Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
gyre inkább egymásra utalt, vagy legalábbis mind jobban egymásra figyelő korunkban a hazai és külföldi események óhatatlanul összekapcsolódnak. 1986 nem volt szokványos év. Az a válasz, amit egy véres túszdrámából a frankfurti repülőtérre érkezett amerikai adott a riporter banális kérdésére: „És milyen következtetést vont le a történtekből?” nem íródik be a történelembe, de bizonyára emlékezetében marad mindazoknak, akik hallották: „Természetesen azt, hogy soha többé ne tegyem ki a lábam hazulról.” Helyeselhettek erre mindazok. akik ebben az évben hangsúlyozottan Csernobil, bevallottan a terrorizmus s be nem vallottan a dollár alacsony árfolyama miatt döntöttek a „belföldi turizmus” mellett. S ha egy tekintélyes nyugat-európai ország állami turistahivatala amerikai kirendeltségének a vezetője azzal csábíthatta a televizión keresztül az amerikai nézőket, hogy mindazoknak, akik tíz napnál többet szándékoznak náluk tölteni, ingyen utazás biztosítanak a belföldi légijáratokra, mit várhatott egy kevésbé kedvező adottságokkal rendelkező kis ország turistaforgalma? Csaknem száz évvel ezelőtt írta meg Mikszáth Kálmán annak a leveleki Molnár Pálnak a történetét, aki szerencsét próbált, vagyont gyűjtött és gyökeret vert Amerikában, s csak a hazulról érkezett fodormenta illata keltett fel benne olyan régen eltemetett emlékeket, hogy „muszáj volt” hazamennie. (Száz évvel ezelőtt ilyenkor még hazament a magyar, ma már inkább csak hazalátogat.) Talán az idén nem illatozott úgy a fodormenta, mint az elmúlt években. Pedig ma már alig akad olyan külföldön élő magyar, aki bárkinek is azt mondaná: „ne menj haza, ne menjetek haza!”, legfeljebb csak azt mondja, vagy írja — mindenki találkozhatott ilyen nyilatkozattal valamiféle Nyugaton megjelenő magyar nyelvű lapban —, hogy ö maga ezért vagy azért, eddig vagy addig nem megy haza. Persze voltak, akik úgy vélték, hogy a harminc éve történtek miatt „nem illik” hazalátogatni. Mindez nem magyarázkodás, csak az 1986-os, sok vonatkozásban nem szokványos év olyan jellemző vonásainak a felsorolása, amelyek — év végi számadásunkban megállapíthatjuk —, a hazában és külföldön élő magyarok kapcsolataira legfeljebb annyiban hatottak ki, hogy a hazalátogatott külföldi magyarok — magyar származásúak száma feltehetőleg nem éri el a tavalyi csaknem kétszázharmincezret. Egyebekben számunkra az 1986- os év így alakult. Négy egyesületi évforduló 1846. június 15-én a porosz főváros egyik kis vendéglőjében huszonkilenc magyar ember találkozott. Egyikőjük sem gondolhatta, hogy eleget téve Berlek Ignác szekszárdi szitásmester, Gönczi István miskolci lakatos és Schuh János veszprém-palotai szabómester meghívásának, történelmi esemény részesévé, a 140 éve megszakítás nélkül működő Berlini Magyar Egyesület ma is tisztelettel emlegetett alapító tagjává válik. Három hónap múlva, Kisaszszony hava 13-án Párizsban „magyar kézművesek jótékonysághoz egyesültek, azon szent kötelességnek, amelyet emberi kötelességnek mondunk, megfeleltek, szép számmal megjelentek.” A tagsági jegyeket a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet első elnöke, Bucsánszky Bertalan írta alá. Negyven évvel később, 1886. február 20-án este bizalmas értekezlet volt Mount Pleasant bányatelepen Pálinkás Mihály házában. A másnapra összehívott alakuló gyűlés elé terjesztendő anyaggal foglalkoztak, s megállapodtak, hogy az egyletet Verhovay Gyula magyar képviselőről nevezik el. Az alapító chartert másnap tizenhármán írták alá, köztük a magyarországi ácsmesterből Amerikában bányásszá lett Pálinkás Mihály, akit elnöküknek választottak. A Verhovay Segély Egylet jogelődje az idén fennállásának századik évfordulóját ünnepelt William Penn Associationnek. A negyedik egyesület, a Manchesteri Kossuth Klub évfordulója abból a szempontból nem mondható történelminek, hogy a klub mindössze húsz éve alakult. De a harminc esztendeje a manchesteri iparvidékre telepített magyarok egymásrautaltságának és egymásra találásának története, ahogy nem kis nehézségek között megalapították egyesületüket és Rochdale-ben létrehozták klubházukat, ugyanúgy példamutató lehet, mint nagy múltú elődeié. A berlini és párizsi egyesületre a kétnyelvűség a jellemző, a William Penn többségében magyar származású tagjai jórészt egymás között is szívesebben használják az egyesület egyébként is hivatalos nyelvét, az angolt, Manchesterben a tagok magyarul beszélnek, a táncsoportban szorgoskodó gyerekeik egymás között hamisítatlan helyi tájszólásban. A gyakori hazalátogatás a magyar nyelv életben tartását is szolgálja. A Magyarok Világszövetsége képviselői meghívottként részt vettek a négy egyesület évfordulójának megünneplésén. Jelenlétük csak egy esetben keltett bizonyos körökben