Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-08-04 / 15. szám

WILLIAM PENN ASSOCIATION A fraternal benefit society 1886-1986 SATURDAY. MAY 24. 1986 WESTIN WILLIAM PENN HOTEL Az ünnepi est meghívója , PITTSBURGH, PENNSYLVANIA Viliam Penn központi épülete A WILLIAM PENN CENTENÁRIUMA A William Penn Egyesület köz­ponti centenáriumi ünnepségét a pittsburghi William Penn Hotelben tartották, 1986. május 24-én. Arra emlékeztek, hogy 13 bányász száz esztendeje alapította meg a Verho­­vay Segélyegyletet, a William Penn elődjét. Az ezeregyszáz meghívott ven­dég a szálloda 17. emeletén lévő ha­talmas teremben gyülekezett. Este 7 órakor felcsendült a Rákóczi-induló dallama, felsorakoztatták az egyesü­let régi zászlóit. Az állampolgári hű­ségeskü és a himnuszok elhangzása után Gay B. Banes, az egyesület el­nökének üdvözlő szavai következ­tek. A kellemes vacsora elfogyasztá­sa után a „toastmaster”, Stelkovics Albert bemutatta az ünnepség dísz­vendégeit, közöttük Házi Vencelt, a Magyar Népköztársaság washingto­ni nagykövetét és dr. Randé Jenőt, a Magyarok Világszövetségének fő­titkárát. Házi Vencel üdvözlő szavaiból idézünk: „Az elmúlt évszázad so­rán a William Penn és valamennyi elődje olyan intézménynek bizo­nyult, amelyhez tagjai a baj és szo­morúság idején bízvást fordulhat­tak. A bevándorlók - javarészt ma­gyar - munkások, az egyesületre bármikor úgy tekinthettek, mint amely nemcsak pénzügyi biztonsá­got jelentett számukra, hanem a kulturális örökség megőrzését is se­gíti Randé Jenő az alapítók érdemeit méltatva egyebek között ezt mon­dotta: „Magyarországon éppen úgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban tisztelettel emlékeznek azokra, akik olyan tartós alapokra építették a Verhovay Segélyegyle­tet, hogy utódaik egy évszázad múlva is őrzik nyelvüket, ápolják hagyományaikat, és büszkék lehet­nek arra, hogy William Penn Asso­ciation néven az Egyesült Államok egész területén ismert, megbecsült, tiszteletben tartott vállalkozást tartanak kézben. ” A főtitkár üdvöz­lő beszéde után átadta G. B. Banes­­nak az MVSZ ajándékát ifj. Szabó István szobrászművésznek, az ala­pítókra emlékeztető, bányászt ábrá­zoló faszobrát. Reagan elnök, az egyesületet kö­szöntő levelében így írt: „Dicsérem Önöket, s az Önök alapítóit, hogy saját kezdeményezésből így csele­kedtek. Látták a problémát, össze­adták a szükséges eszközöket, meg­szervezték és megcsinálták a dol­got! Ez a legjobb amerikai tradí­ció. ” Az est főszónoka Mary Mo­­chary, a Külügyminisztérium he­lyettes jogi tanácsadója volt, aki a Republikánus Párt színeiben 1980- ban látványos politikai győzelmet aratott azzal, hogy megválasztották Montclain (New Jersey) első női polgármesterévé. A politikusnő, (aki a külügyminisztériumban a külügyi államtitkárnak a nemzetkö­zi szervezetekkel, nemzetközi ma­gánjoggal, és általában az emberi jogokkal, valamint a bevándorlók­kal kapcsolatos ügyekben ad taná­csokat) a William Penn-t méltató szavak mellett arra is felhasználta az alkalmat, hogy néhány éles meg­jegyzéssel illesse hazánk politikáját. (Volt, aki ezzel egyetértett, mások e sorok írójának sajnálkozásukat fe­jezték ki ezért.) Mary Mochary beszéde után ki­tüntetéseket adtak át a William Penn régi tagjainak, majd bemutat­ták a meghívott vendégeket. Az „Is­ten áldjon Amerika” eléneklésével és Király Zoltán püspök áldásával az ünnepség hivatalosan befejező­dött. Gazdára találtak azok a virág­csokrok is amelyek - amerikai szo­kás szerint - általában az asztaltár­saság legfiatalabbját vagy a legidő­sebbet illetik meg. Ezen az estén a csokor annak járt, akinek születés­napja legközelebb esett az aznapi dátumhoz. A véletlen úgy hozta, hogy egy csokor a budapesti újság­írónak jutott. .. A vendégeket ifjabb Sánta Fe­renc és zenekara, valamint Kovács Apollónia énekes szórakoztatta. Be­szélgetésbe elegyedve az ünneplők­kel, sokan meséltek arról, hogy mi­lyen jól érezték magukat az elmúlt évben Magyarországon. Pásztor László úr, aki a Nixon-kormány ide­jén a nemzetiségi kérdések szakta­nácsadójaként vált ismertté, szintén megszólított. (Megjelenése egyéb­ként az ünnepségen többeknek fel­tűnt.) Beszélgetésünk során a ma­gyar kisebbségekkel kapcsolatos nézeteit magyarázta. Az ünnepség az eredetileg terve­zett éjfél helyett jócskán az éjszaká­ba nyúlt. * Másnap, a pittsburghi Conventi­on Hall-ban rendezett nemzetiségi fesztiválon harminc nemzet tánc­csoportja mutatkozott be, közöttük a helybeli magyar táncosok is. Sike­re volt az árusított magyar népmű­vészeti tárgyaknak, a magyar étel­különlegességeknek. Az itt szorgos­kodó emberek - a Böjti házaspár, Bodnár Sándor, a néptánccsoport vezetője, Stozsán Éva, Bíró Ruth, Bános Tibor és még jó néhányan - ezen a fesztiválon is bizonyították, hogy fontosnak érzik a magyar kul­túra, az örökség megtartását. BODNÁR JÁNOS 5

Next

/
Thumbnails
Contents