Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-07-03 / 13. szám

A lelátóról jelentjük Mit írtak a magyar lapok? Az eredmények ismertek, a szovjet és a francia válogatott egyaránt legyőzte a magyar csapatot 6—O-ra, illetve 3—0-ra és Kanada ellen is csak nagyon mérsékelt játékkal sikerült győzni 2—0-ra. Ezzel a magyar válogatott a szurkolóknak bizony csalódást okozva idő előtt búcsúra kényszerült a mexikói világbajnokságon. Mi történt a magyar csapattal? Mi okozta a kudarcot? Ezekre az itthon is sűrűn ismétlődő kérdésekre próbálunk vála­szolni a világbajnokságon járt kollégáink tudósításaiból, írásaiból vett részletekkel... Temesvári Andrea, a legjobb magyar teniszezőnő, a világrang­lista jelenlegi 19. helyezettje pá­lyafutásának egyik legszebb sike­rét aratta Pál izsban. A világrang­­első Martina Navratilova partner­­nőjeként megnyerte a női párost a francia nemzetközi bajnokságon. A szóiké bajnoknő mellett Asbóth József (1947), Körmöczy Zsuzsa (1958) és Taróczy Balázs (1981, fér­fi párosban a svájci Heinz Günt­­hardt oldalán) győzelmének emlé­két őrzi még a híres Roland Gar­ros stadion márványtáblája. * Július 1-jén kezdte meg működé­sét az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal. Elnökévé Deák Gábort ne­vezték ki. A hivatal a sport mellett az ifjúság gondjaival is foglalkozik majd, s a sportot köz­vetlenül irányító sportági szakszö­vetségek a tervek szerint nagyobb hatáskört kapnak. * Több vaskos meglepetést hozott az idei vívóbajnokság. Az esélyes Stefanek Gertrúd és a tőrvívó Szekeres Pál mellett ugyanis a kardvívó Fiedler Ferenc és a pár­bajtőrvívó Felföldi Sándor várat­lanul szerezte meg a bajnoki címet. A vívók idei világbajnokságát Szófiában rendezik. * A magyar vízilabda-válogatott edzéseit a hat év után visszatért Gyarmati Dezső irányítja. A csa­pat jelenleg nemzetközi mérkőzé­sek tucatjaival készül az augusz­tusi, madridi világbajnokságra. A tornán nem lesz könnyű dolguk, hiszen a házigazda spanyolokkal valamint az olaszokkal is egy cso­portban kezdik a küzdelmet. Mészöly Kálmán, a Vasas egy­kori válogatott középhátvédje, volt szövetségi kapitány továbbra is Törökországban marad, de a Fe­­nerbahcse csapatától az Altay Iz­mir együtteséhez került. A világ­­bajnokságon is játszott Nagy An­tal és Hamnich Péter, a Honvéd il­letve a Rába ETO középpályása pedig a francia Nantes együttesé­hez szerződött. * Gellei Imre, a hazai bajnokság­ban jól szerepelt Zalaegerszeg ed­zője az új idényben a Rába ETO csapatát vezeti, ahol Verebes Jó­zsefet váltja fel, Zalaegerszegen pedig a Hollandiában élő Zalai László lesz a tréner. Az 57 éves, egykori labdarúgó Kölnben sze­rezte meg edzői diplomáját, sike­res hollandiai tevékenység után egy ideig már Békéscsabán is ed­­zősködött. Megdöbbentő tragédia történt Törökországban. Tulipán Mihály, a Csepel együtteséből a Burzasport csapatához szerződött 32 éves, egy­kori válogatott labdarúgó család­jával hajókirándulásra indult. A hajó nagy viharba került, s a lab­darúgó, a felesége és kislánya éle­tét vesztette, csak kisfiát sikerült megmenteni. * A labdarúgás első osztályától búcsúra kényszerült Volán és Cse­pel helyére a Dunaújváros és az Eger került fel. Ezzel az öt fővá­rosi együttes (Honvéd, Ferencvá­ros, MTK, Ű. Dózsa és Vasas) mel­lett már tizenegy vidéki (Rába ETO, Zalaegerszeg, Videoton, Pécs, Haladás Szombathely, Tatabánya, Siófok, Debrecen és Békéscsaba, valamint az újonc Dunaújváros és Eger) együttese szerepelhet az él­vonalban. * Kettős sikert arattak a magyar asztaliteniszezők a Miami Beach­­ben rendezett nemzetközi viadalon. Kriston Zsolt, az egyesben, vala­mint a Kriston, Klampár férfi pá­ros a második helyen végzett. * Megtisztelő meghívást kapott a magyar