Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-07-03 / 13. szám

Magyar Mundial-mérleg

Biztatásban pedig nem volt hiány... Az Expressz utazási iroda csoportjával kiérkezett fiatalok lelkesen buzdították a magyar labdarúgókat

FOTÓ: FARKAS JÓZSEF

Bizonyos vagyok benne, hogy konkrét, kézzelfogható okai vannak a szomorú futballhétnek, csak remélhetem, hogy az arra hivatottak megtalálják az eredőket, s a közvéleményt is beavatják a titokba. Mert egyelőre mindenki értetlenül áll a történetek előtt.

(Zsolt Róbert, Magyar Nemzet)

FUTBALETT - VERESÉGGEL

Mezey György szövetségi kapitány újabb húsz évet öregedett. A máskor oly fiatalos, 45 éves szakvezető lehorgasztott fejjel ül és a következőket mondja:

„Értetlenül állok a csapat rossz szereplése előtt. Nagyon nehéz és szerteágazó feladat feltárni az okokat, de azt reálisan el kell ismernem, hogy 0—6, no meg 0—3 ide vagy oda, a szovjet és a francia válogatott is sokkal jobb, mint a miénk. Bármilyen taktikai vagy felkészülési trükköt találok ki, talán csak kisebbé tehettem volna a különbséget, csökkenthettem volna a vereségeket, de ez a lényegen mit sem változtat. Nem sajnáltatom magam, és a kollégáimat, de szemlátomást bennünket viselt meg legjobban a kudarc. Természetes a közvetlen felelősség rám eső része. A csalódásunk óriási. Amíg egy játékos mondhatja azt, hogy értetlenül áll a történtek előtt, azért a közvélemény sok mindenre következtethet, például, hogy elszúrták a felkészülést, addig ezt egy edző nem teheti.

Nem kívánom elkendőzni a saját felelősségemet, ha rájövök, hogy miben hibáztam a felkészülés során, természetesen a közvélemény elé tárom.

(Gyenes J. András, Népsport)

AZ UTOLSÓ VACSORA COMANJ ILLÁBAN

A játékosok hallgatnak. Ha szólnak is, inkább csak a melegről, a szokatlan körülményekről beszélnek. És esetleg saját kiforratlanságukról. Mezey György sem mond érdemit. Állítja: túl rövid idő telt el a kellő értékeléshez. „Nem vagyok hajlandó elemezni ! Keressük a hibákat, de nincs hozzá erőnk, hogy bolygassuk a dolgokat” — jegyzi meg csendesen a szövetségi kapitány.

Vagyis lenne mit bolygatni. Az elnök, Szepesi György szerint is. ö tovább is lép: hibának tartja, hogy bizonyos ügyekkel nem álltak a nyilvánosság elé, kulisszák mögött tartották őket. Ez nem maradhat így. A jövőben nem

fordulhat elő ilyesmi. „Ezért valamennyien felelősek vagyunk” mondja, s látom rajta: komolyan is gondolja. Mi történt hát a vb előtt a kulisszák mögött? Kiderül: itt és most rossz a kérdés, nincs értelme előhozni őket a mélyből.

Valóban a mélyből? Hisz a felszín itt látványosan fecsegett. Csak éppen — ezek szerint — nem tudta, miről. A vb kezdetéig azt hittem: a Nyilasi-ügyön kívül más gond nem akadt. Minden a legnagyobb rendben haladt, a válogatott körül béke és nyugalom honolt. A hallottak alapján mégsem. Mezey szerint ugyanis ezt a válogatottat nem tudták fölkészíteni. Más kérdés — teszi hozzá —, hogy egyáltalán föl lehetett-e készíteni. Mintha egy fél mondattal arra is utalna: a játékosok úgy érkeztek az ausztriai táborba, hogy alig álltak a lábukon. De ez csak valóban egy fél mondat, halvány célzás a bajnokságra, a klubok munkájára, az edzőkre.

(Németh Péter, Magyar Hírlap)

KINÉL A FELELŐSSÉG?

