Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
BOGNÁR JÓZSEF Válaszúton Évtizedek óta élénk kapcsolatban és változatos dialógusban állok a külföldi sajtó, a tudományos élet, a különféle rádió és televíziós társaságok publicistáival, közgazdasági szakíróival; sőt a nyugati üzleti és bankvilág kiválóságaival is. Talán nem veszik dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy az említett kategóriákba tartozó kiválóságok — magyarországi tartózkodásuk során — szinte kivé. nélkül megfordulnak nálam. E hatalmas és crescendo felé tartó érdeklődés több tényezőre vezethető vissza ^ Ezt a sokak által ismert tényt egy észlelésem alátámasztására kellett előrebocsátanom; soha még ennyire intenzív és sokrétű érdeklődést nem tapasztaltam a magyar gazdaság és társadalom problémái iránt, mint az idei őszön. E hatalmas és crescendo felé tartó érdeklődés — természetesen — több tényezőre vezethető vissza. Az 1956-os októberi események évfordulója az egyik — beleértve ebbe a kádári életmű és politikai alkotás rendkívüliségét. A korábbi időszak morális, gazdasági és intelle’duális romjain átlépve, reménytelen helyzetben fordult meg a sors; ennek a nemzetnek a sorsa és erősödött meg az ország európai helyzete. Tágabb idő- és térhorizontokban gondolkozva azonban nyilvánvaló az is, hogy a kínai és szovjet reformtörekvések erőteljesen megnövelték a magyar reform iránti érdeklődést, hiszen a magyar reform tartalmának, hatásainak és kritikus fordulóinak elemzése és jobb megismerése előmozdithatja a két világtörténelmi jelentőségű reform logikájának és várható fejleményeinek jobb előrelátását. 99 Egy-két esztendő óta töbfar a kritikai hang, mint korábban volt 99 A magyar gazdaság helyzetét elemző írásokban azonban egy-két esztendő óta több a kritikai hang és a szkepszis, mint korábban volt. Az elemzések utalnak arra, hogy a reformban történt előrehaladás ellenére — a növekedés lassú, — az egyensúlyhiány tartósnak bizonyul és — az elmúlt két esztendőben újra külgazdasági deficit keletkezett. Az elemzők egy része e jelenségeket a reform „lassú előrehaladásával ’, valamint „a politikai és gazdasági érdekviszonyok közötti ellentmondások kiéleződésével” magyarázza. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy e konklúziókkal a magyar közgazdászok egy része is — különösen a fiatalabb nemzedék köréből — egyetért. Mások — e véleményektől eltérően — úgy látják, hogy a reform nem lassult le nagyobb mértékben, mint a jelenlegi, politikai és társadalmi szempontból érzékeny közegben ez várható volt —, és inkább a gazdaságpolitikai problémák kedvezőtlen alakulását jelölik meg a nehézségek legfőbb okának. E nézetek képviselői arra hivatkoznak, hogy a magyar gazdaság külgazdasági pozíciója — a több tényező együttes eredője gyanánt — nagyon megnehezült. Kétségtelen, hogy e nehézségek más gazdaságokat is sújtanak, de vitathatatlan, hogy a magyar gazdaság külgazdasági érzékenysége igen nagy és nem rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek segítségével az évek óta tartó „környezeti” problémákat áthidalhatná. (Az utóbbi megjegyzés arra vonatkozik, hogy számos gazdaságilag igen erős országnak — közöttük az USA-nak — évek óta igen maszszív külkereskedelmi deficitje van.) A magyar külgazdaságot különösen kedvezőtlenül érintő világgazdasági fejlemények közül — nagyon röviden — csupán az alábbiakra kívánok utalni: — a világkereskedelem növekedési ütemének csökkenése (évi 9—10%-ról 3—4%ra), — a szovjet energia- és nyersanyagszállítások dinamikájának megszűnése, — a cserearányok, a terms of trade további romlása, — az agrárpiacokon bekövetkezett drámai áresések, amelyek a magyar gazdaság esetében éppen a nettó devizahozamot biztosító ágazatot érintik, — a rubel- és dollárviszonylatok közötti eltolódások, miután a rubelexport teljesítéséhez szükséges dollár-import többlet a mai nemzetközi pénzpiaci Körülmények között nem egyenlítődik ki. 99 A magyar gazdaság reagálási képessége a helyzetváltozásokra még lassú 99 Véleményem szerint e vitathatatlan tényeket ki kell egészíteni azzal, hogy a magyar gazdaság reagálási képessége a helyzetváltozásokra még lassú és ennek felgyorsítása további erőteljes lépéseket feltételez. A reform — természetesen — erőteljesen folytatódik; így ma már azt mondhatnánk a jugoszláv és kínai gazdasági irányítási rendszerhez hasonlóan, hogy nálunk a „hagyományos” (a korábbi) modellt felváltó modell alakult ki; nemcsak a régi modell korrekciójára, vagy racionalizálására került sor. Gondoljunk csak az utóbbi időszak olyan vívmányaira, mint a tőkepiac kiépítése, a bankrendszer reformja, az üzleti életben érdekelt bankok felállítása, a tervgazdasági és a piaci rendszer közötti ellentmondások feloldása, a külgazdasági szervezet átalakítása, az állami és szövetkezeti vállalkozások növekvő akcióképessége, részvények és kötvények bevezetése, a magánszektor igénybevétele a különböző gazdasági problémák megoldásában, vegyes vállalkozások (joint venture) indítása, a működő tőke importja és hasonlók. Utalni kell arra is, hogy ma a reformok nemcsak a gazdaságban jelentik az előrehaladás legfőbb módszerét, hanem a politikai-társadalmi és állami életben is. Ismeretes, hogy az állami szervezeten belül megerősödött a törvényhozó és a bírói hatalom szerepe, a társadalom és a gazdaság fejlődésével összefüggő fundamentális kérdésekben erőteljes érdekegyeztetési rendszer alakult ki. Természetesen egy viszonylagos konszenzusban, illetve demokratikus szabályrendszerben történő előrehaladás esetén a kormányzati intézkedések sebességét nemcsak a kialakult követelmények, vagy a kormányzati felismerés időpontja határozza meg — mint pl. a „felvilágosult abszolutizmusban” —, hanem a lakosság nagy többségének belátása és érdekei .is. Ellenkező esetben ugyanis adminisztratív erőszakot kell alkalmazni, ami társadalmi egyensúlyzavarokra és a politikai helyzet kiéleződésére vezet, ami a reformnak egyáltalán nem kedvez. 99 Erőteljes érdekegyeztetési rendszer alakult ki 99 Napjainkban a politikai hatalom és a gazdaság közötti kölcsönhatások rendszerének vizsgálata újra „divatos” irányzattá vált — amit az új Nobel-díjas James McGill Bucha-6