Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
KARCSÚSÍTÓ VAKÁCIÓ ÁRPÁD-KORI TÖRTÉNELMÜNK Az ország legszebb szakszervezeti gyermeküdülőjében, Kőszegen nemrégiben egy olyan csoportot fogadtak, amelynek tagjait huszonnyolc napig tartó kemény fogyókúrára utalták be az iskolaorvosok. Az előzetes orvosi vizsgálatra és beutalásra azért volt szükség, mert a kísérleti jelleggel szervezett, fogyókúra „táborozáson" csak azok a túlsúlyos gyermekek vehettek részt, akiknek elhízását nem valamilyen betegség, hormonzavar stb. váltotta ki, hanem túl jó étvágyuk, nagyevésük. Miután elhízott, kövér gyermekből csak nagyon ritkán válik normális testalkatú felnőtt, a gyermekkori „dagiságba" nem szabad annyival belenyugodnunk, hogy „idővel majd kinövi”. A felnőttkorban folytatott fogyókúrázások ráadásul sokkal több önsanyargatással, kínlódással és kevesebb eredménnyel járnak, mint a gyermekek átállítása, ránevelése egy egészségesebb életmódra, táplálkozási szokásra,- Érkezés után egy gyors „bőröndvizitet” tartottunk, és begyűjtöttük a tekintélyes mennyiségű csokit, cukorkát, zselét, süteményt - mondta Vas Miklós, vezető tanár. - A „szemfülesebbek” sajnoa. gyorsabbak voltak nálunk, és mire hozzájuk értünk, megették a finomságaikat. Aztán leültünk megbeszélni, mi is vár itt rájuk. Elmondtuk, hogy a napi ezer kalóriás étrend sokkal kevesebb lesz az otthoninál, és az első napokban, talán nagyon éhesnek érzik majd magukat. Volt olyan gyerek, aki aggódva kérdezte, nem lesz-e beteg attól, hogy nem kap eleget enni. Megnyugtattuk: az étrendet szakemberek állították össze, s minden vitamin, fehérje és ásványi só ami a gyerekek számára szükséges, benne lesz. Kivéve a zsírt, amit majd az ő szervezetüknek kell lebontani és „hozzátenni" a menühöz. Napi ezer kalória. Ez bizony sovány koszt, a 3-4 ezer kalória elfogyasztásához szokott szervezetnek.- Elhatároztam, hogy én is csak a gyerekek menüjét fogyasztom, otthon sem eszem „mellé” semmit - mondta az egyébként is karcsú, fiatal üdülővezetőnő, Marton Miklósné. - A saját „bőrömön” akarom ugyanis érezni, mennyire szigorú ez az étrend a gyerekek számára. No, nem kellett a „fogadalmat” megszegnem. A konyhán dolgozó néniknek azonban néha majd megszakad a szívük, mert nemet kell mondaniuk a repetát kérő delikvenseknek. Ottjártunkkor, uzsonnára egy kefirt kaptak a gyerekek. A nevelők velük együtt kanalazták a savanyú italt, s közben azt hajtogatták, milyen finom is ez, nekik mennyire ízlik. A közönség nem volt ilyen lelkes.- Én otthon kakaót szoktam - sóhajtotta egy apróság.-Tessék adni hozzá kiflit vagy kenyeret! - követelte valaki. Végül is nem mindenki állta a sarat. A 141 tagú csoportból tizenketten „feladták” ... A visszafogottabb étrenddel ugyanis még nem értek véget a többnyire kényelmes, mozgásszegény élethez szokott gyerekek „megpróbáltatásai”. Az itteni tanrendbe délelőttre is, délutánra is beiktattak két-két órányi testmozgást. A szabadidős foglalkozások között pedig gyakran szerepeltek sportversenyek, táncház és diszkótánc, erdei kirándulások, városnéző séták, sőt, minden este a vacsora után is jártak még egyet. Az intenzív mozgás mellett szinte minden idejüket foglalkozások, szakkörök, csoportos beszélgetések töltötték ki, hogy lehetőleg ne is jusson eszükbe az evés. A tapasztalat ugyanis az, hogy a gyerekek nemegyszer unalmukban, pótcselekvésként szoknak rá a gyakori falatozásra, nassolásra. Ha pedig számukra érdekes, izgalmas tevékenységgel lekötik magukat, szinte megfeledkeznek az időről és az „ehetnékről”. A hazaindulóknak szabályos útipoggyászt készítettek, stencilezett étrendmintákat, lerajzolt és magyarázott tornagyakorlatokat „csomagoltak” szellemi elemózsia gyanánt. A kúra alatt a kisfiúk átlagosan öt kilót, a kislányok hatot adtak le. Tehát sikerélménnyel és valamivel karcsúbban utaztak haza. HORVÁTH MÁRIA FOTÓ: STEFKA ÉVA „Sorsdöntő történelmi napok” című sorozatában az Akadémiai Kiadó jelentette meg Kristó Gyula munkáját, Az augsburgi csatát. A X. században már a Kárpát-medence jelentős területeit magukénak tudó magyarok 955-ben Ottó király és a bajor, szász tartományok ellen indulnak, és elszórt portyáikról Augsburg alá érkezvén gazdag zsákmányra áhítoznak. A kötet tekintélyes mennyiségű szakirodalom földolgozásával arra is vállalkozik, hogy a X. századi kalandozások történetét bemutassa. Ezen belül oly „emlékezetes” csatákat is leír, mint amilyen Sankt Gallen ostroma, amelyről Heribald barát pontos följegyzése is ránk maradt, vagy Capua és Monte Cassino lerohanása. A Lech-mezei csata taglalását ugyancsak megtaláljuk a kötetben s megtudjuk belőle, milyen történelmi következményei "voltak Ottó király győzelmének. Nevezetesen azt, hogy tekintélyes források szerint is a magyar vereség nemcsak Németországot, de Európa további hatalmas területeit is megmentette a „keleti inváziótól”. A szerző részletesen elemzi e korszakot: a keleti tradíciók Kárpát-medencei meggyökerezését, a végleges megtelepedést és otthonteremtést, valamint a rabló kalandozásból adódó félelmes hírnevünket is. A katonai berendezkedésű társadalmak feudalizmus előtti állapotának válságaként mutatja be Kristó Gyula a magyar, s részben a szláv, a viking, az arab és szlovák zsákmány- és rabszolgaszerző portyázásokat. Szó esik a Lehel kürtje legendáról, s a krónikák más megemlékezéseiről is. Művelődéstörténeti és históriai értékét tekintve fölbecsülhetetlen forrásgyűjteményt kap kézbe az olvasó Moravcsik Gyula, az évtizede elhunyt kiváló bizantinológus munkái közül: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai eredeti görög nyelven és magyar fordításban nyújtja a bizánci történetírók és krónikások magyar vonatkozású szövegeit. A korábbi kiadásoknál is jobb, hitelesebb forrásanyag - szövegkritikai és bibliográfiai kiegészítésekkel - elődeink társadalmi és politikai életét, nyelvét, életmódját, szokásait is bemutatja a történelmi eseményeken túl. Azért is rendkívül fontos ez a forrásanyag, mert történelmünk e korai korszakára vonatkozó adatok, események vagy jellemzések, egyetlen más forrásból sem ismeretesek. A szerző ráadásul kiegészítette törzsanyagát a krónikások életrajzával és munkásságával, valamint a kiadások és szakirodalmi hivatkozások tekintélyes jegyzékével. Könyvét szintén az Akadémiai Kiadó bocsátotta közre. A. GERGELY ANDRÁS 18
