Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-11 / 20. szám
TANÖSVÉNYEN JÁRVA finomabb nyomokat kell Pál Szabó Ferencnek észrevennie és észrevétetnie! Itt egy hangya sietett, azaz csak sietett volna, ha nem hurcolja magával zsákmányát is ... — Ugye, milyen tisztán látszik a nyoma? Emez meg egy sikló kacskaringós vonulásának az emléke. És milyen hasonló hozzá ez a másik! össze lehetne téveszteni a kettőt, ha a gyíkocska farklenyomata mellett kétoldalt nem nyomódtak volna be a homokba az apróka lábacskák is. Itt egy cincér vágtázhatott, azután hirtelen vége az egésznek: egy madárlábpár nyoma sejteti, mi okozta a cincér korai halálát. És még azt állítják, hogy a homok nem őrzi meg a nyomot! Vagy hogy ez a vidék holt-eseménytelen! Winchesterek, persze, valóban nem dörögnek, nem szisszennek nyílvesszők sem, de az eleven Élet szinte nyüzsög körülöttünk, s éppen ezt az eleven, természetes életet kell az oktatótábor kis lakóinak megfigyelniük. Pontos program szerint dolgoznak, és észleleteiket, tapasztalataikat ki-ki hatvan oldalas terepnaplójába jegyzi föl. Az első nap — szó volt róla már — a tanösvény végigjárását, a terep megismerését szolgálja. E 14-15 kilométer hosszú ösvényen 14 j,állomás” várja a gyerekeket, mind a 14 állomáson egy-egy tábla tájékoztatja őket a legfontosabb tudnivalóki ól. Az elsőn például az olvasható, mit rejt magában a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi területe. A harmadik a szikes tavak jellemzőiről ír. A kilencedik a Kondor-tó madárvilágáról. . . — A lényeg az — mondja, mintegy összefoglalásként Lendvai Mária —, hogy pótoljuk azt, amit még a legjobban működő iskola legjobb biológia tanára sem adhat: a természet rendkívül összetett életközösségébe való betekintést. Igaza van. Hiszen képtelenség bevinni a természetet az osztályterembe, és úgy vizsgálgatni; a vetített vagy mozgóképet nem lehet megtapintani és megszagolni; arra pedig soha 16