tulajdonképpen nehezen érthető megütközést. Mi kivetnivaló lehet abban, ha egy amerikai ott is számon tartott egyesület vezetői és tagjai nem felejtik el származásukat, nem szakítják meg a kapcsolatot saját, vagy szüleik, nagyszüleik hazájával? Három tudományos találkozó A Magyarok a világ természettudományos és műszaki haladásában címmel rendezett tudományos találkozó utolsó napján hosszas előkészület után megjelent az Országos Műszaki és Információs Könyvtár és Központ kiadásában a háromszáz „múltbéli, nemzetközi szinten számottevő és/vagy a haladást hazai szinten előrevivő”, magát magyarnak vallott természettudós, műszaki alkotó és mérnök életét és tudományos munkásságát bemutató lexikon, mely ugyanakkor aktuális meglepetéssel is szolgált. Fakszimilében közölte Neumann Jánosnak, a világhírű matematikusnak azokat az 1949— 1954 között a Los Alamos Scientific Laboratoryból és a Princeton Institute for Advanced Studyból a George Washington Egyetem profeszorához, Bay Zoltánhoz írott leveleit, amelyeket a címzett öt nappal korábban adott át eredetiben Berend T. Ivánnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének. Bay Zoltánt, a díszelnökség korelnökét nemcsak holdrakétakísérleteiről ismerték Magyarországon (1946. február 7-én írta a Szabad Szó: „Budapest ma délután összeköttetésbe lépett a Holddal. Bay professzornak, a kiváló tudósnak sikerült felvennie az érintkezést a Holddal"), hanem az irodalomkedvelők az iskolatárs. Szabó Lőrinc Tücsökzene című verséből is (... „A neved? / ,Bay Zoltán’, Szép arca, szeme volt Az első barát? Magányom oszolt”). Vele együtt tagja volt a díszelnökségnek a Nobel-díjas Wigner Jenő fizikus, s többek között Horváth Csaba vegyészmérnök-professzor (USA), akit Bay Zoltánnal, Sándor György (USA) és öry Huba (NSZK) professzorral és Rabó Gyula tudományos kutatóval (USA) együtt a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatott. A találkozót a Magyar Tudományos Akadémia, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége rendezte. 128 külföldi vendége — köztük 52 az Egyesült Államokból érkezett —, szakmailag és emberileg egyaránt szót értett a neves hazai résztvevőkkel. (Az ugyancsak a találkozó alkalmából megjelent Természettudományos és Műszaki Ki Kicsoda mintegy ötszáz külföldön élő magyar, illetve magyar származású ma is alkotó természettudományos és műszaki szakember „pályaképét” tartalmazza.) Az 1986-ban Budapesten tartott mintegy félszáz tudományos találkozásból még kettőnek volt a magyar a hivatalos nyelve. A résztvevők száma a műszaki találkozóénál jóval szerényebb volt — egyiket sem tervezték nagyszabásúnak —, de mindkettő szervezői és a jelenvóltak készek a kapcsolatok tartására és újabb találkozásra. A Budavár felszabadulása 300. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésekhez kapcsolódott hazai és külföldön élő magyar történészek tudományos találkozója, melynek tematikája kibővült a Buda és Pest középkori történetéről s XVIII.—XIX. századi felvirágzásáról, európai rangú fővárossá emelkedéséről szóló előadásokkal. Igen nagy érdeklődést keltett a hazai történetírás fejlődéstendenciáiról tartott beszámoló és a Magyarságkutató Intézet tevékenységéről szóló tájékoztató. A találkozót a Történettudományi Társaság és a Magyarok Világszövetsége szervezte. A sorrendben második közgazdász-találkozó házigazdája a Magyar Közgazdasági Társaság volt, témája: kis országok szerepe a világgazdaságban, különös tekintettel Magyarországra. A kétnapos tanácskozás eredményei közé sorolta Bognár József professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója, egyben a Magyarok Világszövetsége elnöke, azt a hatáfozatot, hogy a Magyar Közgazdasági Társaság és a közgazdasági tudományágban működő hazai kutatóintézetek rendszeres információ- és tapasztalatcserét építenek ki a külföldön élő magyar közgazdászokkal. Egyesületi vezetők Budapesten Az 1986-os év krónikájához az is hozzátartozik, hogy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége hagyományosan megrendezett nyári táborai mellett — a Sárospataki Nyári Kollégium külföldi résztvevőinek száma idén az elmúlt évekhez képest örvendetesen emelkedett — harmincöt külföldi magyar egyesület képviselői vettek részt az Egyesületi Vezetők Találkozóján, amelynek célja az együttműködés bevált formáinak továbbfejlesztése, új módszerek, kapcsolatépítési lehetőségek kialakítása volt. A háromnapos tanácskozás végeztével szervezők és vendégek abban a tudatban búcsúzhattak. hogy a tanácskozáson — programon kívül — egymás között lefolytatott tapasztalatcsere, az elhangzott tervek, javaslatok megvalósítása a Magyarok Világszövetsége alapvető célkitűzéseit, a magyar nyelv megőrzését, a magyar kultúra, a magyarságtudat ápolását szolgálja. 1 a Magyarok Világszövetsége főtitkára 5
