunk életében. Legfeljebb annyi, hogy neve s részben tulajdonosa is megváltozik. Zichy Alexandrából ugyanis gróf Hadik Jánosné lesz, s a birtok — ta­lán hozományként — a Hadik család tulaj­donába kerül, neve pedig hivatalosan is, a közbeszédben is Zichy—Hadik-kastéllyá mó­dosul. Negyvennégyben aztán bomba találja, s lerombolja egy teljes szárnyát, volt tu­lajdonosai külföldre távoznak, aztán ami­kor új gazdája, az egészségügyi miniszté­rium lemond róla, lakatlanná lesz, pusztu­lásnak indul. És pusztult volna tovább, el is pusztult volna teljesen, ha a kastélyprogram nem szól közbe. A szó: „kastélyprogram” idehaza nemigen szorul magyarázatra. Beszélt róla eleget a rádió, írtak róla bőven a lapok, hogy a kor­mány gazdasági bizottsága — szinte a tizen­kettedik órában — határozatot hozott a ve­szélyeztetett vagy éppen „gazdátlan” műem­lék kastélyok és kúriák megmentésére. A döntés értelmében ezeket az épületeket akár vállalatok vagy intézmények, akár magán­­személyek — bel- és külföldiek egyaránt! — minden ellenszolgáltatás vagy bérleti díj nélkül megkaphatják tartós használatra, ha e használatra alkalmassá teszik őket. Persze, nem akárhogyan, akármire; hanem az Or­szágos Műemléki Felügyelőség feltételei sze­rint, a műemléki jelleg szigorú tiszteletben tartásával. A kastélyprogram kínálta további kedvez­mény elsősorban a közületeknek jelent so­kat. Ha műemléket állítanak helyre, tete­mes adótól mentesülnek. Így érthető — és most előreugrom történetemben, utalván a második seregélyesi szenzációra —, amit Tóth Lajos, a Taurus Gumiipari Vállalat beruházási főosztályának vezetője mondott, ami! or arról faggattam: — Miért volt jó a gyárnak, mi haszna volt belőle, hogy a seregélyesi denevértanyát újjáépítette? — Mert olcsóbb volt. mintha újat építet­­türk volna! Évek óta gyötrődtünk már, hogy a tizenegyezer fővel dolgozó nagyüzemnek méltó üdülőt és oktatási épületet teremtsünk. Nem sikerült. Akadályozta a dolgot a sok­féle korlátozó intézkedés. Aztán a telek meg­szerzése. A megoldást a kastélyprogram hoz­ta ... És nemcsak az adómentes építkezéssel. A műemlék kastélyok állagának megóvását az Országos Műemléki Felügyelőség az erre a célra létesített évi hatvanmilliós központi alapból támogathatja, az Állami Fejlesztési Bank pedig további húsz-harmincmilliót oszt­hat szét évente beruházási támogatásként, az épületek hasznosítását segítendő. Ezt a segitséget igénybe veheti közület, magános, s élt vele a Taurus is: 1982-ben például más­fél millió forintot kapott. * Másfél millió forint, ha önmagában né­zem, tekintélyes summa. De ha ahhoz a másfélszáz millióhoz mérem, amennyibe a seregélyesi kastély és parkja rendbehozása került, akkor szinte csak csepp a tenger­ben. És mégis: az induláskor sokat, na­gyon sokat jelentett. Ez a pénz, az állami támogatás, az adókedvezmény s nem utol­sósorban a „műemlékesek” (az OMF szak­embereit csak így nevezik a partnerek, a tauruszosok is) állandó, szakadatlan segít­sége nélkül nemigen írhatnék most a má­sodik seregélyesi szenzációról, arról tudni­illik, hogy a Taurusnak sikerült három esz­tendő alatt — 1982. május 2-ától 1985. jú-1. A kastély 2. A főbejárat 3. A belső homlokzat az egyik oldalszárnnyal 4. A római terem előcsar­noka, benne az antik ve­lencei szoborcsoport S. A római terem 6. Nem dombormű, nem oszlop - Pich Ferenc freskója 7. A pinceborozó boltívei 8. A könyvtárszobában angolórát tartanak 9. Energetikai továbbkép­zés a nagy oktatóban A SZERZŐ FOTÓI A FEKETE-FEHÉR REPRO­DUKCIÓKAT GALACANtJ EFSTATiA készítette Az első seregélyesi szenzáció több mint másfél évszázada esett meg, és Rados Jenő tudósít róla 1939-ben megjelent „Magyar kastélyok” című könyvében: — Gróf úr! — fordult annak idején, a Rados-feljegyezte szájhagyomány szerint, I. Ferenc király (a Szent Szövetség egyik lét­rehozója és a magyar jakobinus mozgalom vérbefojtója) pénzügyminiszteréhez, Zichy Ferenchez. — A jövő esztendei hadgyakor­latok Fejér megyében leendnek. Ügy hal­­iám, önnek ott szép kastélya van. Abban kívánnék tehát megszállni! A történet lejegyzője és közreadója nem említi ugyan, de könnyű elképzelni Zichy gróf megrökönyödését, néki ugyanis — a királyi-császári hallomás ellenére — Fejér­ben és akkor még nem volt semmi nemű kastélya. így hát mit tehetett volna? Mi­vel ő maga nem mozdulhatott Bécsből, fu­tárt menesztett azonnal haza, a seregélyesi birtokra (ezt egyébként még 1650-ben ado­mányozta II. Ferdinánd a Zichyeknek), a szigorú meghagyással: — Fogjatok azonnal hozzá egy kastély tervezéséhez és építéséhez, hogy időben meg­legyen. Meglett! És ha nem sorolható is a kas­tély a hét világcsoda — Szemirámisz füg­gőkertje, az epheszoszi Artemiszion és a töb­biek — közé, még ma, az atomkorszakban is szenzációnak számít, hogy alig esztendő alatt parkostul, mindenestül felépült. Ha valóban egy esztendő alatt épült föl! Erről ugyanis nincs semmiféle írásos adat, azaz a kastélynak nincsen „születési bizo­nyítványa”. Gerőné Krámer Márta művé­szettörténész, aki 1982-ben, az Országos Mű­emléki Felügyelőség megbízásából vizsgálta az épületet, kereste-kutatta ugyan a reá vo­natkozó dokumentumokat, de az építkezés idejére, módjára utaló feljegyzésekre sehol sem lelt. Az első hiteles forrás, amely a kastély létére utal: az 1856 és 1860 között lefolytatott katonai felmérés anyaga. — Ebben a Zichy-kastély már teljes ki­építettségében szerepel — közli a művészet­­történész —, és az 1882-es katonai felmérés 9

Next

/
Thumbnails
Contents