Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-29 / 19. szám

DÉL-AMERIKAI UTAZÁS III. Arcok Caracasból Caracas gyönyörű fekvésű: a magas hegyek között egy keskeny, hosszú völgyben él a venezuelai főváros ma már 12 millió lakója. Az idelátogatóval a repülőgép vagy száz kilométerrel odább, a tengerparton száll le, mert csak itt sikerült egy repülőtérnyi sík területet kialakítani. Innen gép­kocsival egy óra az út a városba. A meredek hegyoldalban kanyar­gó szerpentin gyakran halad át a hegyek gyomrát átfúró alaguta­kon. Azután az egyikből kijőve hirtelen elénk tárul a város: két­oldalt felhőkbe burkolózó hegy­ormok között egy patkó alakú völgyben terül el a város, ame­lyet kettéoszt hosszában a főút­vonal. A „terül el” nem is jó ki­fejezés, mert a város az utóbbi év­tizedben felhúzódott a hegyolda­lakra. A külvárosokban szinte egymásra épültek a házak, bebo­rítva a hegyoldalt. Valaki elkezd­te alul építeni a házát, a másik erre építi a magáét, a harmadik a másodikéra és így tovább. Az­tán jön egy nagy eső és gyakran lemossa az egészet a völgybe. A szegénynegyed után óriási különbséget tükröz a városköz­pont, fényűző gazdagsággal épí­tett toronyházaival, a dombol­dalak hatalmas kertjeiben meg­búvó luxusvillákkal. Caracasból az 1974-es olajár­­robbanás után lett világváros, tíz év alatt az alig százezer lakosú városból 12 milliós lett. Ma az or­szág lakosságának több mint a fele a fővárosban él, pontosabban tengeti életét. A hatalmas, nyüzsgő életű met­ropoliszban ezernél valamivel több magyar lakik. Legtöbbjük jómódú. Szinte valamennyien a második világháború táján érkez­tek ide. Az 1956-os hullámból — Dél-Amerika egészére jellemzően — alig akad bevándorló. Az itteni magyar közösségi élet fő központja a Magyar Ház, a Ca­sa Hungara, amelyet a város egyik előkelő negyedében építet­tek fel. Az épület jóformán egy hatalmas nagyterem, amelynek mennyezetét, kazettaszerűen, a történelmi Magyarország megyéi­nek címerei borítják; körben a falakon a magyar történelem és irodalom kiemelkedő személyisé­geinek portréit helyezték el, a színpad felett pedig a magyar és a venezuelai címer látható. A Magyar Ház ad otthont a ko­lónia összes jelentős rendezvé­nyének: nemzeti ünnepségeknek, a havonkénti társasvacsoráknak, az irodalmi estéknek, műkedvelő színielőadásoknak. Itt működik az öt cserkészcsapat és a két tánc­csoport, a Gyöngyösbokréta és a Búzavirág, ez is tükrözi, hogy az itt élő magyarság jelenleg két na­gyobb csoportra oszlik (mind­egyikhez tartozik egy tánccso­port és több cserkészcsapat). A Magyar Házban kapott helyet a koloniális magyar óvoda és a hét­végi iskola is. A magyarok vallási élete is je­lentős: a katolikusok lelki gondo­zását Groza József végzi, a refor­mátusokét Knutt (Szitás) Attila, az evangélikusokét Brachna Gábor. Ez utóbbi kettő a néhány éve épült modern templomban végzi tevékenységét (a templomot meg­osztják a német evangélikusokkal). A Caracasban letelepedett ma­gyarok történetét, életét néhány emberi sorson keresztül próbál­juk megmutatni. Az irodalmár Csanálosi Kerekes Alfonz veze­tő főorvosként dolgozik az egyik caracasi kórházban, hobbiként pe­dig a Magyar Ház kulturális té­májú előadásait szervezi és ren­dezi. Szívesen mesélt erről a szen­vedélyéről. — Én 1948-ban érkeztem ide, azóta eltelt néhány évtized, de még most is teljesen magyarnak érzem magam — mondta. — Az irodalmat, a költészetet ma is csak magyar nyelven élvezem, magyar íróktól, költőktől. Ugyan­úgy készülök itt egy-egy irodal­mi évfordulóra, mint azt otthon teszik. Legutóbb Kosztolányiról tartottam előadást, most pedig Lisztre készülök. — Milyen a magyar kultúra Caracasban? — Tulajdonképpen ma is jó­nak nevezhetem, hiszen rendsze­resen tartunlk irodalmi esteket, szavalóversenyeket, a hétvégi is­kolában oktatnak magyar irodal­mat és történelmet. Évente két­szer tartunk műkedvelő színielő­adásokat, régebben többször ke­rült ilyesmire sor, de hát az a ge­neráció már kiöregedett ebből. Az, hogy egyáltalán létezik, azoknak az embereknek köszön­hető, akik minden áldozatot meg­hoztak ezért. Például Kertész doktor, aki nekem egyszer vicce­sen azt mondta, azért dolgozik annyit a Magyar Ház felépítésé­ért, hogy magyar környezetet te­remtsen a lányának. Tény, a Magyar Ház jövője a jelen fiatalságától függ. Ahogy szokta mondogatni, két ellenség van: a temető és a tengerpart, az idősebbek lassan elmennek, a fiatalokat pedig elcsábítja a strand, a szórakozás. Ezt kell meg­akadályoznunk. Az óvónő A magyar óvoda létéért sokan hoztak és hoznak áldozatot. Az 18

Next

/
Thumbnails
Contents