Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-04 / 15. szám
A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság székházában, a Forum Szálló és Vígadó közötti ódon épületben összefutok a régi ismerőssel, az Ipari Minisztérium főosztályvezetőjével. Kiderül, hogy nem hivatalos ügyben „utazik", hanem nyugdíjba vonult és népi ellenőr lett. Törkenczy István most a központi ügyeletén rendszeresen fogadja a panaszosokat, feljegyzi a személyes, a közérdekű sérelmeket. Összesen 30 ezer ember társadalmi munkája az, hogy népi ellenőr. Van köztük fizikai dolgozó, gyárigazgató és egyetemi tanár. Esetenként rajtuk kívül is felkérnek egy-egy vizsgálatra szakembereket, az adott téma legjobb ismerőit. A népi ellenőrzést az 1957. évi VII. törvény hívta életre. Az állami ellenőrzés lejgfelsőbb szervezete - 1949-ig a Legfőbb Állami Számvevőszék, 1949-55. között az Állami Ellenőrző Központ, majd 1955-56-ban az Állami Ellenőrzés Minisztériuma - korábban kizárólag hivatásos revizorokkal dolgozott. A népi ellenőrzés ezzel szemben kis létszámú szakapparátust és népes társadalmi aktívahálózatot foglalkoztat. Az irányítást választott társadalmi testületek végzik. A KNEB tagjait az Elnöki Tanács, a megyei és városi népi ellenőrzési bizottságok tagjait pedig az illetékes tanácsok választják. Jelenleg 163 különböző szintű népi ellenőrzési bizottság működik, 1615 választott taggal. A népi ellenőrzés nagy lehetősége, pótolhatatlan értéke, hogy olyan jól képzett, tapasztalt munkatársakkal dolgozhat, akik egyesítik a szakszerűséget és a társadalmi aktivitást. Szenvedélyesen érdeklődnek a vizsgált téma iránt, helyzetüknél fogva tárgyilagosak, elfogulatlanok. Az ellenőrzésben eleve nem vehet részt a vizsgált vállalat, intézmény, vagy a közvetlen felügyelet dolgozója, annak hozzátartozója. A tekintély, a társadalmi aktivitás éltetője, hogy a megállapítások hitelesek, pontosak, s bármilyen érdeket is sértsenek, szókimondóak, igazak. Ahogyan az egyik népi ellenőr társadalmi munkáját indokolta: „Szeretem a szakmám, de az igazságot még jobban. ”- Ha akarnánk, sem tudnánk a vizsgálati megállapításokat részrehajlóan befolyásolni, olyan erőteljes a társadalmi kontroll, - mondják a függetlenített szakemberek. Az állampolgárok bizalma a legnagyobb elismerés. Évente 10-12 ezer esetben fordulnak szóban és írásban a népi ellenőrzéshez. A jelzések egy része előzőleg már több fórumot megjárt. A változatlanul észlelt hibák, az elmaradt intézkedések miatt növekszik a lakosság türelmetlensége, erősödik a bejelentések és a panaszok kritikai éle. A hivatalok nemritkán az iratok alapján, a panaszosok meghallgatása nélkül döntenek. A népi ellenőrzés iránti bizalom olykor e formális fórumok kritikája is egyben. A népi ellenőrzésnek nincsenek területi, ágazati, vagy szektorális korlátái, minden állami és szövetkezeti szervezetet, magánvállalkozást vizsgálhat. Hatásköre csupán a bíróságokra, az ügyészségekre, az államhatalmi szervek (tanácsok) tevékenységére nem terjed ki. (Á tanácsok végrehajtó bizottságainak és szakapparátusának tevékenységét viszont már vizsgálhatja.) A népi ellenőrök minden iratba betekinthetnek (tervekbe, üzleti könyvekbe, számlákba, kalkulációkba, levelezésekbe is). Az ellenőrzött vállalati intézmény vezetői, dolgozói kötelesek szóban vagy írásban a szükséges felvilágosítást megadni, a kért okiratot bemutatni. Előfordult már két esetben is, hogy a KNEB elnöke törvényes jogával élve, a vezérigazgatót állásából felfüggesztette, mert akadályozta a személyét közvetlenül is érintő vizsgálat lefolytatását. A népi ellenőrök felelőssége is természetesen nagy. így felelősek a bizonyító erejű adatok, a feltárt tények, közlések valódiságáért, a tudomásukra jutott államtitok, szolgálati és üzleti titkok megőrzéséért. Alakosság jelzésein, bejelentésein túl a KNEB, illetve a területi népi ellenőrzési bizottságok tervszerűen saját kezdeményezéseik alapján a legfontosabb gazdasági, társadalmi folyamatok és feladatok egy-egy jól megválasztott aktuális problémakörét ugyancsak ellenőrzik. Tavaly például országos vizsgálat foglalkozott a magánlakás-építés