Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-11-22 / 23. szám

Nizza, Turku, Szabadka, Űjvidék,

Lodz, Odessza! — Mit gondol, mi a közös ezekben a városokban? — szegezi nekem a 'kérdést Nagy László, a szegedi Nemzeti Színház direktora.

_ ?!

— Hogy Szeged testvérvárosa valamennyi! S most, színházunk jeles ünnepén fordul elő először, hogy egyszerre, egyidőben képviseltetik magukat.

*

A Tisza-parti város állandó teátruma 1883 októberében nyílt meg. Egyike annak a mintegy negyven gyönyörű színházépületnek, amely Bécstől Pestig, Pozsonytól Nagyváradig, Kolozsvártól Odeszáig hirdeti a Monarchia két zseniális színházépítőjének Hellnernek és Fellmemek alkotó fantáziáját.

A röpke félesztendő alatt felépült szegedi teátrum megnyitóján Ferenc József császár is megjelent.

Ám alig telt el másfél év, a zsinórpadláson tűz ütött ki (máig sem tudják, hogy mitől), a vasfüggöny a nézőtérre zuhant, a vízvezetékek csődöt mondtak, az épület kiégett. Fellnerék személyesen irányították az újjáépítést, s csodák csodájára, másfél év múlva, 1886 októberében a Vasárnapi Üjság hasábjain már Mikszáth Kálmán tudósíthatott a színház újjászületéséről.

*

Az elavult, életveszélyessé vált épületet 1978 tavaszán be kellett zárni.

— Először a kupolacsarnokot „tártuk fel” — emlékezik Maár Márton építészmérnök,

uJk