Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
A két országot összekötő Duna-híd egy szigeten halad át amelyről ezt írta Jókai: „Az én szülővárosomnak, Rév-Komáromnak van egy szigete, mely csaknem olyan hosszú, mint maga a város, szélességében is kétszer akkora, mint a Margitsziget.” A Rév-Komárom elnevezés a város egykori polgárainak foglalkozására utal: révkalauzok, hajóácsok, tutajosok voltak a mai komámo-i hajógyárban dolgozók ősei. A helybéli hagyomány szerint ez a hajdan vadregényes sziget - Jókai Mór kedvenc tartózkodási helye - szolgált mintául „Az Aranyember” Senki-szigetének leírásakor. (Amikor Ada Kaleh szigetén jártam - azóta már. a Vaskapui vizíerőmű építésekor eltűnt a föld színéről - az ottani török pap lelkesen magyarázta, hogy Timár Mihály szigete csakis Ade Kaleh lehetett.) Rév-Komárom ma is nagy kegyelettel őrzi a „nagy mesemondó” emlékét; a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (CSEMADOK) immár huszonharmadik alkalommal rendezi meg a Jókai Napokat, a csehszlovákiai magyar vers- és prózamondók, amatőr irodalmi és színjátszócsoportok, bábosok seregszemléjét. A Duna-híd a főtérbe torkollik, ahol magyar- és szlováknyelvű transzparensek hirdetik a fesztivál főbb eseményeit: Sütő András drámáját a lévai, Molnár Ferenc komédiáját a helybéli, Tahi Lászlóét a királyhelmeci színjátszók mutatják be. Az egyhetes találkozónak otthont adó művelődési ház előtti téren érkezésemkor már „áll a bál”: az ekeli Tátika néptánccsoport tagjai ropják, surrognak a filmfelvevők és videó-kamerák. Este a lévai színjátszók zsúfolt nézőtér előtt adják elő az „Egy lócsiszár virágvasárnapjá-1”. Sütő András nemesveretű szavai - ezúttal palóc tájszólásban - értő fülekre és szívekre találnak, hiszen az egyetemes emberi lét alapvető kérdéseire keresik a választ. r r Tudósítás a Jókai TMa*'
