Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
Eredmények és lehetőségek Mezőgazdaságunk, A hatvanas évek óta bekövetkezett folyamatos fejlődés eredményeképpen a magyar mezőgazdaság termelése nemzetközi összehasonlításban is elismerésre méltó sikereket ért el. E tekintetben helyünk a világban lényegesen kedvezőbb, mint a gazdaság más szektoraiban. Ehhez kétségtelenül hozzájárulnak viszonylag kedvező termelési feltételeink is. Az 1000 lakosra jutó szántóterület nagysága alapján számítva földellátottságunk kedvező, a rangsorban előttünk csak Dánia és Finnország van. A mezőgazdasági terület nagysága alapján Európában 6 ország előz meg minket, az ültetvényterület nagysága alapján pedig 7. Az európai élmezőnybe tartozunk a fajlagos műtrágya-felhasználás tekintetében is. Korántsem ilyen kedvező a mezőgazdaság eszközellátottsága, az európai országok között hazánkban a legkisebb a területhez viszonyított traktorállomány. A hasonló gazdaságméretű Csehszlovákiában és NDK- ban a traktorsűrűség kétszerese a magyarénak. Mindezek az adatok jelzik azt, hogy bár kétségtelen, hogy jó néhány szempontból előbbre vagyunk a mezőgazdaság tekintetében, általános gazdasági fejlettségünknél azonban e téren is jelentősek tartalékaink. Ezekre a tartalékokra mutatnak rá azok a nemzetközi összehasonlítások, amelyeket a világ mezőgazdaság szempontjából jól ellátott országaival, ezen belül az európai országokkal összevetve készített a Központi Statisztikai Hivatal. 1984-ben hazánkban a búza egy hektárra jutó termésátlaga 5410 kg, a világátlag 2257 kg volt. Ez az összehasonlítás megtévesztő lehet, hiszen a világ egészébe jó néhány olyan ország tartozik, amelynek termelési feltételei a hazainál lényegesen roszszabbak. Ám ha a hozzánk közelebb álló mezőnyben, elsősorban Európában nézünk körül, akkor is megállapítható, hogy ez a termésátlag igencsak kedvező, 1984-ben Európában ennél nagyobb termésátlagot búzából 6 ország: Belgium és Luxemburg, az Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország, az NSZK és Svédország ért el. Az Európán kívüli országok mindegyikében alacsonyabb volt a búza termésátlaga. Ugyancsak jónak mondható a hazai kukorica termésátlag. 1984-ben ez 5880 kg/hektár volt hazánkban, ennél lényegesen nagyobb volt Görögországban (9717 kg/hektár), Ausztriában (7460 kg/hektár) és Olaszországban (7042 kg/hektár), valamivel magasabb volt a magyar átlagnál a francia (5990 kg/hektár) és viszonylag közel állt hozzánk (bár alulról közelítve) a spanyolországi és az NSZK-beli kukorica termésátlag. Az Európán kívüli országok közül a magyarral kb. azonos volt a kanadai termésátlag, és nagyobb az Amerikai Egyesült Államoké (6692 kg/hektár). Világszinten az egy lakosra jutó kukoricatermelés tekintetében az Egyesült Álla10 Nyitrai Ferencné 1949-től dolk gozik a Központi Statisztikai Hivatalban. 1963-78 között az iparstatisztikai főosztály vezetője, 1978- > 79-ben a KSH első elnökhelyettese volt. 1979-től tölti be, mint államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöki tisztét. Számos sikeres szakkönyv szerzője. mok mögött a második helyet foglaljuk el (ez nálunk 666 kg/fő, szemben az USA 758 kg-os értékével). A nemzetközi összehasonlításban viszonylag kedvező eredményeket úgy sikerült elérni, hogy kukoricát általában csak a legjobb termőképességű területeken termelünk. Természetesen a terület jellege mellett ugyancsak fontos a fajlagos műtrágya-felhasználás. A hetvenes évek közdpe óta hazánkban a kukoricatermelésben hektáronként átlagosan 400-410 kg körüli műtrágyát használnak fel, ennél lényegesen alacsonyabb volt ebben az időszakban a műtrágya-felhasználás fajlagos szintje Franciaországban, Ausztriában és Spanyolországban. Kukoricatermelési eredményeink egyfelől a magyar hústermelésben hasznosulnak, másfelől az elmúlt 20 évben