Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
Zsellér-robotban bús ina-szakadtak, Kik életükben csak másnak arattak. Vérrel váltottak jogot a fiáknak. Jogot a fiáknak! (GYÓNI GÉZA: FOGOLY HONVÉD TESTAMENTUMA) Vakáció - akáció - káció - áció - ió - ó . . . Pontosan egy héttel az évzáró előtt került föl a szó a fekete iskolatábla bal felső sarkába. Nem derült rá fény soha, kicsoda krétázta oda, mint ahogyan azt se nyomozták ki, hogy kicsoda spongyázott le belőle naponta egyegy betűt. A lényeg: amire a varázsige eltűnt a tábláról, csendesen kimúlt a tanév is, és végre-végre elkezdődött a várva-várt nagyvakáció. Az évnyitót nem fogadják a diákok hasonló szertartással. Széles ez országban nem akad olyan iskolarajongó, aki egy héttel a tanévkezdés előtt napról-napra besurranna a „suliba”, hogy folyvást szaporítva a betűket, felvésse: ó - tó - itó - yitó - nyitó -vnyitó - Évnyitó. Vagy talán mégis lennének ilyenek! Az iskolakezdők, a „gólyák”. De ők meg írni nem tudnak még, s ha tudnának is, hogyan érné föl egy pöttömke annak az óriási nagy táblának azt a bizonyos bal felső sarkát?! Azért tudok én egy helyet, nem is olyan messze Budapesttől, ahol nemcsak az elsősök, hanem - azt hiszem, túlzás nélkül leírhatom - szinte minden általános iskolás kisdiák és valamennyi pedagógus izgatottan-szívdobogva várja az első tanórára hívogató csengetyűszót. Ez a csengő ugyanis újdonatúj iskolában szólal majd meg (illetve szólalt meg már akkor, mire lapunk az olvasóhoz elkerül) Dabason, pontosabban Dabas III. kerületében, amelyet az idevalók község-összevonás ide, község-összevonás oda, makacsul csakis Gyónnak neveznek. így van ezzel az iskola igazgatója, Latyák István is, aki maga dabasi születésű ugyan, de nem jár rá a nyelve, hogy első, második vagy harmadik kerületet mondjon. — Ha azt mondom, Dabas, Sári, Gyón, ezzel nem tagadom meg ennek a városiasodó nagyközségnek az egységét - állítja határozottan, és a nyomósítás kedvéért megtoldja: - Budapest sem lesz attól kevésbé egységes, ha bizonyos részeit Erzsébetnek, Csepelnek, Angyalföldnek vagy Soroksárnak hívjuk! Az új iskola tehát a gyóni gyermekeké, no meg a nevelőiké, persze, s olyan szépséges, hogy talán hét megyében sem akad párja. Amikor ott jártam - július végén, augusztus elején - még nem állt teljesen készen: itt-ott kilógott még a falból egy-egy huzal; az aulában javában munkálkodtak még az asztalosok; a bútorok, könyvek, gépek, eszközök is itt-ott beraktározva várták, hogy a helyükre kerüljenek. De még így is, de már így is látszott: nem egy iskola ez a tucatból, nem típusterv szerint épült, hanem az igazgató és a pedagógusok elmondták Bujdosó Gézának, a tervezőnek, meg a statikusnak, meg a gépészeknek, meg a kertmérnöknek, hogy mit és hogyan szeretnének, az építők pedig formát adtak az oktatói, nevelői elképzeléseknek. Modern formát méghozzá. És Balázs Ferenc, a dabasi Építőipari és Költségvetési Üzem építésvezetője határozottan állítja:- Azért korszerű ez az iskola, mert a helyi hagyományok szerint épült. Téglából, 1. Itt már soha többé nem lesz tanítás 2. A községi könyvtár egyesül az iskolaival, a költöztető: Fábián Miklós könyvtáros 3. Balogh Szilvia: „Szerintem nagyon szép az új iskola!" 4. Szivárványok - téglából (szemben: Zubai Etelka igazgatóhelyettes) 5. A harang-csengő a helyére került A SZERZŐ FELVÉTELEI 6
