Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-11-22 / 23. szám
SAJTOTÜKÖR 1956: előzmények, eseményekkövetkezmények Az elmúlt hetekben, hónapokban megszaporodtak Magyarországon az 1956-ra visszaemlékező dokumentumok, könyvek, rádió- és televízióműsorok. Az emlékezések egyik jellemző vonása volt a tárgyszerűségre és tényszerűségre törekvés: az események elméleti értékelése mellett nagy súlyt kaptak az élmények is, a szerkesztők az eddiginél többféle múltú, irányzatú interjúalanyt szólaltattak meg. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a Velünk élő történelem című tévésorozat. A Berecz János és Radványi Dezső által szerkesztett összeállításban például megszólaltak olyanok is, akik a Nagy Imre vezette pártellenzékhez, illetve a főleg értelmiségiekből álló Petőfi Körhöz tartoztak. A felső kép a Life címlapja, amely egykor bejárta az egész világot. Az alsó képen: Prukk Pál, az egykori kisfiú, jóval kevesebb hajjal és jó néhány kilóval nehezebben —, amint a 30 év előtti eseményeket eleveníti fel a Magyar Televízióban. A Hazafias Népfront napilapjában Szakácsi Sándor gazdaságtörténész nyilatkozott a második világháborút követő első évtized gazdaságpolitikájáról. A „Nehéz örökség” című interjúból idézünk: Ma már csak mosolygunk a magyar narancs történetén, vagy azon, hogy az akkori kalendárium a gyapottermelésre vonatkozó jó tanácsokkal látta el a falvak népét. De voltak ennek a torzult tervnek súlyosabb, hogy azt ne mondjam, tragikusabb következményei. Az a legsúlyosabb, hogy az ipar szerkezetét átmenetileg teljes mértékben katonai szükségletek határozták meg. A magyar gazdaság nagy történeti tehertételei közé tartozik, hogy technikai megújulás sem az újjáépítés időszakában, sem az ötvenes években nem következett be, se az iparban, se a mezőgazdaságban, sőt ez utóbbi esetben és szakaszban a termelőerők hatékonysága kifejezetten romlott. Eltorzult az iparstruktúra, a korábbi időszakokhoz képest, a könnyűipar, az élelmiszeripar háttérbe szorult. A fogyasztási iparágak teljesen alárendelt szerepet kaptak. 1956 nyarára a gazdasági kimerülés jelei a már szokásosak voltak. Energia-, nyersanyag-, fize-BY THE EDITORS OF HUNGARY’S FIGHT FOR FREEDOM MAGVARÖltSZÁG E napokban került az üzletekbe Hollós Ervinnek és Lajtai Verának az 1956. október 23.—november 4. között eltelt két hét eseményeit összefoglaló új könyve, a „Drámai napok” — írja ismertetésében a politikai hetilap. A Drámai napok először nyújt átfogó elemzést, szinte óráról órára tekinti át az eseményeket. Levéltári anyagokra, dokumentumokra, tanulmányokra támaszkodva mutatja b° a tényeket. A szomorú ■'tatisztika: az október 23-i és az uzt követő eseményekkel kapcsolatban országosan 2502 halálesetet anyakönyveztek, ebből Budapesten 1945-öt, vidéket 557- et. Az állami egészségügyi szolgálat közel 20 000, harci cselekmények következtében megsérült személyt részesített kezelésben. Ez a statisztika nem tartalmazza azoknak a szovjet katonáknak az adatait. akik 1956-ban Magyarországon álcfl&ták életüket a munkásparaszt hatalom helyreállításáért. A könyv föleleveníti az ellenforradalmat előidéző szektás-dogi* A Special Report in Pictures 5<X tési, ellátási gondok jelentkeztek. A helyzet komolyságát mutatja, hogy a vezetés sem látott más kiutat, mint hogy ismét a Szovjetunióhoz forduljon sürgős gazdasági segítségért. Még emellett is számoltak azzal, hogy 1957-ben lesznek ellátási, fizetési és egyéb