Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-11-08 / 22. szám
Bleyer Pál és Cziffra György. Egyszer a harmincas évek végén az operett fejedelme, Lehár Ferenc is meghallgatta Rácz Valit, aki Karády előtti Pest egyik nevezetessége volt. Az anyagi és erkölcsi megbízhatóság mellett a pincéreknek két idegen nyelvet kellett ismerniök, csak százhetvenhat centinél magasabbak és hullámos hajúak lehettek. A kivételes külső mellett kivételes munkát várt el a cégvezetés, de a személyzet bére is messze meghaladta más üzletek alkalmazcttaiét. Csak borravalóban tizenöt-húsz pengőt kerestek naponta, amikor három pengő ötven fillér ért egy dollárt és a havi átlagfizetés nem érte el a kettőszáz pengőt Magyarországon. Egy menü tizenkét pengőbe, egy hideg vacsora hét-nyolc pengőbe került, amelyet a frakkos személyzet herendi porcelán- és alpaeca terítékkel szolgált fel. * És a közönség? Kik fordultak meg . a. .Rónay-időszak Hanglijában? A „felső tízezer” mellett a legnépesebb tábort a politikusok és a művészvilág képezte, akiknek minden szavára, mozdulatára a hírlapírók vadásztak. Itt uzsonnázott naponta a közelben lakó Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, gyakori vendég volt ifjabb Horthy Miklós, Imrédy miniszterelnök, vagy az ellenzékből Bajcsy- Zsilinszky Endre, Szakosíts Árpád, Tildy Zoltán. -A megboldogult Monarchia politikusai közül törzsvendég volt Skerlecz Iván báró, az utolsó horvát bán. A művészvilágból Bajor Gizi, Karády Katalin, Simor Erzsi, Jávor Pál, Somlay Artúr, Csortos Gyula, vagy a külföldről hazalátogató Darvas Lili, Eggerth Márta, férjével, a lengyel tenorista Jan Kiepurával, és a két bécsi komikus, Hans Moser és Paul Hörbiger időzött itt szívesen meghitt beszélgetésbe feledkezve, vagy zajos ünnepléssel körülvéve. Szép Ernő, a költő éjfélkor megtörölte bepárásodott monokliját és szabadkozó mosollyal hazaballagott a szigeti Palatínus Szálló földszint tizenhatos szobájába ... A magyar és külföldi lapok munkatársai délután háromtól hétig nyüzsögtek az újságíróasztal körül, hogy „első kézből” szerezzenek figyelmet érdemlő híreket. A városatyák 1936-ban szóba hozták a Hangli Kioszk lebontásának tervét. A „hanglikánusoknak” nevezett ellenzék azonban olyan lármát csapott a terv hallatán, hogy a kérdést le kellett venni a napirendről. A népszerűtlen városrendezési feladatot végül a háború „oldotta meg”: a nagy múltú, patinás üvegpavilon Budapest ostroma során megsemmisült. Az egykori bérlő fia, dr. Rónáy Egon, a kitűnő vendéglátóipari szakíró ma Londonban él. Szeretném őt e sorokkal is arra ösztönözni, hogy írja meg egyszer személyes emlékeit a Hangliról. PUSZTASZERI LÁSZLÓ — Elisabeth de Charay — így használom a nevem angolul. Miután a Csereyt nagyon nehéz kimondani az angoloknak, átváltoztattam. Most már sajnálom, de az elmúlt 8 év alatt, amit az angol színpadon töltöttem, mint drámai színésznő, ezen a néven ismertek meg. Sokan azt gondolják, hogy francia vagyok vagy svájci. — Mi volt a legelső darab, amiben föllépett? — Brecht darabjaiban volt az első fellépésem. Egyfelvonásosoik. Az egyikben egy fiatal cselédlányt játszottam, a másikban pedig egy öreg cselédlányt. És az volt benne a legszebb, hogy frissen jöttem ki még Strasberg iskolájából és rettentően izgultam. Az egyik nap, amikor mentem be a színházba, mindenki gratulált. De mihez? — kérdeztem. — Hát láttad a kritikát? — így ők. A kritikus mindenkit ledorongolt, a rendezőt, a többieket, de kiemelt engem, hogy abban a kis szerepben friss levegőt hoztam. Hát ettől szárnyakat kaptam. Gondolhatja. — Az első igazi főszerepe? — Egy új Frankenstein-történet