Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 1. szám
Seregélyesi szenzációk lius 11-ig — újjávarázsolni Magyarország egyik legszebb klasszicista kastélyát, s nemcsak a kastélyt, hanem a hozzá tartozó harmincholdas ősparkot is. Tóth Lajos pillanatig sem titkolja: büszke erre a teljesítményre, amelyet ő szervezett és irányított. — Tudtom szerint ilyen rövid idő alatt ekkora helyreállítás még nem készült el. Ugyanezt állítják a „műemlékesek”. Varga István, az OMF munkatársa szerint azonban szenzáció számba megy az is, hogy a Taurus milyen szakszerű munkát végeztetett, milyen gondosan válogatta össze kőműveseit, kőfaragóit, mázolóit, restaurátorait ... — És apróságokra is kiterjedt a figyelmük — magyarázza, miközben a parkot és a kastélyt járjuk. Itt egy ízléses, szerény útbaigazító piktogramra mutat; ott a talapzatra állított klasszicista oszlopfőre, amely valaha a timpanont tartotta, de aztán lezuhant, megsérült, 9 ha eredeti funkciójára már nem alkalmas is, arra feltétlenül, hogy így, torzóként, diszítse a parkot. Aztán megbámuljuk a „római terem” helyreállított freskóit és seccóiL Pich Ferenc, a kor neves művésze festette a római korra emlékeztető harci és áldozati jeleneteket és az oszlopokat is. (Innen a terem neve, jelenlegi funkciója pedig: tanács-, hangverseny- és bálterem.) Itt szinte mindennek külön története van, s Tóth Lajos minden történetet ismer. A „római terem” csillárjainak és falikarjainak a sztorija: — Ezek eredetiek, azaz akkor kerültek a helyükre, amikor a kastély épült. Száz esztendő múlva azonban Hadik gróf villamosította otthonát, és a Mária Terézia stílusú gyertyacsillárokat leszereltette, majd a plébániának ajándékozta: tegyék föl, ha akarják, a templomban. Ehelyett azonban a plébánia padlására kerültek. Mi ott fedeztük fel őket. Visszavásároltuk, átalakítottuk, s fölraktuk a hat csillárt és a nyolc falikart eredeti helyére. A történet: csak példázat. Példázat arra, hogyan lehet nemcsak szenzációs gyorsan, hanem jó ízléssel, a gazda féltő gondosságával helyreállítani egy műemléket. * A helyreállított műemlék most — és ez a „most” a szeptembertől december 21-ig és a január 3-ától júniusig tartó időszakaszt jelenti — oktatási központ és egyben szálloda. Ottjártamkor éppen akadt szabad szoba a Taurus Kastélyhotelben, de Czétényi István — a hotel, az oktatási központ és a vállalati üdülő egyszemélybeni igazgatója — már diktálta a levelet a svájci Montreux-be, Madame G. Smithnek: — A két kétágyas szobát a kívánsága szerinti időpontban biztosítjuk ... Honnan tudta a svájci hölgy, hogy Seregélyesen hotel nyílt? Az igazgató szerint onnan, hogy a helyreállítás idején itt járt az egykori tulajdonos utóda, Hadik gróf, s elvitte a hírét Svájcba, akkori lakóhelyére: hotelt nyitnak majd a kastélyban. Lehet, hogy valóban így esett, azonban az bizonyos, hogy a gróf megfordult Seregélyesen, és Tóth Lajos a tanú rá, hogy szívből örült a kastély megmenekülésének, s elégedett volt a neki szánt funkciókkal is. M -v ív kieMEU^du LüSANAX W k/sJtELY ALtTETÖJE 1820-21- BE Kezdtem a hotelfunkcióval, pedig ez közel sem olyan fontos, mint a másik kettő. Mert igaz ugyan, hogy a szállodai bevételek révén javulhat az ellátás, de „a koszt nagyon jó feljavítás nélkül is” — mondják, akik már ették. Szobát csak akkor adnak tehát ki, ha az oktatási időszakban marad üres hely. Ha nem — akkor nem. Mert az egyik fő-fő funkció mégiscsak az oktatás. — A gumiiparban ugyanis rendkívül gyors a technikai fejlődés, ezen felül export-import kapcsolataink is egyre gyarapodnak, szélesednek — magyarázta Tóth Lajos. — A vállalat dolgozóinak tehát folyamatosan szükségük van műszaki, gazdasági továbbképzésre, a vezetőknek pedig ezen felül nyelvismeretük bővítésére is. Amikor Seregélyesen időztem, éppen két nyelvtanfolyamon „tágították a fejüket” a tauruszosok. Az úgynevezett középhaladók egy teljes hónapra a nyelvi labort vették birtokukba, az angol nyelvvizsgára készülők pedig egy hétre a könyvtárszobába vették be magukat. A nagyteremben is telt ház volt: az előadó éppen a számítógépekről beszélt az energetikusoknak. Tóth Lajos e tanfolyamokkal replikázik, amikor feszegetem: — Vajon nem túlontúl költséges-e Seregélyesre utaztatni, itt etetni, hálatni ennyi embert? Nem lenne-e olcsóbb is, célszerűbb is a fejtágítókat benn a Taurusban vagy másutt, de Budapesten