Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-25 / 21. szám
1. Az ányási holtág 2. Molnár József mártélyi halász az élő Tiszán 3. Körtvélyes-sziget védett növénye: a Tisza-parti fehér margitvirág 4. A folyam egyik jellemző vízinövénye: a nyílfű 5. A Hajdú-tanya még lakott, gólyái is megmaradtak 6. A virághímes körtvélyesi rét nomádok támadása ellen védő hét-nyolc méter magas fal teljes hossza a Ming-dinasztia idején több, mint 4000 kilométer hosszú volt. Az 1850-től 1932-ig tartó (sőt, részben még napjainkban is folyó) Tisza-szabályozás során pedig egy összesen 3500 kilométeres gátrendszer közé szorították a szeszélyes folyót, amely — a mellékvizekkel is számolva — alig több, mint száz esztendeje még évente egyszer-kétszer 25 000 négyzetkilométernyi területet öntött el, iszonyú károkat okozva. De nemcsak a gátak hossza és méretei közelítették a Holdról is látható kínai védmű gigászi voltát, hanem hasonlóak azok az emberi erőfeszítések is, amelyek az egymástól oly távol eső két alkotást létrehozták. Itt sem, ott sem gépek dolgoztak, hanem emberek, ott náluk talán rabszolgák, itt nálunk kubikosok, s ha ma hajszálpontosan tudjuk is, hogy a folyam hosszát 1214 kilométerről 960 kilométerre rövidítették 140 átvágással, s hogy a Tisza saját gátrendszere milyen hosszú, milyen magas, azt már senki sem számította-számíthatja ki, hány kubikos hány munkaórányi idő alatt hány talicska földet mozgatott meg a szabályozás 82 esztendejében. De miért is számítgatnánk? A lényeges mégis csak az, hogy állnak a gátak, hogy megszelídült a Tisza. Somodi István és vele együtt jó néhány ezer természetbarát szemszögéből nézve meg az a fontos, hogy itt, Mártély község mellett, s tőle délre a Tisza hullámterében — tehát a jobb és bal parti gát között — az átvágások következtében kialakult két, nagyjából U-alakú holtág, az egyik a mártélyi, a másik a körtvélyesi; a kettő között van a Kutyafenék rét, a körtvélyesi holtág alatt pedig a Barci rét. A faluközeli holtág és az általa körülvett Anyássziget üdülőkörzet, teleszórva víkendházakkal, vendéglátóhelyekkel, stégekkel. A szegedieken, hódmezővásárhelyieken, budapestieken kívül a hollandok is felfedezték maguknak ezt a földi-vízi paradicsomot! A körtvélyesi ág a maga szigetével és a Barci réttel már sokkal inkább a madárvilág és a kutatók birodalma. Vízen, gáton, dágványon, járom ezt a különleges világot, a tájvédelmi körzetvezető kalauzolásával. — Ez a vidék, különösen a délebbi része, mintha a múlt egy itfcfelejtett darabkája lenne — jegyzem meg. — így igaz, vagy majdnem így — erősít meg Somodi István —, hiszen a védetté nyilvánítás egyik célja éppen az volt, hogy a holtágakkal, rétjeikkel, erdeikkel, növényeikkel és állatvilágukkal megőrizzük azokat a jellemző vonásokat, amelyeket a Tisza és a folyómenti táj a szabályozás előtt és közvetlenül utána még magán hordozott. Hogy sikerült-e megőrizni? Mártély környékét 1971-ben nyilvánította az Országos Természetvédelmi Hivatal védetté, és azóta fokozottan óvják e területet; elkészültek a természetvédelmi tájrekonstrukciót szolgáló vízrendezési tervek; de Somodi István azt sem titkolja, hogy attól kezdve veszik komolyan az üaemek, termelőszövetkezetek, intézmények a területi felügyelőséget, amióta joga van bírság, „méghozzá eléggé kemény bírság” kiszabására, s elsősorban nem is természet-, hanem környezetvédelmi ügyekben. 9 5