figurája. Három éven keresztül ment ez a darab, „off Broadway”. A darab lényege: Frankenstein nagyapja kreál egy tökéletes nőt, mert idáig mindig férfiakat kreáltak. Ez voltam én, a tökéletes nő. Persze rettenetesen tökéletlen eleinte. Komédia volt, de nagyon jó. — S a legkedvesebb színmű? — Ezt nagyon szerettem, mert nekem kellett kitalálni az egész karaktert. Azután Nagy Katalint is sókat játszottam. A közönségnek nagyon tetszettem, mint cárnő. Bemard Shaw-nak van egy egyfelvonásosa, amit kibővítettek a kedvemért. Teletették tánccal, zenével... — Még egy kicsit menjünk vissza. Kijött ide Amerikába, mint magyar kislány. Mennyire tudott angolul? — Semmit nem tudtam angolul. Modellként kezdtem, miután nem tudtam beszélni. — Mikor határozta el, hogy színésznő lesz? — Modell voltam. Azután Las Vegasban voltam táncosnő. Nem táncoltam igazán: a showgirl csak a szépségre megy és a jó kinézésre. Például Frank Sinatra műsorában benne voltam. Ezt úgy hívták, hogy a Nyugat legszebb női. Oda egyszerűen felvettek. Én nem tudtam, hogy ott táncolni is kell. És fölvettek. így kezdtem tulajdonképpen. Emellett volt három házasságom. A házasságok után rájöttem, hogy az nem nekem való, s arra is, hogy mi az, amit tulajdonképpen akarok; mi az, amtiert olyan nyugtalan vagyok. Ennek már tizenegy éve. — Elhatározta tehát, hogy színésznő lesz. Ez nyilván úgy kezdődik, hogy az ember elmegy egy színésziskolába . . . — Miután tudtam, hogy nem vagyok tizennyolc éves, hogy akcentusom van, megérdeklődtem, hogy ki a legjobb ezen a pályán. Ha felvesznek, felvesznek; ha nem, akkor nem. Vagy háromszor elindultam, és visszajöttem. Amikor végül is elmentem, odajött az igazgató és kérdezte, hogy mit csináltam eddig. Bevaüottam, hogy én voltam már színpadon, de nem prózában. Azazhogy prózában is, mert Bogáti Miskának. volt egy próbálkozása a magyar színházzal. A kék róka főszerepét, Cecilt kaptam meg., Sikerem volt benne. Szóval mondtam, hogy voltam színpadon, de magyarul. Adtak egy írást, amit felolvastam. Felvettek. Az iskolából kezdtem az off Broadwayn játszani, ahogy mondtam, az első szerepet Brecht-darabokban kaptam. — Film? — Kicsi, nagyon kicsi szerepekben játszottam. Szóval, nem vagyok egy filmsztár. Voltam egy Woody Aílen-filmben is. — Melyikben? — Woody Allennel, tudja, mindig úgy van, hogy az ember: játszik, játszik, de sose tudja, hogy mi a film címe. Ha szerencsés vagyok, akkor benne vagyok; ha nem, akkor kivágták. De a legjobban vele szeretek dolgozni; imádom őt, különben is. — Megnézte magát filmen? — Igen, hogyne. — És milyen volt?- — Jaj, hát nagyon jó! — Mások is annak találták? — Igen, igen. Csak az a baj, hogy Amerikában, sajnos, nem adnak annyi időt, hogy valaki eljátszhasson azzal, mondjük, hogy fekete hajjal, vagy barnával is kipróbáljon egy szerepet. Ott kell lenni rögtön a figurának, amikor megjelenik a színész. Például a televízióba sem megyek, ha háziasszonyt keresnek, mert nem kapnám meg. Nem az a típus vagyok. Állítólag. Pedig házias vagyok. — Tényleg házias? — Igen, ha van időm. Szeretek főzni. — Mit szokott főzni? — A specialitásom a székelykáposzta. Egyszer a televízióban is megcsináltam. Mégpedig azért, mert meghívtak: akkor voltam a Frankenstein-szörny. Ott a televízióban megfőztem a székelykáposztát a Frankenstein-arcommal. — Van-e valami kapcsolata a magyarországi színházakkal? — Semmi kapcsolatom nincs. Magyarországról nem ismerek senkit. Én a pályát tényleg itt kezdtem, viszont amikor Magyarországra megyek, úgy választom meg az időpontot, hogy láthassam az otthoni színházi előadásokat. SÓS PÉTER JÁNOS A SZERZŐ FELVÉTELE 13
