Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-25 / 21. szám
Szombat délután fél hat. Gyülekezik a körmenet népe Márianosztrán, a kegytemplom előtti ténen, érkeznek a fejkendős öregasszonyok, a pödört bajuszú férfiak, félénk gyereklányok a mama kezét szorítva, jönnek megünnepelni s megszenvedni Jézus öt Szent Sebét. Énekszó veri föl az álmos falut, zsoltártól hangos a börzsönyi erdő. Jézus szentséges szíve, könyörülj rajtunk! A tisztelendő suhogó reverendában keresztülvág a tömegen, az oltárhoz siet, mikrofonba mondja a kétnapos ünnep programját. Zászlók, keresztek a magasban; harang kondul. „ * Márianosztra — a Mi Máriánk — pálos kolostorát Nagy Lajos király alapította 1352-ben. Ö is sűrűn idejárt Visegrádról, rettentő betegségének, a leprának elviseléséhez hitet és türelmet meríteni. Megfordult itt Mátyás és felesége, Beatrix, s az őt követő uralkodók valamennyien; míg Mohács után kilenc évvel a kolostor — Esztergom, Vác, Nógrád eleste után — a török martalékává lett. Másfél századig romokban, tetszhalálban. 1711-ben két pálos szerzetes érkezik és Széchényi György esztergomi érsek segedelmével előkészíti az újjáépítést. 1728. augusztus 14-15-én, Nagyboldogasszony ünnepén szentelik újjá a templomot hatalmas tömeg jelenlétében. Ajándékul megkapják a czestochovvai csodatevő Mária-kép mását, amely ma is ott függ a szentélyben. Negyedfél századdal később elkészül a kolostor is. De nem sokáig működik: kétszáz esztendeje, 1786-ban II. József több más szerzetesrenddel együtt feloszlatja a pálosok közösségét is — Nosztra ismét álomba merül. A gyönyörű barokk templom csupán a községet szolgálja, a kolostor üres. 1858-ban találja meg végső rendeltetését: börtön lesz, engesztelő és engedelmes lelkek helyett sínylődő testek otthona. Börtön ma is. Két külön világ — jegyzi meg egy farmernadrágos fiatalember, kezében zsoltárkönyvvel, a zárt kolostorépületre nézve. Ugyanaz — mondom neki —, csak másképpen gondolja el a bűnbánatot. És a kiengesztelést. A parókia dolgozó-, fogadó- és könyvtárszobájában Árva Vince esperes-plébános magyarázza el a nosztrai pálos hagyományokat, az ide vonatkozó pápai dekrétumokat, melyekre ő bukkant nemrég az esztergomi prímási levéltárban. Ö szorgalmazta azt is, a megboldogult Lékai László prímás támogatásával, hogy a Jézus Öt Szent Sebe búcsúünnepélyt — kétszáz év múltán — ismét fölélesszék(. — Télen beszéltünk utoljára a búcsúról, a bíboros atya is okvetlen itt akart lenni. De most máshová szólították ... A felhívásban azt kértem a hívektől, aki teheti, népviseletben jöjjön, ne a nagypénteki gyászos-feketében. S íme, abban is jönnek. Tizenegy éves nosztrai munkásságom legszebb és legszomorúbb napja ez. Hiszen ha László atya is velünk lehetne..." — Milyen falu ez? Milyenek az emberek, van-e közösségi élet? — Nagyon nehéz falu. s ezt nemcsak mint lelkipásztora mondom. A hagyományos közösség felbomlása már a múlt században, a fegyház betelepítésével elkezdődött, s 1948 után, amikor a női börtönt férfi fenyítőhellyé alakították, s az őrzést szigorították, csak erősbödött. — Meglehetősen rendetlen, elhanyagolt, piszkos település ... — Én ezt nem akartam így kimondani, de van benne igazság, nem vitatom. A járdaépítés, parkosítás, közös renoválás itt ismeretlen fogalom, mindenki magába húzódva él. Csak a búcsúk idején éled föl s pezsdül meg Márianosztra. — A helybeliek is részt vesznek a vallási rendezvényeken? — Az őslakosok igen, a betelepültek közül csak nagyon kevesen. Az idősebbek. De a többieket sem zavarja a zarándoklat, körmenet; a vallási türelem, a békés egymás mellett élés itt is megvalósult. Kék busz érkezik a díszkapuhoz, sárga rendszámmal. Buzitárói jönnek a hívek, Kassa környéki magyarok. Szószólójuk Novák József•né. ^ " - - * —• — Ha lehet, ilyen jeles alkalomkor rendre átruccanunk Magyarországra. Odaát, a magyarlakta területeken nincsen búcsújáró hely, s a miénk színmagyar falu. A parkoló gépkocsik mögötti pádon három asszonyság falatozik.. — Szűzanya-imádók vagyunk, minden Mária-ünnepen ott a helyünk. Fölemelő érzés — bólogat a szőke hölgy, s megkér, ki ne írjam a nevét. — Tudja, a mi falunkban, Gödöllő mellett, már nemigen hisznek az emberek__ A mai fiatalokat már senki nem bántaná ezért, mégsem hisznek. Borika néni süteményt vesz elő, őszibarackkal kínál. — A kisebbik fiam évekig ministrált, de most hogy felnőtt, már nem érdekli a vallás. A szentmise pontban nyolckor kezdődik, néhány százan a temp-KÖRMENETEK NÉPE
