Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-13 / 18. szám
A tehetség kibontakozásához szükséges a párbeszéd Magyar tudósok a nagyvilágban MERSZEI ZOLTÁN Megőrizni a kutatási szabadságot Barátai tudósok, államfők: kapcsolatai szinte az egész világot behálózzák. Merszei Zoltán, az amerikai Occidental Petroleum Corporation elnökhelyettese (ügyvezető igazgatója) a legismertebb emberek közé tartozik az USA-ban. Negyvenhat évvel ezelőtt, 17 évesen került el Magyarországról. Amerikában nőtt fel, ott végezte tanulmányait, s pályája fiatal korától óriási sikerrel ívelt felfelé. Állandóan úton van, most is csak a baráti kérésnek engedve jött két napra Budapestre, hogy a tudományos találkozón előadást tartson és rögtön továbbrepüljön. Humorral teli, lendületes előadást hallottunk tőle arról, mit tettek és tehetnének a magyarok az energiakutatás területén. Nagy élvezettel fogott hozzá a búvárkodáshoz, jelentette ki - előzőleg ő maga sem gondolta, milyen érdekes adatokra fog bukkanni. Bemutatta azokat a magyar származású tudósokat, akik jelentősen hozzájárultak az energiakutatáshoz: Jedlik Ányos, Eötvös Lorónd, Zipemovszky Károly, Bánki Donát, Stodola Aurél, Kandó Kálmán, Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede és a legifjabb nemzedékből Kemény János.- Ha Magyarország továbbra is megőrzi kutatási szabadságát, akkor a közel 1100 éves ország jövője biztosítva van - folytatta a gondolatsort Merszei Zoltán.- 1972 óta évente, néha több-RABÓ GYULA A tudomány az ipar szolgálatában A díszdoktorrá avatásnál szokás, hogy felolvassák a kitüntetett személy életrajzát. Amikor a Műszaki Egyetemen dr. Rabó Gyula pályáját ismertették, érdekes adat ütötte meg a hallgatók fülét: A tudóst már 1953- ban Kossuth-dijjal tüntették ki. nagynyomású kísérleti intézet és Varga professzor lett az igazgatója. Helyettesének engem hívott. Az ásványolaj és a szén hasznosításán dolgoztunk. Magyarországon akkoriban találtak egy nehéz ásványolajat, és ennek a feldolgozására készítettem egy koncepciót. Varga Józsi bácsinak két Kossuth-díja volt, valahogy nekem is jutott egy.-Hogyan alakult a továbbiakban a sorsa?- 1956-ban a Német Demokratikus Köztársaságban jártam, majd rövid hányattatás után Bécsben éltem fél évig az ottani egyetem meghívására. Kértek, hogy vállaljak állást, de én akkor úgy gondoltam, hogy ha már valami módon nem a hazámban lakom, akkor messzire megyek, az Egyesült Államokba. Sok állásajánlatot kaptam, Varga professzor világnév volt az olajiparban. Úgy gondolkodtam, hogy egy olyan vállalatnál érdemes dolgoznom, amely maximális tudományos alapokkal rendelkezik. Végül az Union Carbide hívását fogadtam el. Azóta ott dolgozom.- Milyen munkát kínáltak ?- A vállalat egyik zseniális vegyészének akkoriban sikerült szintetikusan előállítania az úgynevezett zeolitokat, ezeket a mikropórusos kristályokat. Azt a feladatot kaptam, hogy vizsgáljam meg, miként lehet ezt hasznosítani a katalízisben. A katalízis az a kémiai folyamat, ami elősegíti a normális reakció nagyobb hatásfokú, gyorsabb lejátszódását; lényegében tehát ettől függ, hogy egy gyártmány olcsóbb-e vagy drágább. Először Augusztus elején Budapesten találkoztak a világ legkülönbözőbb országaiban élő és dolgozó magyar származású műszaki és természettudományos kutatók. A konferencia eseményeiről előző számunkban közöltünk tudósítást. Ez alkalommal néhány részvevő portréját vázoljuk fel. szőr is, megfordulok Magyarországon. Értelmes politikai és gazdasági vezetőkkel találkoztam és igen kellemesen érint az, hogy a nehéz viszonyok között is szépen fejlődik az ország. Mindig hozok magammal néhány amerikait: ismerjék meg a valóságban az itteni körülményeket.-A hatalmas méretekhez és más életformához szokott amerikai számára milyen élményeket jelenthet egy magyarországi utazás?- Budapestről mindenki elragadtatással beszél, de a legfontosabb mégis az, hogy jól érzik itt magukat, az embereket és a légkört kellemesnek tartják. Jellemző példa erre a feleségem, aki amerikai létére szinte nagyobb propagandistája már Magyarországnak, mint én. Csak Budapesten történhet meg az, hogy évtizedek után bemegyek egy divatszalonba, ahova gyerekként az édesanyámat néha elkísértem s a két idős hölgy összecsapja a kezét: „Istenem, ez a gyerek ...” és már hozzák is a régi könyvet, amiben az itt varrató hölgyek méreteit nyilvántartották - ott találom az édesanyámét is. Csoda-e, ha a feleségem azóta csak itt varratja a ruháit?- Budapesten kívül sok helyen megfordultunk, két évvel ezelőtt körbe jártuk az országot, a feleségem cikksorozatot is írt. A fogadtatást mi sem bizonyítja jobban, mint a New York-i Daily News főszerkesztőjének és feleségének közeli magyarországi látogatása. Ezután következett a másik meglepetés: ahelyett, hogy egy idős „bácsi” közeledett volna az emelvényhez, ruganyos teniszlépésekkel szőkés-őszes karcsú férfi sietett a kézfogásra. Dr. Rabó Gyulával a konferencia után a szülői házban, a Mészáros utcai, diszkrét eleganciával berendezett lakásban beszélgettünk.-Hány éves volt 1953-ban, és milyen múlt állt Ön mögött?- 29 esztendős voltam, ami pedig az indulást illeti, itt a Krisztinában születtem. A Ferencz József gimnáziumban tanultam. Ez kiváló iskola volt. Rögtön utána felvettek a Műszaki Egyetemre.- Voltak-e a műszaki érdeklődésnek családi hagyományai?- Igen, nagyapám ismert építészmérnök volt, dédnagyapám pedig a fiumei vasutat építette a múlt század közepén. Előttük viszont mindenki orvos volt a családban, több generáción keresztül.- Az egyetemi munka elég jól ment, és negyedéves koromban Varga József professzor, akit nem tudok elegendő dicsérő jelzővel illetni, megkért arra, hogy tanítsak mellette. így hát diploma után az egyetemen maradtam és két évvel később kineveztek adjunktusnak. 1950-ben megalakult az úgynevezett 12