kötöttfogású birkozó-válo­­gatott. Hegedűs Csaba tanítványai is résztvehetnek a szovjet váloga­tott társaságában a novemberben Chicagóban sorra kerülő Világ Ku­pa viadalon. Előtte október 19. és 26. között Budapesten kerül sor mindkét fogásnem világbajnok­ságára. ESÖISTEN NEMCSAK MEXIKÓT SIRATTA Furcsa és talán visszatetsző le­het a megállapítás, hogy ezen a hétfőn (a szovjet csapattól elszen­vedett vereséggel — a szerk.) az egész válogatott megbukott. Bárkit kiválasztani, és nagyobb részt parcellázni neki a vereség­ből igazságtalan lenne. Ha sorra vesszük a csapat tagjait, lépésről lépésre bizonyítható lenne, hogy labdakezelésben, gyorsaságban, erőnlétben és gondolkodásban mindenki mérföldekkel kullogott a szovjet labdarúgók mögött. Olyannak tűnt a magyar labda­rúgó-válogatott, mint a tompa ökölvívó, aki nem érzi az ütéstá­­vot, s a levegőt püföli, miközben szétverik az arcát. (Gyenes J. András, Népsport) MÉG MINDENT JÓVÁ LEHET TENNI „A magyar labdarúgók ólomlá­bakon jártak, amíg ellenfeleik rakétaként száguldoztak a pá­lyán” — diktálta a fülem halla­tára az II Giornale tudósítója. „Mi bénította meg a magyar lába­kat?” — kérdezte Luis del Este, a brazil El Globo riportere, s nem kapott elfogadható választ. A sokk! — újra és újra ezt le­hetett hallani, de elfogadni nem. Rutinos, összeszokott, érett csa­pattal ilyesmi nem fordulhat elő egy világbajnokságon. Bár ezen a napon taktikailag, technikailag, fizikailag és erkölcsileg is maga­san fölénk nőtt a Dinamó Kijev­­re épült szovjet válogatott. (Vándor Kálmán, Népszava) CSAK AZ AZ ATKOZOTT ELSŐ NÉGY PERC? A játékosok szóvivője a csapat­­kapitány, Nagy Antal volt. Szé­pen, szabatosan fogalmazott, lo­gikus volt a gondolatmenete, szá­momra mégis érthetetlen. •— Minden az első négy percen múlott — mondta. — A gyorsan bekapott két gól megzavarta a csapatot. Ilyen hallatlan szeren­cséje és balszerencséje csak egy­szer az életben van mindenkinek. Kétségtelen — ezt el kell ismer­nünk —, ma jobb volt a szovjet válogatott, de ezt elsősorban en­nek a két gólnak köszönheti. Ha ezt nem rúgja, minden másként alakul. — Inkorrekt lennék, ha bárkit külön szidalmaznék. Ez vala­mennyiünk kudarca volt. Edzői pályafutásom alatt ilyen még nem fordult elő velem — keser­gett Mezey György szövetségi ka­pitány. (Németh Péter, Magyar Hírlap) KÖNNYŰ AZT MONDANI ... Pontosan él bennem egy régi­régi kép: az 1954-es svájci világ­bajnokságon a magyar válogatott már a 6. percben 2—0-ra vezetett a Német Szövetségi Köztársaság együttese ellen. És most, 32 évvel később Ira­­puatóban, a mexikói világbajnok­ságon a szovjet csapat még hama­rabb, a 4. percben vezetett 2—0 arányban a magyar válogatottal szemben. A folytatás azonban merőben más volt. Hátra volt még több mint 80 perc, s amíg Bernben a nyugatnémet együttes talpraállt és győzött is, addig a magyar gárda pánikba esett, és ettől kezdve szinte csak lézengett a pályán. Percről percre nyilván­valóbbá vált, hogy a szovjet vá­logatott klasszissal jobb ellenfe­lénél. Kár tehát mindent a n> percre fogni, ki lehetett volna lá­balni ebből a zavarból, s leg­alábbis kiegyenlítetté tenni a mérkőzést, ha lett volna ehhez küzdőképes csapat. De nem volt.. . (Lukács László, Népszabadság) VÉGET ÉRT EGY ALOM Véget ért egy álom, amely a világbajnoki selejtezők elején kezdődött el, itt Mexikóban, köz­vetlenül az „ébredés” előtt kifeje­zetten lidérces álom lett, azután pedig következett az ébredés ... A várakozások csak várakozások maradtak, a nyilatkozatok meg­maradtak, mint egy időszak fut­­balldokumentumai, a világ szá­mára most már mindössze a tény az érdekes. A két pont és a 0— 9-es gólkülönbség a C-csoport „nagyjai”, a Szovjetunió és Fran­ciaország ellen. 26

Next

/
Thumbnails
Contents