Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
SZÁSZ ENDRE RAJZA MONOSZLÓY DEZSŐ (Ausztria) KARONFOGVA A TEGNAPELŐTTEL Béni, amint a rosszul megvilágított bérház kapuján át a napsütötte járdára lépett, szájában érezte a pacsni ízét. Önkéntelenül végigmatatott nyelvével a fogtövén, hátha pacsnimorzsára akad. Ez azonban haszontalan kísérletnek bizonyult, régóta nem sütöttek pacsnit a pékek. Hogy mióta nem, erről magának sem próbált számot adni, megelégedett annak a tudatával, hogy az iskolában még volt pacsni, a pedellus árulta. Istenem, milyen zamatosat lehetett harapni belőle, sonkával, nyáriszalámival megrakva, meg anélkül is. Már a tésztájában volt valami zsírosság. A fene tudja, hogyan csinálták, és miért nem csinálják azóta. Persze egy elvesztett, megszüntetett pacsnival semmit sem lehet kezdeni, az legfeljebb arra jó, hogy az élet haszontalan packázásaira figyelmeztessen. Béni gyorsan a talpa alá sandított, mert attól tartott, csaléteknek odavetett szőnyegként rándul ki alóla a járda.- Képtelenség, hogy nincs pacsni - morogta, miközben dühösen vizsgálta a körülötte nyüzsgő járókelőket. Egyiket se ismerte, pedig valamikor mennyi ismerőse volt! Ha az utcasarokig bóklászott, máris jött valaki. Olyan, akivel pingpongozni, gombfocizni, vitatkozni lehetett, néha lányok is ... Igen, például a Sárika. Az már messziről virított a vörös copfjaival. Szeplős arcával vidám párduckölyökre hasonlított. Ha az ember hunyorít, igen, ha az ember hunyorít - bíztatta magát, s majdnem feldöntött egy termetes asszonyságot, aki bevásárlókocsit húzott maga után. Jó, hogy el nem tapossák a magamfajtát - kezdte volna, de a bevásárlókocsi után hirtelen, szakadékszerííen véget ért a járda, és éppoly meggyőzően és váratlanul mint azt megelőzően a pacsniíz, vízpart és Sárika következett.- Hova szaladsz vörösbéka? - kapott volna Sárika copfja után, de nem tudta elérni. Sárika tisztes távolból öltötte rá a nyelvét.- Nyakigláb, mit ugrálsz - mondta, amikor a kiöltött nyelve már nem akadályozta a beszédben. Ezt a szende csúfolódást Béni válaszra se méltatta, csupán a vállát rándította.- Gyere már - görbítette be az ujját hívogatóan Sárika. Béni kelletlenül elindult.- Csókolj meg - biztatta a lány, amikor odaért.-Á...- Félsz, hogy gyerekünk lesz? Ebbe a marhaságba Béni belevörösödött, ugyanakkor az is eszébe jutott, ha valami hasonszőrű srác ezzel a taknyossal meglátja, tiszta leégés.- Te ... - mondta, mert a méregtől más értelmes szó nem fért ki a torkán. Szerencsére Sárika mentegetőző válasza helyett, mintha meg se szakadt volna, újból a járda folytatódott. Kirakatok sorakoztak színes összeviszszaságban. Az ismerős trafikos boltajtaja ki volt tárva. Talán éppen ebbe botlott el a visszaemlékezés. Béni szívesebben haladt volna továbbra is a vízparton, de kizökkent a hangulatból, befordult hát a trafikba cigarettát venni.- Pacsni és Sárika - mordult a trafikosra. Az süketebb, hogy értené, először tanácstalanul bámul Bénire, aztán mint akinek leesett a tantusz, sietős mozdulattal két doboz cigarettát helyez a pultra. Béni zsebregyűri a cigarettákat, kifordul a boltból. A trafikos tekintete egy darabig elkíséri. Csak a hentesüzlet előtt sikerül lerázni magáról. Itt kezdetben nagy darab húsok, szalámik, szafaládék, sonkacsülkök táncolnak a szeme előtt, aztán, és eléggé váratlanul, hogy éppen a hentesbolt kirakatában, Sárika levele lebben