helyzetével, az egészségügyi ellátás alakulásával, a lakossági szolgáltatások problémáival, az anyaggazdálkodási kormányprogramok végrehajtásával. A fővárosban, a megyékben, a városokban pedig a helyi igényekhez igazodva összesen 150 különböző vizsgálatra került sor 1985-ben. A lakosság jelzései alapján a népi ellenőrök mindig egy konkrét ügyet, meghatározott helyszínen vizsgálnak. Az ügyek, a jelzések ismétlődése azonban gyakran vezet átfogó megyei, vagy országos témavizsgálat kezdeményezéséhez. Csaknem egyidejűleg két ilyen KNEB vizsgálat is indul 1986. második felében. Az egyik a termőföld magánjellegű hasznosítását, az ezzel kapcsolatos tapasztalatok összegezését, elemzését célozza. A másik vizsgálati program az új lakások minőségének, a szavatossági kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére irányul. A programok ismertetése előtt kerüljön ide két jeles népi ellenőr neve. A mezőgazdasági témavizsgálat munkabizottságát Sipos Aladár akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója, a lakás minőséget ellenőrző munkabizottságot pedig Szabó János akadémikus, nyugalmazott építésügyi és városfejlesztési államtitkár vezeti. A mezőgazdasági nagyüzemek és a helyi tanácsok kezelésében lévő földterület, ültetvények növekvő hányada kerül egyéni vállalkozásban hasznosításra. De vajon csak a nagyüzemben gazdaságosan nem hasznosítható földet, ültetvényt adják-e haszonbérbe, tartós használatba, vagy részesművelésre magánszemélyeknek? Sok a visszaélésre utaló jel. Előfordul például, hogy a bérleményen továbbra is a szövetkezet gépei szántanak, vetnek, aratnak, s csupán a haszon kerül magánzsebbe. Van arra is példa, hogy bérmunkások, alkalmazottak művelik meg a bérelt földet. Az is megtörténik, hogy a megengedettnél nagyobb földterületet juttatnak a kedvezményezett személynek és más igénylőket közben elutasítanak. Változatlanul sok a parlag - vagy az éppen ráfizetéssel, alacsony jövedelmezőséggel hasznosított nagyüzemi, községi földterület. A tanácsok elvétve bírságolják a termőföldek herdálóit, a műveletlen földek gazdáit, félve attól, hogy előbb-utóbb kisajátításra kerül sor és maguk sem tudnak a parlagföldekkel mit kezdeni. A szűkkeblűség, az irigység rossz tanácsadó, a legnagyobb magyar természeti kincs, a természet védelme, a társadalmi érdekek képviselete, összetett feladat. Az ország 11 megyéjére, kb. száz nagyüzemére, tanácsi szakigazgatási szervre kiterjedő vizsgálat nem irányulhat egyoldalúan a jogtalan haszonszerzés megakadályozására, nem kérdőjelezheti meg az új művelési, vállalkozási formákban rejlő társadalmigazdasági lehetőségeket. A másik induló program keretében a KNEB, a fővárosi és 13 megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálja az új lakások minőségét, a szavatossági kötelezettségek teljesítését. Több mint ezer népi ellenőr keresi fel az építési hatóságokat (a minisztériumtól a községi tanácsig), a különböző tervező, beruházó és kivitelező szervezeteket, a kisvállalkozókat, a magánkisiparosokat. A vizsgálatból nem maradnak ki a házilagosan (kalákában) épülő lakások, családi házak sem. Mert gondok itt is jócskán vannak. Amíg az úgynevezett szervezett lakásépítésben az épületszerkezetek kifogástalanok, ám a befejező szakipari (burkoló, asztalos, mázoló stb.) munkák kifogásolhatók, addig a magánerős építkezéseken éppen fordítva áll a helyzet: a jó minőségű befejező szakmunka gyakran eltakarja az épületszerkezetek statikai hibáit. ■ Mözgazdász, jogász, építész, építőipari If szakmunkás népi ellenőrök a jogsza-M bályok, a hatásköri, az érdekeltségi, 1% a felelősségi rendszer továbbfejlesz| ■ tésének lehetőségeit vizsgálják. Az egyik megoldásra váró feladat például, hogy a kivitelező vállalatok, szövetkezetek a jogászkodás helyett a jó minőségű munka végzésében, a hibák kijavításában jeleskedjenek. Mert mindenképpen elejét kell venni az ezres nagyságrendű szavatossági pereknek - talán a tartós fogyasztási cikkekhez hasonló garanciális kötelezettségek érvényesítésével. Elsősorban most mégis a meglévő jogszabályok, szabványok betar-MIT CSINÁLNAK A NÉPI ELLENŐRÖK?
