Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-01 / 17. szám

Magyar élet Montevideóban pén 1400 pesót. Ekkora az inflá­ció. Nem is tudom, mi lenne ve­lük e nélkül? * Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte idén a Magyar Otthon, a legnagyobb taglétszámú montevideói ma­gyar egyesület. Az Avenida Ga­ribaldin lévő székházukban, a kertkaputól a ház bejáratáig ve­zető betonúton egy kis tábla, raj­násos darabokat is előadott, s megtelt a nézőtér. Négy évvel ezelőttig a taggyűléseink tiszta magyar nyelven zajlottak, ma már a jegyzőkönyveink spanyol nyelvűek.- Vegyes klubbá váltunk - je­gyezte meg Gaál László. - A ré­gi alapszabályunk szerint ugyan csak Magyarországon születet­tek lehettek tagok. De mit csi­náljunk az itt született második, illetve harmadik generációval? 1 Az én lányom már itt született! Dolgozik tanít a magyar iskolá­ban, néhány hónapja vezeti a tánccsoportot, segít a vasárnapi rádióadás vezetésében, de a régi alapszabály szerint nem lehetne tagja az egyesületnek. Ezért több változtatást is végrehajtot­tunk.-A második változtatás sze­rint tag csak magyar származá­ta felirat: E kő magyar földet ta­kar. Aki az épületbe bemegy, át­halad a jelképes határ fölött. A szombat esti összejövetelre vagyunk hivatalosak. A műsort az egyesület tánckara adja, a legkisebbek, a három-négyéve­sek csoportja ugyanolyan nagy sikert arat, mint a legnagyobba­­ké. Olyan lelkesen ropják, hogy szinte beszakad a színpad desz­kája. Klein Gábor egyesületi elnök és Gaál László alelnök a műsor szünetében végigvezet az épüle­ten, megmutogatják féltett kin­cseiket, köztük egy vendégköny­vet, amelybe sok hozzájuk láto­gató híres magyar, a parasztpár­ti Kovács Imrétől a focista Pus­kás Ferencig írt be néhány sort. A szobában, ahol leültünk be­szélgetni, rengeteg sportkupa sorakozott, Gaál László „sport­­felelős" mesélte büszkén, hogy még válogatott tornászt és aszta­liteniszezőt is adtak az uruguayi sportéletnek.- A mi egyesületünk az ame­lyik a legjobban állja az idő ost­romát, - mondta Klein Gábor -, de azért más volt az élet akár tíz évvel ezelőtt is, akkor az irodal­mi csoportunk még három felvo­sú lehet. Nem akarjuk, hogy mások kezébe kerüljön a klub.- A másik nagy gondunk gaz­dasági jellegű volt - tette hozzá mindezekhez Gaál László. - Tagdíjakból nem lehet egy ilyen nagy épületet fenntartani. Ezért napközben kiadjuk óvodának, hétköznap esténként sporttanfo­lyamokat tartunk - mindezt nem magyaroknak. Amikor visszamegyünk a nagyterembe, már áll a bál: több száz ember ül az asztalok­nál, vagy táncol a középen kiala­kított nagy téren. Itt egy kicsit pesszimistának tűnik az előbbi beszélgetés, a látvány alapján nem kell félniük a klub elveszté­sétől. * A vasárnap délelőtt misére ér­kezőket magyar és uruguayi lo­bogó fogadja a katolikus közös­ség székházánál. Márfy János elnök vezet körbe az épületben, mutatja meg a színpadot, ahol az újonnan alakult tánckaruk próbál, az alagsori tekepályát és a nagytermet, ahol a mise zajlott spanyol nyelven.-Jelenleg nincs magyar pa­punk - súgta az elnök -, sajnos Proszt János, akit mindenki na­gyon szeretett, meghalt. így 16

Next

/
Thumbnails
Contents