Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-11-22 / 23. szám
Kádár János az MSZMP főtitkára fogadta Franz König bíborost, nyugalmazott bécsi érseket FOTO: MTI A tanácskozáson Marxisták és katolikusok párbeszéde A társadalom és az etikai értékek címmel nemzetközi szimpóziumra került sor Budapesten október 8—11. között tizenöt ország marxista és katolikus filozófusainak részvételével. A tudományos tanácskozás védnöke a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, valamint a Vatikáni Nem Hívők Titkársága volt, a szervezést az MTA Filozófiai ■ Intézete és a római Pápai Gergely Egyetem vállalta magára. Berend T. Iván akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke megnyitójában kifejtette, hogy a mai világ nemzetközi politikai, gazdasági és társadalmi feszültségekkel terhes közegében létfontosságú a bizalom, a megértés, a barátság légköre és ez csak párbeszéd útján jöhet létre. A filozófiai-világnézeti különbségeknél tehát jóval fontosabb az, ami a marxista és katolikus tudósokat összekapcsolja: a világért érzett felelősség, a cselekvési szándék a veszélyek csökkentése, az emberiség boldogulása érdekében. E téren a marxisták és a katolikusok találhatnak közös elveket és közösen vállalható feladatokat. Az egyetértés keresése során a megközelítés módjában bizonyára jelentősek az eltérésék, hiszen a vallás az ember erkölcsi megújulását tekinti a társadalmi felemelkedés előfeltételének, míg a marxizmus a társadalmi viszonyok átalakításából vezeti le az egyén megújulását is. Ez a szemlélet Magyarországon egyebek között az állam és az egyház jól rendezett, kiegyensúlyozott viszonyában, a hívő emberek tiszteletben tartásában, a vallás által is képviselt erkölcsi értékek megbecsülésében is kifejezésre jut — mondotta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az eszmecsere katölikus résztvevőinek nevében Paul Poupard bíboros, a Vatikáni Nem Hívők Titkárságának vezetője mondott beszédet. A bíboros kifejtette azt a meggyőződését, hogy az emberek képesek túllépni a világnézeti megosztottságon. Mint mondotta, hisz abban, hogy egy ilyen párbeszédnek értelme, haszna van. Különösen, ha a párbeszéd kiterjed az emberiség legnagyobb közös problémáira, az igazságosság, az emberek és a népek közötti szolidaritás kérdéseire, a legszegényebbek, az elnyomottak védelmére, a nemzeti kultúrák tisztéletben tartására és az emberi környezettel összefüggő kérdésekre. Külön kiemelte a békéről, a né7 pék közötti bizalom megvalósításáról folytatandó eszmecsere jelentőségét. Az ünnepélyes megnyitó után a tanácskozás zárt ajtók mögött folytatta munkáját. A marxisták részéről Lukács József akadémikus, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, majd a katolikusok részéről Eduard Huber, a Pápai Gergely Egyetem profeszszora tartott bevezető előadást. Az eszmecserébe — amely az emberfelfogás, az ember autonómiájának és felelősségének kérdéseiről, az emberek közötti kapcsolatok ateista és vallásos felfogásáról folyt — bekapcsolódott Franz König bíboros, az osztrák püspöki kar volt elnöke is. A tanácskozást követően Paul Poupard bíboros úgy nyilatkozott a sajtó képviselőinek, hogy az eszmecsere témaválasztása helyes volt, hiszen napjainkban az erkölcsi értékek világszerte megrendültek és ez súlyos következményeikkel járhat az emberiségre nézve. Szólt arról is, hogy az egyes értékek szükségességét nem elég hangsúlyozni, hanem azt meg is kell alapozni. A Vatikáni Nem Hívők Titkársága tudatában van az értékeik relativitásának, de ugyanakkor fontosnak tartja annak elismerését, hogy vannak univerzális, feltétel nélküli erkölcsi értékek is. Ilyen értéknek nevezte az alapvető emberi jogokat, azok megvalósulását, külön kiemelve a vallásszabadságot. Lukács József akadémikus a tanácskozás tapasztalatairól a következőket mondotta: Mindkét fél megőrizte saját integritását, s így kívánt javaslatot tenni a világ közös problémáinak megoldására. Tehát nem az alapvető világnézeti, hanem a nagy közéleti jelentőségű erkölcsi kérdések kerültek napirendre. Az erkölcsi közömbösség ellen, amely a bűnözés, az önpusztítás táptalaja, közösen kell fellépniük a hívőknek és az ateistáknak. Elmondta, hogy a dialógus résztvevői sok tekintetben azonos véleményen voltak például az igazságosság kérdésében. A béke megőrzését, a háborús veszélyek elhárítását mindannyian kiemelkedően fontosnak tartották. A magyar katolikusokat Nyíri Tamás, a budapesti Hittudományi Akadémia professzora, a Vatikáni Nem Hívők Titkárságának állandó konzultora képviselte a tanácskozáson. öt kérdeztük személyes tapasztalatairól. — Mindenekelőtt a tanácskozás pozitív, konstruktív légkörét emelném ki — mondotta a teológus professzor. — Ez a dialógus nem konfrontációra törekedett, hanem arra, hogy ki-ki megismertesse a másik féllel saját meggyőződését olyan kérdésekről, amelyek az egész emberiséget érintik. Szerintem a megértés szándéka közelebb vitte a párbeszéd résztvevőit egymáshoz és ez arra a reményre jogosít, hogy a dialógusnak lesz folytatása. Ezúttal nem csupán ehhez hasonló tanácskozásra gondolok, amiről egyébként a konferencia végén konkrétan szó esett, hanem arra is, hogy a keresztények és a marxisták saját táborukban is folytatni fogják ezt a párbeszédet. Ehhez a fontos tevékenységhez kaptunk értékes támpontokat, új szempontokat. Egyszóval gazdagabbak lettünk, tanultunk egymástól, és eljutottunk — az empátia szintjén — egymás megértéséig. Külön öröm számomra — mondta végezetül Nyíri professzor —, hogy éppen Magyarországon jött 'létre ez a találkozó. Talán nem kell bizonygatnom, hogy ez a tény önmagában a magyar társadalom erőfeszítéseinek nemzetközi elismerését jelzi. Nem hallgathatom el azt sem, hogy magyar résztvevők előadásai osztatlan sikert arattak. Felkészültségükről, nyílt, őszinte előadásmódjukról a neves tudóstársaság szinte valamenynyi tagja elismerően nyilatkozott. A. É. 6