sikerült jelentősen növelni a kukorica kivitelét is. Európán belül a legnagyobb kukorica exportáló ország Franciaország, amelynek 1981-83 évek átlagában a kivitele 3,3 millió tonna volt, a sorrendben Románia követi, közel 900 ezer tonnás exportjával, majd Jugoszlávia 585 ezerrel, s ezt követi rangsorban hazánk a 275 ezer tonnás exporttal. Meg kell jegyezni, hogy a hetvenes évek első felében már ennél nagyobb, 400 ezer tonnás exportot is elértünk. Kevésbé kedvező a helyünk 23 európai ország közti összehasonlításban a burgonya és a főbb ipari növények termésátlaga alapján. A hetvenes évek második felében a burgonya termésátlaga szerint Európában a 20., cukorrépát tekintve a 15., napraforgót vizsgálva pedig a 7. helyen voltunk. Amennyiben az összes növényi termékek gabonaegységben összesített termelésének egy hektárra jutó átlagát vizsgáljuk, lényegesen kedvezőbb a kép, az NSZK, Belgium, Luxemburg után a negyedikek vagyunk a 23 európai ország rangsorában. Az elmúlt 25-30 év fejlődési eredményei megmutatkoztak az állattenyésztés színvonalában is. Közismert, hogy az európai országok többsége, köztük az Európai Gazdasági Közösség országai az állattenyésztés magas színvonalát importált takarmánybázison tudták elérni. Magyarország helyzete ebből a szempontból kedvezőbb. Az ország méreteihez képest viszonylag jelentős az állatállomány, 1984-ben a sertésállomány meghaladta a 9,2 millió darabot, a szarvasmarha-állomány pedig az 1,9 milliót. Ez az adat meglehetősen nehezen hasonlítható össze más országok eredményeivel, hiszen az állomány több tényezőtől függ, nem utolsó sorban az egyes országok fogyasztási szokásaitól, s ebből is adódik, hogy Magyarországon a sertésállomány lényegesen meghaladja a szarvasmarháét. Jobban öszszehasonlítható a hústermelés színvonala, ha azt egy, az év eleji állományban szereplő állatra jutó termeléssel vizsgáljuk. A nyolcvanas évek elején 23 európai ország között hazánk a 6. helyen állt az egy szarvasmarhára jutó 92 kilós marha- és borjúhús termeléssel. Az előttünk a sorban elhelyezkedő országok közül Belgium 11 kg-mal, az NSZK 9 kg-mal termelt több húst egy szarvasmarhára vetítve, mint a magyar mezőgazdaság. Az egy sertésre jutó évi átlagos hústermelés ugyancsak a nyolcvanas évek elején hazánkban 113. kg volt, ezzel a rangsorban a 12. helyen álltunk, lényegesen nagyobb volt az egy sertésre jutó hústermelés Franciaországban és Görögországban (154 kg), az NSZK-ban (140 kg), Hollandiában és Svájcban (136, illetve 133 kg). A baromfihús termelés színvonala tekintetében az 5. helyet foglaltuk el a nyolcvanas évek elején, ez 6 kg volt, lényegesen előttünk állt e tekintetben Spanyolország 16,7 kg-os, Olaszország 9,2 kgos, Portugália 7,7 kg-os átlagos baromfihús termelésével. Ez az eredmény azonban a baromfiösszetételtől is nagymértékben függ. A mezőgazdaság és ennek bázisán kiépült élelmiszeripar termelési eredményeit jelzi az egy lakosra jutó hústermelés színvonala, amely hazánkban 1984-ben 167 kg volt Az európai országok közül Dánia előzött meg minket 278 kg/fős teljesítménnyel, az öszszes többi ország egy lakosra jutó hústermelése lényegesen kevesebb volt a magyarnál. Ez a megállapítás az Európán kívüli országok többségére is vonatkozik, a kivétel Új-Zéland, ahol egy lakosra 372 kgos hústermelés jut. Az egy lakosra jutó tehéntej termelés színvonala tekintetében már korántsem olyan kedvező a helyünk mint más összehasonlításban, hiszen a 262 kg/fős tehéntejtermelés az európai rangsor alsó harmadában helyezkedik el. Nem sokkal kedvezőbb egy tehén évi átlagos tejhozama sem, amely két évvel ezelőtt 3810 kg volt. E szempontból 23 ország között a 10. helyet foglaljuk el. Bár kétségtelen, hogy időbeli összehasonlításban kedvezően változott a magyar színvonal, s ez elsősorban a tenyésztői munkának és a tartás-technológia
