Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-01 / 17. szám

január 21-én az olaszországi Sterparoneból 38 B-17-es bombázó indult bevetésre, köztük az Égi Farkas II., Victor Prescott hadnagy parancsnokságával. Céljuk a Becs melletti Lobau Olajfinomító volt.

A nedves, hideg idő, és az ellenséges légvédelem üzemképtelenné tették a gép két motorját, ezért a bombázás után a parancsnok a közeli keleti front felé tartott. Az Égi Farkas II. azonban már nem tudott eljutni a legközelebbi repülőtérig, és Kiskunmajsa mellett kényszerleszállást hajtott végre, helyi idő szerint 14.30-kor.

„Gyönyörű leszállás volt, senki sem sérült meg, - írta később naplójában Bernard Boraten géppuskás. - Kiszálltunk a gépből, és hamarosan a környező tanyákból körénk gyűltek néhányon. Nagyon éhesek voltunk. Az egyik tanyán nyúlpaprikással, krumplival, kenyérrel, és borral kínáltak. ”

„Soha életünkben nem ittunk annyi bort, mint aznap este” - emlékszik vissza Jack Bratlie navigátor.

Január 22-én a repülő parancsnoka begyalogolt Kiskunmajsára, és tájékoztatta a helyi szovjet parancsnokságot a kényszerleszállásról. Még aznap szánon a városba vitték a gép teljes személyzetét.

„A parasztok nagyon kedvesek voltak. Mindenki borral, étellel kínált, és egyikük felajánlotta, töltsük az éjszakát a házában. Hónapok óta akkor ittam először friss tejet. Mindenki hősként fogadott minket ” - írta Jacob Grimm másodpilóta.

Négy kellemes napot töltött a 9 főnyi személyzet Kiskunmajsán, vendégeskedéssel, barátkozással, hógolyózással. Ekkor megérkezett a parancs Rómából, hogy induljanak el Bukarestbe. Teherautóval, lovaskocsival, majd vonattal utaztak, és