Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
iflagpar németek Martin-ok, Hans-ok, Antonok: látszólag semmiben nem különböznek a többi NSZK állampolgártól. Legföljebb egyben: ők felkapják a fejüket a magyar szóra, s miután kicsit mentegetőznek a nyelvtani hibák miatt, egyre jobban belemelegednek a magyar mondatokba. Negyven éve őrzik ezt a nyelvet, s fájlalják, hogy egyre kevesebb alkalom nyílik használatára. Teljes asszimiláció? Igaz, de az is, hogy ők, akik „ungarndeutsch ”-nak, magyarnémetnek nevezik magukat, egy pillanatig sem kívánnak hátat fordítani származásuknak. Sőt, talán éppen a beilleszkedéssel párhuzamosan vált w egyre fontosabbá a hagyományőrzés, a gyökérkutatás, az emlékek felidézése. Amíg nem késő - mondják, hiszen fogynak, akiktől kérdezni lehet, akik éppen negyven éve hagyták el Magyarországot - s nem saját jószántukból választottak új hazát. Igaz, ezt ma önként magukénak vallják, de büszkén vállalják közben a régit is. Akkor még gyermekként, kamaszkorúként kerültek ki velük azok, akik ma e hagyományok ápolását feladatuknak tekintik. Nem annyira saját emlékeik, inkább a szülők mindennapos történetei, gyermekkoruk légköre a forrása annak, hogy ők is megélik a közös sorsot. A múltat egy olyan nemzedéknek akarják átörökíteni, amelyik már az NSZK-ban született, anyanyelve német, és Magyarország akkor is csak kellemes uticél számára, ha mindkét szülő ungarndeutsch. Átörökítenivaló emlék van bőven. A negyven évnek a jó fele kemény küzdelemmel telt el. Az emlékezést egyszerűsíti, hogy a kitelepített magyar falvak lakossága többnyire együtt maradt; vannak a Német Szövetségi Köztársaságban kisvárosok - Baden-Württembergben, Hessenben, Bajorországban amelyek lakosságának gerincét adják ezek a magyarnémet közösségek. A beilleszkedés folyamata a hatvanas évekre lezárult; ki-ki megtalálta a helyét, otthont alapított, s már kevesebb szükség volt arra a tanácsadó, segítő szolgálatra, amit az új hazát foglalók gyorsan létrehozott szövetsége („Ungarndeutsche Landsmannschaft”) felvállalt. Ekkorra már feltérképezték, ki honnan hova került. Ez a gazdag kartotékrendszer ma is naprakészen ad tájékoztatást az információt igénylőnek. A szövetség eleinte területi felosztás szerint tagozódott, később célszerűbbnek tűnt a centralizálás, és ma az országos szövetség központja a Stuttgart környéki Gerlingen. Ezen a vidéken lelt ugyanis otthonra a Magyarországról elkerült, s az NSZK-ban gyökeret vert svábok 250 ezres seregének csaknem a fele.- A magyar svábok népszerűek - mondja nem titkolt büszkeséggel dr. Hans Sauter, az országos szövetség elnöke. Szorgalmukat, szerénységüket, takarékosságukat hamar felfedezték és méltányolják ma is. Pedig nem volt könnyű dolguk. Akik otthonról elkerültek, a mezőgazdaságon kívül nemigen értettek máshoz. A háború utáni Németországban legföljebb segédmunkát kaptak, s mindennél nehezebb volt megküzdeni az alárendeltség azelőtt soha nem tapasztalt érzésével. És ma? Dr. Sauter a legnagyobb nyugatnémet biztosítótársaság, az Allianz jogtanácsosa, s az élet minden területén, a legkülönbözőbb beosztásokban ott vannak az egykori magyar svábok. Még miniszterünk is van - mondják büszkén. Joschka Fischer tartományi miniszter Hessenben, a szülők Budaörsről származtak el. A hatvanas évek közepétől van lehetőség a magyarországi látogatásra, a viszontlátásra, az otthon maradottak, a magyarországi német nemzetiségűek életének folyamatos figyelemmel kísérésére. Önmagában ez sem volt elegendő a megbántottság, a mellőzöttség érzésének leküzdéséhez; e tekintetben az 1946- os események megítélésében bekövetkezett hazai szemléletváltozás hozott fordulatot. Gerlingenben nem csak magyar történészekre, hanem felelős beosztású politikusokra is hivatkoznak, akik több ízben kifejtették: a kitelepítéseket a mai Magyarországon, mint annyi más múlt-Aus der Heimat unserer Vertriebenen GERLINGER HEIMATBLÄTTER 12