Aztán ott volt a Nyilasi-ügy. Felelőtlenül intézték. A következmény a csapatot sújtotta. Mezeynek különféle bántó vádaskodásokkal is meg kellett küzdenie, ezernyi ügyben kellett harcbaszállnia. Ez emésztette az energiáját, tette idegessé. Játékosai túlzottan hittek eddigi eredményeik értékében, néhányan túl sokat képzeltek magukról, közben a kapitánynak pedig mindinkább fogyott a hite. És magára is maradt. Igaz, teljesítették minden kérését, oda vitte edzőtáborba csapatát, ahova akarta, de igazi segítséget a kellő ellenőrzés adta volna. Mindent ráhagytak, gondolván, ha valamiben is ellenkeznek, átveszik tőle a felelősséget. Pedig Mezey sem tökéletes ember, neki is lehettek hibás elképzelései, fordított döntései. De ezekre őt senki nem figyelmeztette, a teljes felelősséget zúdították a nyakába. Az persze tény, hogy ezért a szereplésért szakmailag kizárólag Mezey hibáztatható.

(Zsolt Róbert, Magyar Nemzet)

NE NÉZZ VISSZA HARAGGAL

Ez a csapat nem az a csapat volt, amelyet előzőleg megismertünk és megszerettünk. A világ, amely sokáig ámult a magyar eredmények láttán, most azon csodálkozott, miként száll ki a levegő egy együttesből, amelynek nem elsősorban az ellenfelekkel kellett megküzdenie, hanem saját bizonytalanságával, amelyet tagjai túlzott magabiztossággal igyekeztek leplezni.

Nincs értelme külön elemezni minden mozzanatot, eseményt, mondatot. Ne haraggal, higgadtan nézzünk vissza mindarra, amit megéltünk, ami az örömök után a keserűséget jelentette. Azt viszont lehetetlen elfogadni és szó nélkül hagyni, hogy az az ember, akiben az egész ország bízott, egyszerűen bejelenti, ő már nem tekinti magát szövetségi kapitánynak. Még csak türelmet sem kér fáradtságára és keserűségére hivatkozva, hogy most nem ad számot arról: szerinte ő és mások mikor és miben hibáztak. Nos, a szövetségi kapitány szerződése június utolsó napján valóban lejár, és Mezey semmiképpen sem kívánta megújítani. Most, a vereségek után is azt mondom, kár: tapasztalatait még hasznosíthatná a magyar labdarúgás.

(Pintér István, Képes Sport)

MEZEY, A KAPITÁNY

Én biztosra veszem, hogy Mezey György pontosan tudta, mit vállal. Tudta, hogy a magyar labdarúgás egykor hatalmas rezervoárja, amely valamikor valósággal ontotta a tehetségeket, már régen elzsugorodóban, sorvadóban van, az utánpótlással a leggyengébb (mert meg nem fizetett) szakemberek dolgoznak, az edzőképzésről és továbbképzésről csak azok nyilatkoznak elégedetten, akik csinálják (de a valóság mást mutat), és azt is tudta Mezey György, hogy a játékosanyag, amellyel dolgoznia kell, a nemzetközi mezőnyben a közepes régióba helyezhető, s állandó edzettségi állapotáról sem lehettek derűlátó nézetei.

Látta ő, persze, hogy látta, mit vállal. Négyszemközt el is ismerte. De hát az ember olyan kalappal köszön, amilyen a fején var. Mezey emellett hitt magában Hatalmas energiával és elszántsággal kezdett dolgozni. Ö majd öszszeszed két tucat játékost, összedolgozza őket, kialakít belőlük egy csapatot, és felhozza olyan szintre, amelyen már ütőképes lesz a nemzetközi porondon. Munkával, becsületes, következetes munkával akarta ezt elérni. Játékosai megértették szándékát. Első perctől partnerei lettek.

Sikerül? Bevallom, sosem hittem benne. Mert én nem csak a hollandok & az osztrákok elleni idegenben elért győzelmet láttam, hanem a gyenge Ciprus elleni, két gyötrelmes mérkőzést, és a hollandoktól elszenvedett vereséget is a Népstadionban. A brazilok elleni 3—0 eufóriája idején pedig — olvasóink is tanúsíthatják —, egyebet sem hangoztattam, csak hogy felejtsük el.

A feladat az volt, hogy egy játékosanyagában nem sokat ígérő gárda szerepeljen jól a vb-n. A legjobbak között. Ahol világsztárok rúgják a labdát. Akiknél odahaza szikrázik a bajnokság. Ezzel viszont Mezey csak a munkát állította szembe. Igaz, az MLSZ-től minden támogatást megkapott. Az elszánt nekigyürkőzés azonban kevésnek bizonyult. Nem sikerült. De a munkát akkor is becsülettel elvégezte.

(Barcs Sándor, Magyar Hírlap)

27