Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-10-25 / 21. szám

lomon kívül szorulnak. Ülnek, he­vernek, állnak; várják a gyertyás körmenet kezdetét és az éjféli mi­sét a Kálvárián. Vince atya érces baritonja Jézus tanúságtételére, s a keresztények mai kötelességére figyelmeztet. A szeretet, a közös­ség, a család szerepére a társada­lomban. Körülnézek: feketeken­­dős, sokszoknyás öregasszonyok mindenfelé itt-ott egy férfi, egy kisgyerek. A család otthon maradt a jószággal dolgozik a háztájiban, vagy víkendezik odalent Zebe­­gényben. * A zarándokok este tizenegy tájt indulnak a Kálvária-domb felé. A plébános mindenkit megkér: ne énekeljenek, ne imádkozzanak hangosan — ne zavarják azokat, akik már aludni tértek. Ötös so­rokban halad a gyertyás-lobogós menet a község főutcáján éjsötét ablakok előtt. Megannyi halvány égő: izzanak fent a csillagok. Mellettem csuparánc vénasszony hatalmas koffert cipel. Honnan jött ekkora pakkal, kérdem? Ber­­necebarátiból, méghozzá gyalog, hangzik a válasz, de a koffer nem az övé. Egy falujabeli férfinak se­gít; asztmás, köhög, nem bírja már a súlyt. Elkérem tőle a bőröndöt; amikor visszaadom a hegytetőn, lapos üveget csúsztat a kezembe. — Köszönöm magának! Jó kis szilva, ettől megkeményszik a hit­ben ... Jönnek a mezőkövesdiek, a ka­posváriak, a balassagyarmatiak, az egriek. Meg-megállnak a meredek kaptatón, biztatják egymást, ha­ladnak tovább. Valaki megbotlik, öten ugranak oda, s fölsegítik. Az első stációnál a jóleső pihenés jel-

Next

/
Thumbnails
Contents