Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
I emzetközi tükörben javulásának köszönhető, ám ezen a téren még jócskán vannak tartalékaink. A mezőgazdaság viszonylag kedvező eredményeire építve, a nyolcvanas évek elején a magyar export mintegy negyede mezőgazdasági és élelmiszeripari termékből állt. Az egy lakosra jutó agrár kivitel tekintetében (dollár alapon összehasonlítva) helyünk 23 európai ország között rangsorban a 6., előttünk jár Hollandia, Dánia, Írország, Belgium-Luxemburg, valamint Franciaország. S minthogy az összehasonlítások csaknem mindegyike azt mutatta, hogy a francia mezőgazdaság - ugyan más éghajlati viszonyok, természeti adottságok és termelési feltételek mellett - sok szempontból előttünk jár, a magyar Statisztikai Hivatal megvizsgálta külön a francia és a magyar mezőgazdaság adatait egymással összevetve. A kiinduló feltételek merőben eltérőek: Franciaországban a mezőgazdaságilag művelt terület 94 %-a magántulajdonban van és zömében kisbirtokon épül fel. Az átlagos gazdaságméret a nyolcvanas évek elején 24 hektár volt, a gazdák több, mint fele 20 hektárnál kisebb területen gazdálkodott. Magyarországra ugyanakkor a nagyüzemi termelés és az ezzel szoros összhangban fejlesztett kisüzemi (háztáji és kisegítő) gazdálkodás a jellemző, az átlagos üzemnagyság nálunk lényegesen nagyobb. Mindkét országra jellemző az, hogy a mezőgazdaság végső termelésének az állattenyésztés adja több mint a felét, ezen belül azonban már eltérések mutatkoznak, hiszen a francia állattenyésztésre a szarvasmarha túlsúlya a jellemző, míg a magyaréra a sertéstenyésztésé. Hazánk földellátottsága kedvezőbb mint Franciaországé, erre a szántóföldi növénytermelés nagyobb súlya jellemző, míg a francia szántóterületre a gyepgazdálkodás. Eltérőek a klimatikus viszonyok is, Franciaországban változatosabb az éghajlat, mint hazánkban, és ez sokoldalú mezőgazdasági és ezen belül növénytermesztést tesz lehetővé. Jelentősen eltér a két országban a mezőgazdaság gépesítésnek mértéke. A területegységre jutó gépek száma alapján a gépellátottság Franciaországban a kedvezőbb. Az egységnyi mezőgazdasági területre jutó traktorkapacitás több mint háromszorosa Franciaországban a hazainak. Ez az összehasonlítás azonban némiképp torzít, hiszen csupán a traktorállományt veszi figyelembe, Magyarországon pedig, ahol a gazdaságok átlagos mérete jóval nagyobb (a nyolcvanas évek elején a termelőszövetkezetek átlagos mérete 4032, az állami gazdaságoké pedig 7644 hektár volt, szemben a francia 24 hektáros átlaggal), a traktorállományt jelentős tehergépkocsi állomány egészíti ki. Ha ezek kapacitását is figyelembe vesszük, akkor a különbség a területegységre jutó gépkapacitásban kétszeres Franciaország javá-A búza és a kukorica termésmennyisége, illetve termésátlaga ra. Ez a különbség is nagymértékben hozzájárul az ottani kedvezőbb termelési eredményekhez. Van különbség a mezőgazdaságban foglalkoztatottak szakmai képzésében is. Kétségtelen, hogy Magyarországon évenként több diplomás kerül a mezőgazdaságba mint Franciaországban, ugyanakkor a középfokú képesítést szerzett mezőgazdasági dolgozók színvonala Franciaországban a magasabb. Figyelemre méltó különbségek vannak a fajlagos műtrágya-felhasználás színvonalában, amely Magyarországon lényegesen több, mint Franciaországban. Hatóanyagban számítva, az egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya-felhasználás a nyolcvanas évek indulásakor Magyarországon 225 kg volt, míg Franciaországban 177 