elő. Rózsaszínű papíron nagy, kajla betűk sorakoznak, szemüveg nélkül is ki tudja betűzni: Drága Nyakigláb! Mindig Rád gondolok, bár már elkezdődött a suli, és új számtantanámőt kaptunk, egy csupacsont csoroszlyát. Remélem Te se felejtettél el egészen. Én már alig várom, hogy ismét lássalak. Addig is sokszor csókol hű szeretőd, Sárika. A levél, alighanem a szél okozhatta, oda-odaverődött a hentesüzlet kirakatüvegéhez. Erre a zajra egy öreg fiók is megmozdult, kigördült a kirakat ablakából, benne még sok hasonló levéllel. Mindegyiknek azonos volt az aláírása. SOKSZOR CSÓKOL HŰ SZERETŐD SÁRIKA! A leveleket kék masli fogta össze. Béni keze enyhén reszketett, attól félt, nem tudja majd a szalag masliját ki csomózni.- Az ördögbe is - sóhajtotta és ellépett a hentesüzlet elől. A levelek szövegétől azonban nem tudott kereket oldani. HA MEGNÖVÖK, HOZZÁD MEGYEK FELESÉGÜL. NÉGY GYEREKÜNK LESZ. KÉT FIÚ ÉS KÉT LÁNY! Miért éppen négy? - tűnődött Béni. Egyes szövegrészek erősen egybeolvadtak, két vörös copf himbálódzott felettük ingaszerűen, ettől néhány szó teljesen kiokumulálhatatlan maradt. Béni nem bánta, már többször tapasztalta, a részletekhez való túlzott ragaszkodás mindig ellop valamit a látvány egészéből. A múltkor is, amikor a lakást kifestette, a lekapart vakolat mögül előbukkant a régi falminta. Amikor Béni a mintákra nézett, Bözsi néni jutott az eszébe. Utolérhetetlen élethűséggel fintorgott elő, úgy hogy megpróbálta szavakkal, emlékképekkel is felidézni. De alighogy belekezdett, a néni menten visszabújt a falba. Remegő tokája se látszott, mindössze egy borostyán lánc lógott a levegőben, a puszta semmit öltöztetve, mintha odafényképezték volna. Se nyak, se fej, csak egy nyaklánc. Mint egy morzsátlan, megkövesedett pacsni. Közben arra döbbent, hogy törzskávéháza előtt áll. Kávét és ham and eggs-et rendel. Meg is rendelte. A pincér hozta a napilapokat és a kávéscsésze mellé helyezte. MINDEN INTELLIGENS EMBER OLVAS ÚJSÁGOT. EZ NAPI KÖTELESSÉG! Béni ezt az atyai intelmet megőrizte. Számos más intelemről megfeledkezett. Azok talán nem is voltak ilyen fontosak. Az apai intelmek makulátlanságát is kikezdi az idő. Gyorsan átlapozta az előtte heverő két lapot. Két gyilkosság, egy bankrablás. Ä börze-hírek áttanulmányozása után a ham and eggs is elkészült. Addigra, belefáradva a hírekbe, kétsége támadt, csakugyan olyan fontos-e, hogy minden épeszű ember naponta újságot olvasson. Kihörpintette az egyszerre túl keserű és túl édes, kihűlt kávémaradékot. Ez az íz elkedvetlenítette. A kettősízű lében az élet számos kicsinyes bosszúsága úszkált. Az is, hogy általában késve villannak fel a jó poének. így nem csoda, ha nem egy szóváltásban igazságtalanul alulmarad. A múltkor is ... de ezt egyáltalán nem akarta feleleveníteni, annyira nem, hogy még a kezével is legyintett hozzá. Erre megjelent a főpincér, jó időben, mert úgyis fizetni akart. A kávéház forgóajtajából kilépve újra a vízpartot kereste. Kezdetben sikertelenül. Először a délelőtti kávéhoz igazodó gondolatok jöttek vele szémben. Tegnap is fájt a dereka, úgy, hogy belegörnyedt, félóráig járt föl-le a lakásban, amíg sikerült kiegyenesednie. Ez is, az is fáj. A fésűben reggelente egy csomó haj. Lépcsőn felfelé hamar kifullad, úgy szuszog, mint egy meghajkurászott mezei nyúl. Na mindegy. Ha díszlépésre egyenesítené a rüsztjét, még menne talán. Várta, hogy szalutálnak neki. 8
