Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
1. A magyar iskola legkisebb hallgatói „Megy a gőzöst.játszanak, a fuvolán Rettich Andor bácsi játszik, Gaál Gizella segít neki a felügyeletben 2. A Magyar Otthon bejárata, az úton egy márványlap, felirata: E kő magyar földet takar 3. Deák bácsi, kezében egy tatu nevű állat preparált páncélzata 4. A Magyar Otthon táncegyüttese 5. A Kultúrközpont rádióadása: jobbról Rosenfeld György, balról segítője 6. A katolikus egyházközösség tagjai a székházuk előtt 7. Mise a katolikus egyházközösségben A SZERZŐ FELVÉTELEI most egy „kölcsönpap” misézik vasárnaponként. Négyesben ültünk le beszélgetni, két alapítótag - Gutái József és Koleszár Ferenc is csatlakozott hozzánk, de a szót főleg az elnök vitte.- Ma mintegy nyolcvan fizető tagunk van - mesélte de körülbelül háromszázra tehető azoknak a száma, akik rendszeresen ellátogatnak a misékre, a rendezvényeinkre. A koloniális ünnepségek közül mi a Szent Erzsébet és Szent István napot rendezzük meg. De természetesen részt veszünk a többi egyesület összejövetelein, s szívesen látunk másokat a mi rendezvényeinken.- A terveik?- Elsősorban magyar papot szeretnénk találni, mert egy egyházi közösség nem működhet kölcsönpapokkal. Azután rendkívül fontos a fiatalítás, mert tagságunk elöregedőben van. Az új tánccsoport valószínűleg pezsgést hoz az életünkbe. * A montevideói magyar izraelita hitközség megalakulása óta elkülönülve működött. Csak ebben az évben közeledett a többi magyar egyesülethez, vezetői megjelentek a Magyar Otthon jubileumi ünnepségein is. A kis utcában lévő zsinagóga impozáns, legalábbis akkor, mikor megtudom Grünwald József adminisztrátortól, hogy mindössze százötvenen vannak. (Grünwald hibátlan magyarsággal tájékoztat, pedig már ötvenhárom éve él itt: „Aradról, a pece-parti Párizsból érkeztem”, mondta.)- Mikor és miért alakult ez a kis hitközség?- 1928-ban alapította Beier Jenő. Hogy miért? Montevideóban négy hitközség van, a legnagyobb tizenötezer taggal rendelkezik, a legkisebb százötvennel, ezek vagyunk mi. De mi nem akartunk sem az Uruguay, sem a német hitközséghez tartozni. Mi magyar zsidók vagyunk. S ez a hozzáállás magyarázza azt a csodát hogy 150 taggal fent tudunk maradni... mert a házat, a temetőt fent kell tartani, az alkalmazottak pénzbe kerülnek, a rádióadásunk alkalmanként 13 ezer pesoba kerül. . . A beszélgetés közben megérkezett az elnök, Seffer Sándor, aki bekapcsolódott a témába:- . . . szegényeink is vannak, akiket támogatunk. Hogy miért tartjuk fenn a hitközséget? Mert van százötven család, akik így tudják, hogy tartoznak valahová; akik így tudják, hová tartoznak. A gyerekeik nagy része nagyon jól beszél magyarul, s a fiatalok legtöbbjének nincs semmiféle ellenérzése szüleik óhazájával szemben, nem kapcsolják össze az országot a negyven évvel ezelőtti szörnyűséggel. Körbevezettek az épületen, megmutatták az imatermet, s amikor a kapuban búcsúztunk, az itteni ismert udvariassági formulát mondták „ezentúl az én házam a te házad, érezd magad otthon”, hozzátéve, szívesen látnak bármikor. * Minden országban találunk megszállott magyarokat, akik mindenféle különlegességeket küldenek haza az óhazába. Montevideóban ez Deák bácsi. Halomszám áll az asztalfiókjában a hazai múzeumokból érkezett köszönőlevél. A legtöbb a szegedi Móra Múzeumból érkezett, s ez nem véletlen, hiszen ebben az alföldi városban született Deák bácsi.- Legjobb, ha Szögedében kezdjük - mondta. - Ott születtem, ott gyerekeskedtem, ami elég régen volt, mert 1923-ban kerültem fel Pestre, majd 1930- ban jöttem ki ide Uruguayba. Még Szegeden történt, fiatal legényként részt vettem egy gyűlésen, ahol Móra Ferenc tartott előadást a régészetről és olyan szépen beszélt a múzeumok múltmegőrző szerepéről, hogy évtizedeken át megmaradt bennem. Itt éltem és dolgoztam Montevideóban, s 1955-ben jutottam olyan anyagi helyzetbe, hogy küldhettem valamit haza, pontosabban vittem haza. Ásványi anyagokat, kagylókat, valamint huszonnégy kitömött madarat. Köztük az itteni gémek voltak a legszebbek. Akkorák mint egy lúd, a testük tiszta fehér, gyönyörű a szemük. A szegedi Móra Múzeumnak ajándékoztam őket. Ma is ott láthatók, s mellettük az én nevem . . . Aztán a következő évek során sorba jelentkeztek a többi múzeumok is, és én mindnek küldtem amit kértek . . . Lassan már semmi sem maradt a gyűjteményemből ebben a lakásban . . . minden otthon van . . . * Két sikeres üzletemberrel is sikerült találkoznom. Szabolcsi Imre húsfeldolgozó üzeme a legnagyobb ilyen gyár Montevideóban. A magyar húsosok hírnevére jellemző, hogy Uruguayban hungarasnak hívják a kolbászt. Szabolcsi irodájában beszélgettem a legnagyobb szőrmefeldolgozó- és árusító hálózat tulajdonosával Holländer Sándorral, aki érdekes történetet mesélt el meggazdagodásáról:- Uruguayba 1930-ban érkeztem, huszonévesen, Kolozsvárról. Én ugyan inkább Buenos Airesbe akartam menni, ott jobb lett volna üzletileg, de ez az ország volt az egyetlen hely, ahová minden formaság nékül be lehetett jönni. Csak leszálltál a hajóról és kész. Én pedig a hajóra egyetlen dollár nélkül kerültem fel, s egyetlen dollár nélkül sétáltam le ... először egy kőtörésnél, dolgoztam, nem mondom választhattam volna könynyebb munkát is, a magyarok, akik pénz nélkül érkeztek, nagyrészt cukorkát árultak a sportmeccseken, nekem azonban rettentően lealázónak tűnt ez a cukorkával házalás. Azért csak keresgéltem egy jó állás után a szűcs szakmában, s találtam is. Egy éve dolgoztam ott, mikor a főnök behívatott a szobájába^ s azt ajánlotta, legyünk társak. Én azt feleltem, adjon két nap gondolkodási időt. Akkor már furcsán nézett rám. Két nap múlva bementem hozzá. Na mi van? Az ajánlat szép, de inkább nem. Te bolond vagy, nem kell ingyen? Nem kellett, csak azt tudtam, ha ez neki jó, akkor nekem nem lehet jó. Amint egy kis pénzt szedtem össze nyitottam egy saját műhelyt és üzletet. Annyira nem maradt pénzem, hogy a kuncsaftoktól előleget kellett kérnem, hogy megvehessem a bőröket. De önálló voltam, állandóan kitaláltam valamit, és ma én vagyok az első a szakmában . . . Nemrég jöttem rá, miért sikerült meggazdagodnom: mert sohasem a könnyebb utat választottam ... POKORNY ISTVÁN 17
