Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-13 / 18. szám

lődtem, valóban „kulcskirály”-e itt Argentínában, vagy csak ez amolyan magyaros túlzás? Azt tanácsolták, nézzem meg a szál­lodában a szobaajtómat, látok-e a zárján KALLAY-feliratot? Raj­ta volt.- Szerencsére, kopogjuk le - mondta, mikor sikerült vele ta­lálkoznom gyárának irodájában nekem nincs szükségem az öregek otthonának szeretetére. Van mit a tejbe aprítanom. Pe­dig mikor ötvenhét éve idejöt­tem, húszévesen, a két kezem volt minden vagyonom. Több, mint egy évtizedig dolgoztam, míg 1500 pesóval a zsebemben, mindössze egy kézifűrésszel ne­kikezdhettem a lakatgyártás­nak. A családi házam udvarán építettem fel egy fészert, az volt a gyár. Ma is áll, a mostani gyár mellett, a legrégibb munkásom lakik benne, ingyen. Hosszan mesélte, milyen ke­serves úton jutott el a gazdagsá­gig­- Megöregedtem - fejezte be az élettörténetét. - Abból is ér­zem, hogy míg régen, ha valami baj volt, azonnal odarohantam. Ma, ha valami gond van, inkább kifordulok az ajtón. A gyár gya­korlati vezetését a fiam végzi... Aki ott ül velünk az egész be­szélgetés alatt, mosolyogva bó­logat, de egy szót sem szól. Min­dent ért, de beszélni már csak két-három szót tud magyarul. * * * Ne csak mindig a híres, a be­futott emberekről készítsünk portrét, rótt meg az egyik újdon­sült Buenos Aires-i ismerősöm, a hétköznapi életet élő magya­rok élete is legalább olyan érde­kes. S elvitt egy Buenos Airestől 160 kilométerre lévő kis faluba, Suipachába, ahol él egy magyar. (Ami nem is olyan meglepő, mert állítólag létezik egy olyan mondás Dél-Amerikában, hogy indián nincs mindenhol, de ma­gyar igen. Úgyszintén csak hal­lottam, hogy egy kalandvágyó honfitársunk 300 dollárral a zse­bében nekivágott a dél-amerikai kontinensnek. Bejárta az egé­szet, s a végén még maradt 290 dollárja, mert a magyarok kéz­ről kézre „adogatták”.) Sumyák Lajos valóban az idősebb generáció kalandos éle­tet élő tagjai közé tartozik. Me­sélt paraguayi dzsungelélmé­nyeiről, ötven fokos melegekről, nagy pénzekről, amik ahogy jöt­tek, el is mentek kocsmákban, nőknél. Dolgozott olajfinomító­ban, csak azért, mert a főnök magyar volt. „Mindig szívesen dolgoztam magyarokkal, akik még ha be is csaptak, azért a honfitársaim voltak”. Járt Cha­­cóban, az argentin őserdőben, fát vágott az erdélyi magya­rokkal, akiknek termékeny in­gyenföldet ígértek, de csak erdő­­irtónak kellettek, s mikor vissza akartak térni, közölték velük, csak akkor mehetnek, ha kifizet­ték az odaút költségeit is. Végül ott ragadtak. Azután Sumyák elment kikötőt építeni Pemba, nagy pénzért természetesen. „De ha kerestem 170 pesót, 300- at költöttem. Ha azt a pénzt ösz­­szespóroltam volna, ma nagyon gazdag lehetnék...”- Járt odahaza Magyarorszá­gon?- Azóta, hogy eljöttem, nem - aztán kicsit hallgatott, s hozzá­tette -, azt se tudom, mi van ott­hon, él-e még valaki az ismerő­sök közül... meg aztán sze­gényként hazamenni. .. húsz éve nem hagytam el ezt a falut, én innen már csak a temetőbe megyek. A Szent István Kör Egyik nap szóltak: van még egy magyar iskola Buenos Ai­resben, ha érdekel, megszerve­zik a találkozót a vezetőivel. így ismerkedtem meg a Szent Ist­ván Kör és a Szent László Kol­légium vezetőivel. Az itt tanuló diákok ugyan már argentinok, de az iskola vezetősége magyar.