megrendezni? — Olcsóbb lenne, mégis drágább. Hogy egy ilyen tanfolyam eredményes legyen, ahhoz ki kell szabadítani a részvevőket mindennapi gondjaik közül, meg kell óvni őket mindeneféle háborgatástól. Seregélyest mégsem hívják pillanatonként telefonon, a nyelvóráról sem lehet kirángatni valakit „csak egy másodpercre”. És ami az oktatásra áll, az vonatkozik a nyári és a karácsony-újévi üdültetésre is. A gumigyártás — ez köztudott — nem tartozik a legvonzóbb munkák közé. Nehéz is, szenynyező is, „szagos” is. Az árnyoldalak ellensúlyozására a bér egymagában nem elegendő. Azért, persze, senki sem szegődik a Taurushoz. hogy az egykori Zichy—Hadik-kastélyban üdülhessen. De ha valaki már ott dolgozik, akkor jóleső tudnia: ha aSar, akkor a remek helyen tölthet két hetet, feleségével és gyermekeivel együtt. A dolgozó, aki itt üdül, mindent teljesen ingyen használhat: a csónak, a vízibicikli, a teniszrakett bérleti díj nélkül igénybe vehető, a pinceborozóban az árak alacsonyabbak, mint egy falusi kiskocsmában. Igaz, annak, hogy az üdülő itt helyben mindent megtalál, amire csak vágyik — az előbbieken túl a szobákban a színes televíziót, a könyvtárban a legfrissebb szépirodalmat —, megvan az árnyoldala is: — Hiába hirdettünk kirándulást Székesfehérvárra vagy a Velencei-tóra — panaszkodik Palánki József tanulmányi vezető —, nem akadt jelentkező. — Szeretik ezt a helyet — toldja meg Czétényi István, .az igazgató —, pontosabban szólva: megszerették. És elmondja: az első turnust, a július 11-én kezdődöttet még szervezni kellett. A karácsony-újévi időszakot már többszörösen túljegyezték, pedig nálunk, Magyarországon nemigen kedvelt a téli üdülés. Ami azt is bizonyítja majd, hogy helyes volt Tóth Lajos választása, amikor a számításba vehető kastélyokat végigjárva, Seregélyes mellett döntött. Pontosabban szólva: javaslatára e mellett kötött ki a vállalat vezetősége. Amikor arról faggatom, miért állt ki a Zichy—Hadik-kastély mellett, a beruházási főosztály vezetője olyan választ ad, hogy igazán nem tudom, tréfál-e vagy pedig komolyan beszél: — Mert ez volt a látottak közül a legromosabb! — Nem értem! — Pedig egyszerű: műemléket nem lehet építeni, a műemlék az — van. Ami viszont romos, tehát nincs, azt sokkal szabadabban alakíthatjuk. Vagy: nem messze Seregélyestől megnéztünk egy másik kastélyt. Az is nagyon szép volt, ráadásul sokkal épebbnek látszott, mint emez. Igen ám, de amikor alaposabban szemügyre vettem például a padlót, akkor láttam: az intarziás, gyönyörű parkettát PVC-vel ragasztották át. Akkor pedig inkább csinálok egy újat, mert az elrontottból soha az életben nem tudok tisztességes parkettát csinálni... — „Belelátta” már a romokba, mi lesz belőlük a helyreállítás után? — Azt hiszem, igen. — És jól látta? — Nem. A dolog szebbre sikerült, mint reméltem. Így valahogyan lett ez a kastélyprogrammal is. Eredményesebb lett, mint ahogyan vártuk. Román András dr., az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője mondta: — A műemlék kastélyok, kúriák 1981-ig . tartó pusztulási folyamata megállt. 1982 óta nem kellett újabb kastélyt vagy kúriát törölnünk a műemlékjegyzékből. A kastélyprogramban meghirdetett — gazdát kereső — épületeknek több mint fele elkelt. Az új tulajdonosok pedig — a Taurushoz hasonlóan — támogatásból és saját zsebből hozzáláttak a helyreállításhoz. A tömördi kastélyból egy keramikus házaspár otthont és alkotóműhelyt alakított ki. A vácegresi műemlék kastélyban penziót rendeztek be. Dabason a Halász—Móricz-kúriát az Irodagéptechnikai Vállalat állította helyre mint oktatási központot. Győrött, a karmelita kolostor barokk épületében szálloda nyílik ... Ez a mérleg egyik oldala. A másik: a kisebb, központi fekvésű, kevéssé romos kastélyok, kúriák „elfogytak”. Ahogyan Román András mondta: — A terepet már eléggé kimazsolázták. A megmaradtakhoz már kevés az a tőke, amivel egy magánember rendelkezhet. Azért én bízom benne, hogy nem maradnak gazda nélkül az olyan gyönyörű épületek sem, mint például a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély vagy mint az oroszlán^—majkpusztai vadászkastély és remeteség. Csak akad valaki, akinek olyan jó a szeme, mint volt Tóth Lajosé, és meglátja bennük a kialakítható reprezentatív szállodát, üdülőt vagy vadászkastélyt. Azaz a seregélyesihez hasonló szenzációt! GARAMI LÁSZLÓ 10
