Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-08 / 9. szám

**gos

iu. *- 0

.£QA</7£

../»:■,...LíM., o/í^4^'

' LaAJu* L

J,tl/yytaoi^.

■ (XyaJ&&- - (fcujtJjrr**

ed rmauC

ÜUjüiÁítJ- " G’/'te

Oproep Hongaarse

,. kinderen ln /

UJL^oL l"*j"«i 1920.1927» |„n, |

Mdiia h», vtrt kmto * /

Gy^kVédö L

Iga

hongaarsche

spraakleer

■StópSiV

M- nlT?TCL°000,1

M -D- KNEBEL MIKLÓS

^ONGAARSCH pDir«,

nfb^ ul^T^ „

fU^ÍO-^Mx. fiX. UlltrrrXj-, rrru _

ä£S=wÄ

a w srs-ssá-c r -*—rr Hl

I»

í'

j

lulíí r^^íoXJLUJU^. r.faT‘'^‘: >oSó!?T.^S -AsM 'eyh ff

iriír^xz^*/.

Jut>y\tas~ rrcAJX /Ä,»y q>u^jJUo‘

Gyermeksegély-akció 1920-1930

FLAMANDFÖLDI NYOMKERESÉS

Visszapergetve az emlékezés képszalagját, ma sem mondhatnám, hogy annak idején — 1957 tavaszán — egészen idegenként érkeztem Belgiumba. Gyermekkoromban édesanyám sokszor mutatott régi fényképeket, mesélt arról, hogy milyen szép félévet töltött 12—13 éves kislányként előbb Hollandiában, majd Belgiumban. Elbeszélései nyomán érezhettem úgy, mintha már jártam volna ezen a tájon, az itteni emberek között.

Természetesen így is akadt bőven új benyomás. Elsőképpen az, hogy milyen sok olyan magyar származású asszony él itt Flandriában, aki gyermekként került ide, de azért többé kevésbé megőrizve az anyanyelvét is, tolmácsolással és számtalan hasznos tudnivaló közvetítésével hozzájárul az újannan jöttek zökkenőmentes beilleszkedéséhez. Magam például, munkába állásom első heteiben úgy ismerkedtem meg a feladataimmal, hogy flamand munkaadóm esténként az egyik helybeli „régi” honfitársamhoz vitt el, és az ő közvetítésével tudatta velem a kívánságait.

Ezeik a kapcsolatok az idő múlásával meglazultak. Édesanyám is ide költözött, holland lány lett a feleségem, a nyelv elsajátításával, az itteni szokásrend megismerésével egyre kevésbé volt szükség közvetítő segítségre. Ugyanakkor mind nagyobb mértékben tapasztalható volt az is, hogy milyen nagy különbségek vannak a gyermekkorukban ide szakadt, itt nevelkedett és az 1956 után már felnőttként érkezett magyarok gondolkodásmódjában, világképében.

Mindez akkor jutott eszembe,

amikor 1984 októberében felfigyeltem egy hazai hirdetésre. Az Új Ember című katolikus hetilap közölte az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ felhívását, amely dokumentumgyűjtés céljából jelentkezésre kérte a Gyermekvédő Liga akcióival 1920 és 1949 között Hollandiában vagy Belgiumban járt személyeket.

Nem tagadom, irigységgel vegyes bűntudattal olvastam ezt a felhívást. Mindkét érzés arra vonatkozott, hogy miért nem nekem és miért nem már jóval korábban jutott eszembe egy ilyen jellegű kutatás? így az ajánlatom, hogy helyben bekapcsolódnék a dokumentumgyűjtés munkájába, ebből a nagyon is személyes indíttatásból eredt.

Huszonkilenc éve egy helyütt élve kialakul az ember helybeli kapcsolatrendszere. Ennek követ-Országos Gyermekvédő Liga

14