-A Szent István Kör sajátos tevékenységet végez - mondta Nagy Pál, a Kör egyik vezetője. - 1959-ben alapította Pesthy pá­ter - kulturális, társadalmi egye­sületként. Ma is havonta egy­szer tartunk egy irodalmi elő­adást. Tehát gazdasági tevé­kenységet nem végzünk, nincs jövedelmünk, nincsenek fizetett alkalmazottaink. Ahogy mi mondjuk, ide lehet hozni pénzt, de innen elvinni csoda lenne. A Kör, mint alapítvány, azzal a céllal alakult, hogy segítse a le­telepedés kezdeti nehézségeivel küszködő magyarokat. Még 1959-ben hoztunk létre egy hét­végi iskolát is, végül ez lett az alapja a Szent László Kollégi­umnak.- Hogyan működik ez a kollé­gium?- A Szent István Kör védnök­ségével, de teljesen önállóan - felelte dr. Valentin Ferenc, a Kör titkára. A gyakorlati mun­kába a Kör nem szól bele.-Mitől magyar ez az iskola?- Tény, hogy a diákok már ar­gentinok, a tanári karban is csak két tanárnő van, aki ma­gyar származású. De az ünnepe­ken magyar zászlót vonunk fel; a Szent László ünnepen, június 24-én magyarul énekelnek a diákjaink. 1984-ben magyar népművészeti kiállítást szervez­tünk az iskolában. Tehát az ar­gentin nép felé népszerűsítjük a magyar kultúrát. Az iskolában oktatunk magyar történelmet is. A magyar kultúra népszerűsítői A „Tisztelet a szülőföldnek” című nagy sikerű budapesti ki­állításon részt vett a Buenos Ai­resben élő és alkotó festőmű­vésznő, Székely M. Mária. La­kásában, amely kis házimúze­umnak is tekinthető, a régi mun­kák mellett ott sorakoznak az újabb, sajátos technikával készí­tett alkotások. A férj, Kurucz László ugyan­csak ismert személyisége az itte­ni magyar kolóniának: zenekriti­kusa, írója, újságírója. Örömmel mutatta meg a nagy magyar ze­neszerzőket, Erkel Ferencet, Goldmark Károlyt népszerűsítő könyveit, mesélt a Liszt-évfor­dulóval kapcsolatos terveiről, merthogy ő a Buenos Aires-i Liszt-bizottság titkára. Dél-amerikai táncfesztivál A belvárosban több színházi plakáton olvasható volt egy ma­gyar név: Katalin Zólyomi. Nem került sok utánjárásba, hogy kiderüljön, valóban ma­gyar a név gazdája, az itteni ma­gyar tánccsoport, a Regős veze­tője. Sőt azt is megtudtam, hogy augusztusban itt, Buenos Aires­ben kerül sor a dél-amerikai ma­gyar néptánccsoportok fesztivál­jára, amelyen részt vesz az uru­guayi Gyöngyösbokréta, a bra­zíliai Pántlika és a Zrínyi Regő­sök, s a venezuelai Gyöngyvi­rág. Elmentem a Regős táncegyüt­tes egyik próbájára. Érdekes volt látni, ahogy a fiatalok spa­nyolul beszélgetve érkeztek, majd az ajtón belépve magyarra váltottak, s spanyol szó a próba végéig nem hangzott el. Pedig vagy két órán keresztül gyako­roltak jókedvűen, nagy lendület­tel. Igaz, jó okuk volt gyakorlás­ra, hiszen a házigazdának illik kitennie magáért. Egy megújuló egyesület Vass Dénes, a wildei magyar egyesület új elnöke szintén az „álláshalmozók” közé tartozik, hiszen egyúttal a tánccsoport egyik vezetője, s a cserkészet­ben is jelentős szerepet játszik. Hangsúlyozta, hogy a wildei egyesületi elnöki minőségében ad információt:- Ez az egyesület is egyike volt a kiöregedő tagságú ma­gyar kluboknak. Nos, az elkerül­hetetlen fiatalítás során megvá­lasztott fiatal vezetőségi tagok engem jelöltek elnöknek. Most az a feladatunk, hogy új lendüle­tet adjunk az egyesületnek. Tánccsoportot alakítottunk, sor­ra szervezzük az ifjúsági meg­mozdulásokat. Mert a fiatalok a zálogai az egyesület jövőjének, az egész itteni magyar kolónia jövőjének. POKORNY ISTVÁN 11

Next

/
Thumbnails
Contents