kg. A felhasznált műtrágya eredményességét jelzi az, hogy egy kg műtrágya-felhasználással milyen mennyiségű termést sikerült előállítani. Ez pedig Franciaországban volt lényegesen magasabb. Például 1978-ban búzából 17 kg jutott egy kiló műtrágya-felhasználásra, míg nálunk 1981-ben 13 kg. Még nagyobb a különbség az árpánál, ahol nálunk ugyancsak 13 kg volt az egy kg műtrágya-felhasználásra jutó termés, míg Franciaországban 19 kg. Kukorica volt az egyetlen olyan mezőgazdasági termésünk, ahol a Magyarországon elért műtrágya-hasznosulás pontosan megfelelt a francia értéknek. Túlzás nélkül vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Magyarországon nemcsak többet használtak fel műtrágyából, hanem kevésbé hatékonyan is, s esetenként pazarló módon. A termelés eredményeit tekintve, a hazai szántóföldi növénytermelés 26 %-kal elmaradt színvonalban a franciához képest. A különbség a legnagyobb Franciaország javára a burgonya, valamint a szálas és lédús takarmányok termelésében, itt eléri a 44%-ot, a legkisebb a gabonatermelésben, 15%, az ipari növényeknél, 27%-os. Az egy lakosra jutó gabonatermés Magyarországon búzából, rozsból, kukoricából egyaránt több. A különbség különösen jelentős kukoricánál, ahol az egy lakosra jutó átlag hazánkban 1979-1981 évek átlaga alapján 643 kg volt, míg Franciaországban 180 kg. Nálunk a kukoricatermelés lényegében fedezi a felhasználást, míg Franciaország jelentős importra szorult kukoricából. Mindkét ország búzaexportőr, ebből a szempontból Franciaország helyzete a kedvezőbb, a búzatermés mintegy felét exportálják. Az egy főre jutó zöldségfélék termelésében (ide számítva a kertekben termelt zöldféléket is) Magyarország helyzete nagyságrenddel kedvezőbb, 181 kg/fő, szemben a francia 127 kg-mal. Igaz Franciaország több zöldséget importál, Magyarország viszont exportra is termel. Ebből a szempontból is lényeges az eltérő fogyasztási színvonal. Elelmiszerfogyasztásunk konzervatív voltát jelzi, hogy Franciaországban az egy főre jutó zöldségfogyasztás 24 kg-mal több, mint hazánkban. Állattenyésztésünk színvonalát összehasonlítva, megállapítható, hogy a szarvasmarha-tenyésztésen belül a tejtermelés színvonala magasabb mint Franciaországé, hústermelésünk pedig főként azért mutat kedvezőbb képet, mert nálunk a borjúvágás aránya lényegesen kisebb, mint Franciaországban (a különbségre jellemző, hogy Magyarországon a nyolcvanas évek indulásakor 1% volt a boíjúvágás, Franciaországban 41%). A fajlagos sertéshús termelésben Franciaország ért el kedvezőbb eredményeket, míg a juhtermelés magasabb színvonalon áll hazánkban. Baromfitenyésztésben a franciaországit megközelíti hústermelési mutatónk, tojástermelésünk azonban elmaradt, mindössze 69%-a a francia színvonalnak. Az itt példaszerűen említett, de ennél lényegesen részletesebb francia- i magyar mezőgazdasági összehasonlítás jelezte azt, hogy a nagyüzem és a kisüzem összehangolt fejlesztésével több területen sikerült a magyar mezőgazdaságban megközelíteni, néhány helyen meghaladni a francia színvonalat. Egészében azonban Franciaország mezőgazdasági adottságaival és nem kis mértékben az Európai Gazdasági Közösségen belüli piaci értékesítési lehetőségeivel jól tudott élni az elmúlt években. Adataink különösen akkor tűnnek kevésbé kedvezőnek, ha a ráfordítások színvonalát is figyelembe vesszük. Mindez azt jelzi, hogy a magyar mezőgazdaság még nem elég költségérzékeny, s ebben vannak a következő évtized jelentős tartalékai. NYITRAI FERENCNÉ Dr. 11
