Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-12 / 3. szám
„A MÚLT AZÉRT ÉRDEKŰ, HOGY A JÖVŐT BELÁSSA... POLÁNYI KÁROLY Polányi gondolatai a gazdaságtörténettől a szociológiáig és a néprajzig sokféle tudományterületet termékenyítettek meg. A „Dahomey és a rabszolgakereskedelem” — című Polányi-könyv előszavában Bognár József professzor így írt a tudósról: „Életművét, nemzetközi tekintélyét és az általa feltárt társadalomtudományi problémák fontosságát mérlegelve azt kell mondanunk, hogy munkásságának súlya és jelentősége egyenértékű a természettudomány és a matematika világhírű magyar alkotóival, akik felbecsülhetetlen értékű kutatási eredményekkel járultak hozzá a nemzetközi tudomány fejlődéséhez”. Ugyanakkor — mióta csak könyvei Magyarországon is megjelennek — állandó a vita művei és gondolatai körül. A pályakép Polányi 1886. október 25-én született Bécsben, magyar szülőktől. Színes, érdekes családból származott. Testvérei közül Mihályból nagyszerű természettudós és filozófus lett. Húga, Laura Amerikában jól ismert történészkutató. Polányi Károly Budapesten végezte iskoláit, jogot hallgatott. Alapító tagja volt — majd első elnöke lett — a növekvő befolyású diákmozgalom Galilei-körének. Eszméi miatt eltávolították az egyetemről. Jogi diplomáját végül Kolozsvárott szerezte meg. Annak a nemzedéknek élvonalához tartozott, amely a század eleji Magyarországon szívta magába a korszak új gondolatait, elsajátította a nemzetközi társadalomtudomány korszerű eredményeit. Mindig vonzódott a munkásmozgalomhoz. „Szenvedélyesen kereste az igazságot, az erkölcsöt, a szellem szabadságát a hagyományok tilalomfájával szemben” — ahogy felesége írta róla. Szocialistának vallotta magát, de kritikus álláspontot foglalt el a marxizmus iránt, párthoz soha nem tartozott. A bécsi emigrációs években találtak egymásra a forradalmár Duczynska Ilonával, kötöttek házasságot és életre szóló szövetséget. 1923 elején született lányuk, Kari. Dallos György könyvében — A cselekvés szerelmese című Duczynska-életrajzban — a következőket olvashatjuk a családi eseményről. „A szülés számos komplikációval járt, anya és gyermeke csaknem belehaltak. Erre a drámai eseményre utal Polányi egy Jászi Oszkárhoz írt levelében: „A baba virul és fejlődik. Ilona csak lassan tér magához. De hát kimondhatatlanul boldogok vagyunk.” Polányi, aki 1919 nyarán a Bécsi Magyar Üjság című baloldali emigráns lap munkatársa lett, 1924-től egy ugyancsak bécsi gazdasági újság egyik szerkesztője, ahonnan 1933-ban elbocsátották. Ekkor került át Angliába; Londonban és Oxfordiban működött. „Diákszállóban főztem. Polányi a melegvizet adó kokszkályhát gondozta. Esti munkásoktatást végzett. Nehezen éltünk. Polányi előadói túrákra ment az Egyesült Államokba ... 1940-ben angol állampolgárságot kaptunk” — ennyit közöl ezekről az évekről Duczynska. A második világháború idején — megőrizve politikai függetlenségüket — részesei voltak a Károlyi Mihály vezette antifasiszta mozgalomnak. 1946 végén átköltöztek Kanadába, Torontó mellett egy kis erdei házban éltek halálukig. Nemrég beszámoltunk arról hogy a Magyar Tudományos Akadémia — Bognár József akadémikus vezetésével — Polányi Károlyemlékbizottságot alakított. A világhírű magyar társadalomtudós születésének századik évfordulóján — ősszel — tudományos ülésszak lesz Budapesten; Polányi műveinek külföldi és hazai szakértői megvitatják munkásságát. Polányi Károly közel két évtizeden át — vendégprofesszorként — a New Yonk-i Columbia egyetem általános gazdaságtörténeti tanszékén dolgozott, összehasonlító gazdaságtörténetet adott elő. Bognár József így ír a Polányiéletműről: „Nem zárt dogmákat és holt sémákat hagyott hátra, hanem önmaga megújítására mindig képes, a világgal és az emberiséggel mindig szolidáris eszméket. Olyan gondolkodásmódot testesít meg, amely egyszerre képes az emberiség múltjába és jövőjébe tekinteni. A múlt azért érdekli, hogy a jövőt belássa; azért tekint hátra, hogy még magabiztosabban haladhasson előre. Polányi Károly életműve elősegíti a gazdaságok és társadalmak sajátos viszonyainak megértését: e viszonyok helyes átlátása pedig a változás és fejlődés záloga.” Élete utolsó éveiben a világ megosztottságának áthidalására törekedett, ezért alapította meg a Co-existence című folyóiratot. Említettem, hogy írásai körül sok a vita, de gondolatai termékenyítőek, humánus szellemével vitapartnerei is azonosulhatnak. Polányi egyik tanulmányából idézem a következőket : „Amire gyermekeinknek szüksége van, az a jobb oktatás, az önfejlődés szélesebb perspektívája, a lehetőségek az utazásra, tanulmányok folytatására, kutatásra, alkotó tevékenységre; amire mindannyiunknak szükségünk van, az a szélesebb kontaktus a természettel, művészettel és költészettel; a nyelvek és a történelem élvezete, a tudomány és felfedezés perspektívái, az élet elkerülhető baleseteivel szembeni biztonság és mindenek fölött az önérzetes embernek az a garantált lehetősége, hogy az életét a munkaadótól való megalázó függés nélkül élje ...” A tudós és Magyarország A Polányi házaspár a hatvanas évek kezdetétől rokonszenvvel figyelte a mai Magyarország növekvő teljesítményeit. Szombathelyen, a III. Anyanyelvi Konferencián elmondott hozzászólásában Ilona asszony idézett férje egy leveléből: „A feudális nemzet szíve a privilégium volt. A polgári nemzet szíve a tulajdon. A szocialista nemzet szíve: a nép.” Polányiék megszerveztek — színvonalas kanadai írókból-költőkből — egy fordítói együttest, és kiadták angol nyelven „Az eke és a toll” című szép antológiát, válogatva a magyar költészet remekeiből. A hazai eszmecserék során mind gyakrabban idézik Polányit. Posztumusz tanulmányaiból újabb könyve jelenik meg az ősszel. A nagy „visszatérés” szerves folyamat. 1963- ban, amikor — négy évtizedes távoliét után — hazalátogattak és Polányi előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián, a Kortárs című folyóirat hasábjain így vallott a tudós önmagáról, Magyarországhoz fűződő érzéseiről: „Az emberiséget mind jobban fenyegető válság éveiben tértem vissza a szocializmushoz, amely most már nemcsak a munkásosztály, hanem az egész emberiség ügye és létkérdése. Nem kis része volt ebben a magyar hazának. A szemszög ma már véglegesen hazámé, amelynek mindent köszönhet az, akinek ifjúságát a magyar sors formálta.” SZÁNTÓ MIKLÓS 5