gondok. Az 1956 előtti gazdasági vezetés így gondjai nagy részét végül is továbbadta. NÉPSZABADSÁG matikus politika hatását, a revizionista csoportok szervezkedését, a párton, a hatalmon belüli ellentéteket kihasználó belső és külső ellenséges erők tevékenységét. Képet ad a MEFESZ, a Petőfi Kör szerepéről, az október 28-i átértékelés következményeiről. A rádió ostromát, a parlament előtti véres tüntetést éppúgy bemutatja, mint a Köztársaság téri kegyetlenkedéseket. A Népköztársaság fegyveres erőinek helyzetéről csakúgy számot ad, mint az ellenforradalmi rohambrigádok, a „Nemzetőrség” és a „forradalmi bizottságok” erőviszonyairól. A felsorolt tényezők gondos számbavétele és átgondolt értékelése azért oly fontos, mert nélkülük lehetetlen megítélni a politikai_ és a fegyveres erők tényleges cső-—> „A párt és a kormány — olvas— rendelkezett olvan__katonaira rendőri erőkkel, amelyekkel ha. nehézségek ürán is — úrrá tudott volna lenni ~a fegyveres felkeíésgTT: ;Ezért hibás döntés volt a séöVfet kormányhoz fordulni katonai segítségért. Ezzel a lépésével előnyös helyzetbe hozta :i magyar ■eakciót és politikailag nehéz helyzetbe a szovjet kormányt, illetve saját magát.” A Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapja „1956—1986, A tények válaszolnak” címmel cikksorozatban mutatta be az elmúlt 30 esztendő legfontosabb eseményeit, nagy hangsúlyt fektetve az 1956. október 23. és november 4. közötti időszakra. A cikksorozat kitért a nyugati országokban élő magyarsággal tartott kapcsolatokra is. E részből idézünk: A szocialista Magyarország 1956 után tudatosan fejlesztette, mind nagyobb körre terjesztette ki és ápolta kapcsolatait a nyugat-európai országokban, az amerikai kontinensen és a világ más tájain élő ún. szórványmagyarsággal. Az 1963-as amnesztia lehetővé tette, hogy azok, „akik a felszabadulás óta engedély nélkül elhagyták az országot”, hazalátogathassanak. A kiutazási lehetőségek szélesítésével alkalom nyílott, hogy a magyar állampolgárok találkozzanak emigrációban élő rokonaikkal, ismerőseikkel. Mind erőteljesebbé vált annak a felismerése, hogy az anyanyelv és a nemzeti kultúra megőrzése a diaszpórában nem nélkülözheti a kapcsolatok intézményesítését. A Magyarok Világszövetsége ma több mint száz külföldi magyar egyesülettel tart fenn kapcsolatot. Kétévenként találkozóra hívják meg az egyesületi vezetőket, amelyen megbeszélik a kölcsönös tennivalókat; a tankönyveket az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége adja ki. Két éve működik a Magyar Fórum. Az Értelmiségi Találkozók Védnöksége szervezi a különféle találkozókat: könyvtárosokét, agrárszakemberekét, zenészekét, orvosokét. A magyar kultúra megismertetését a világban jól szolgálja, hogy már 75 országgal van erre vonatkozó kormányközi megállapodásunk. Huszonhárom ország 78 egyetemén folyik a magyar nyelv és irodalom oktatása. Tizenkilenc ország 34 egyetemén 43 magyar lektor és vendégtanár oktat jelenleg a Művelődési Minisztérium kiküldetésében. Évente 200 író, művész, előadó és különféle együttes keresi fel a Magyarok Világszövetsége szervezésében a szórványmagyarságot. Jelezni is nehéz volna a Nyugaton élő kiemelkedő magyar személyiségek, művészek, tudósok, irodalmárok, más szellemi alkotók egyedi látogatásainak méreteit, a hazatérők sokrétű öszszetételét, hazai kapcsolataik sokoldalúságát; vannak, akik alapítványokat hoztak létre, ösztöndíjakkal és más módon segítve hazánkat. 7
