Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-11-08 / 22. szám

mítógépközpont. A terv- és tény­adatokat módunkban áll naponta összevetni -- erre az emberi agy képtelen lenne —, és he szüksé­ges, terveinket menet I őzben ru­galmasan változtathatjuk. — A legtöbb magyar vállalat­nál a munkaszervezés örökös gon­dok forrása. Önöknél? — Egy svájci szervezőintézetet kértünk fel, hogy mérjék fel hely­zetünket, s adjanak tanácsot. El­vállalták, de a kezdet kezdetén kijelentették, csodákat nem tud­nak művelni. Mégis csodát tettek. Hogy mivel? Nem zseniális ötle­tekkel, hanem azzal, hogy szak­embereinket rávezették, miként vegyék észre azokat a hiányossá­gokat, amelyek az ésszerű mun­kaszervezést akadályozzák. így kettős a hasznunk: egyrészt kor­szerűsítettük a munkaszervezést, másrészt az együttműködés során egy jól képzett szervezőgárda alakult ki nálunk. — A számítástechnika alkalma­zása és a tudományos igényű munkaszervezés kétségtelenül na­gyon fontos, de önmagában még nem magyarázza a vállalat pél­dátlan fejlődését.. . — Fokozatosan megújult a gyártás technikája, bizonyos terü­leteken csúcstechnológiát vezet­tünk be. Nemcsak hazánkban egyedülálló, de egész Európában ritkaságszámba megy például az a technológia, amellyel az alma­sűrítményt készítjük. Zárt rend­szerben, kíméletes hőkezeléssel állítjuk elő a steril koncentrátu­­mot, amelyet aztán 60 köbméte­res tartályokban tárolunk további felhasználásig. — Amikor egy évtizeddel ez­előtt kidolgozták hosszú távú fej­lesztési elképzeléseiket, ezt nyil­ván nem „égi sugallat” hatására tették. Mi volt tulajdonképpen a mozgató rugó? — Az a felismerés, hogy a ma­gyar élelmiszeriparnak óriási esé­lyei voltak és vannak ma is a vi­lágpiacon. Termékeink íze, aro­mája utolérhetetlen. Exportálni azonban csak akkor érdemes, ha gazdaságos, korszerű módszerek­kel folyik a termelés. Az idő ben­nünket igazolt. Ma a magyar konzerviparon belül a mi vállala­tunk az egyetlen, amely összter­melésének több mint 30 százalé­kát dollárért értékesíti. Nem kis mennyiségekről van ám szó, hi­szen évente egyebek közt száz­ezer tonna almát, negyvenezer tonna szilvát, harmincezer tonna őszibarackot dolgozunk fel. Egy vállalat eredményességét nemcsak a termelési, gazdasági adatokkal lehet mérni, hanem egyebek közt a dolgozók közér­zetén is. Valamikor a konzerv­gyári munka egyértelműen női foglalkozásnak és szezonjellegű elfoglaltságnak számított, s ezért nem is volt túlságosan vonzó. Ma már a termelés télen-nyáron fo­lyamatos, a fizetések a városi át­lagnál jobbak, s a férfiak aránya is magasabb, mint az induláskor volt. Kétezerhatszáz dolgozónak ad biztos megélhetést a vállalat. A korszerű műszaki, technikai adottságokból következik, hogy a magasan képzett szakemberek száma is többszörösére nőtt a vál­lalatnál. A diplomások száma napjainkban jóval meghaladja a százat. A vállalati szabadalmak, talál­mányok száma pedig az alkotói légkörről tanúskodik. Idehaza nemrég elsöprő sikert arattak például az úgynevezett Nagyma­ma lekvárjával. A gyártmányfej­lesztő szakemberek kis csapata addig-addig kísérletezett egy há­zias jellegű lekvárféleség nagy­üzemi előállításával, mígnem va­laki azt mondta: „Ez már igen! Már pont olyan, mint odahaza, a kisfalumban a nagymama lekvár­ja volt!” Innen az elnevezés, amely legalább olyan sikeres, mint maga a termék. A legfrissebb vállalati szaba­dalom a gyümölcspuding. Idehaza már kapott egy vásári nagydíjat, s hamarosan elindul az első szál­lítmány — próbaútjára — az Egyesült Államokba. Feltehetően rövid idő alatt meghódítja majd az amerikai háziasszonyokat is, hiszen ehhez a félkész termékhez csupán egy kis tejet kell hozzá­keverni, s máris fogyasztható a friss gyümölcspuding. Ha az ember járja az országot, mostanában bizony gyakran hall panaszos szót a mezőgazdáktól: hosszú és kemény volt a tél, for­ró, aszályos a nyár, ami egy csep­pet sem kedvezett a zöldségnek, gyümölcsnek. Ráadásul nemegy­szer jégverés is tizedelte a ter­mést. A nyíregyházi vállalat ve­zetői elmondták, hogy bizony próbára tette őket is az időjárás. Idén nyáron kevesebb termett vajbabból és ez zökkenőket oko­zott volna a termelésben. Kapóra jött, hogy az apró szemű uborká­ból sok termett. Különleges ízesí­téssel Hollandiában és az NSZK- ban ez az egyik legkedveltebb csemege. A rendkívüli melegben előbb érett be a vártnál a zöld­borsó, s már-már attól tartott mindenki, hogy a szakaszosan ve­tett borsót egyszerre kell majd betakarítani. Ezt a veszélyt úgy sikerült elhárítani, hogy konzerv­gyári számítógép programozta óráról órára a betakarítás üte­mét, s így a több ezer tonna bor­só minden szeme idén is zsengén került feldolgozásra. Ami az almatermést illeti, az a kedvezőtlen időjárás ellenére is közepesnek mondható. Aggo­dalomra tehát nincs okuk. Annál is kevésbé, mert a vállalat min­dent elkövet, hogy a környékbeli almáskertek tulajdonosai akkor járjanak a legjobban, ha a gyár­nak adják el a feldolgozásra al­kalmas almát. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: GÁBOR VIKTOR ÉS NOVOTTA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents