Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 8. szám
zett szüleihez Ohio állam Dayton városába. „Abban az időben a munkalehetőségek csökkentek és én minden munkát elvállaltam, — emlékezett vissza ezekre az időkre. Akkor nem az volt a fontos, hogy mennyit keresek, hanem az, hogy van munkám . . . Már nagy magyar kolónia volt Detroitban, amikor én Delraybe érkeztem, (Detroit egyik városrésze) még a kisgyerekek is magyarul daloltak. Az utcasarkon magyarul beszélt mindenki. Munkát is kaptam az autógyárban . ..” Mackert Gyula 1931-ben tagja lett a Verhovay egylet detroiti fiókjának. Hamarosan kitűnt aktivitásával, 1938-ban megválasztották a fiók elnökének. „Mivel világ életemben munkás voltam, éreztem, hogy a munkás csak úgy teremtheti meg jövőjét, ha szervezkedik — fejtegette. — Sokat olvastam és nagyon mozgékony voltam, szerettem a nép között lenni.” A Verhovay Segélyegylet 1939. évi közgyűlésén beválasztották az igazgatóságba. Hamarosan az ellenzéki csoport vezére lesz — el is nevezik őket „Viharsaroknak.” Mackert Gyula úgy emlékszik vissza a negyvenes évekre, hogy a Verhovay Segélyegylet gazdasági és társadalmi téren egyaránt jól haladt, a tagszerzés, a befektetések sikeresek voltak, és a detroiti 38-as számú fiók az egyesület legnépesebb csoportja lett, példamutató társadalmi, közösségi élettel. „Különböző műkedvelő csoportjaink voltak, tánc, zene és magyar énekcsoport. Nyári időben hat magyar iskolát tartottunk fenn. Mindig telt ház volt, amikor a gyermekcsoport a különböző rendezvényeken fellépett. Akkor a fiók titkára a szülőkhöz, vagy a nagyszülőkhöz azzal köszöntött be, hogy »nektek gyermekeitek vannak, nálunk tánciskola, magyartanítás van, mindezt ingyen kapjátok, ha tagjai vagytok az egyesületnek«”. A II. világháború idején a Verhovay Segélyegylet olyan könyvet is kiadott, amelyben magyar nyelvű levélfogalmazványok voltak. így akart segíteni azoknak a katonáknak, akik magyarul már nem tudnak írni, de szüleiknek magyarul akartak üzenni. Több évtizedes gyári munka után, 1945-ben Mackert Gyula üzletet nyitott, önállósította magát. A Verhovay egyletben ez idő tájt folytatott tevékenységéről mondta: „A háború után a legkülönbözőbb segélyakciókban résztvettünk. Pénzt, traktorokat, gyógyszereket és ruhaneműket küldtünk Magyarországra. Mi nem néztük azt, hogy milyen kormány lesz ott, hanem csak azt, hogy hogyan segíthetünk az otthoni hiányok pótlásában.” Az egyleti politikában sokat tapasztalt Macker Gyulának nagy szerepe volt az ellentétek áthidalásában. 1947-ben az évi közgyűlés az egyesület egyik alelnökének választotta. 1955-ben tagja volt a Verhovay—Rákóczi egyesülést előkészítő bizottságnak. Révész Kálmán elnök hirtelen halála után 1961—1963-ig ő töltötte be a William Perm Fraternal Association elnöki posztját. Hétszer utazott haza Magyarországra. Először 1963-ban, amikor gyárakba, termelőszövetkezetekbe, bányákba is ellátogatott, hogy minél sokrétűbb ismereteket szerezzen az új Magyarországról. 1970-ben a William Penn detroiti fiókcsoportjával együtt jött ismét az óhazába. Ez volt William Penn-tagoknak Detroitból szervezett első csoportos hazalátogatása. Mackert Gyula az egyesület tizenkét konvencióján vett részt. Ma is teljes odaadással figyeli az egyesület tevékenységét. Az 1983. évi közgyűlésen is arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyesület soha ne felejtse el: az alapítók nem csak biztosítási szándékból szervezkedtek, hanem azért is, hogy támogassák a magyar társadalmi és kulturális célokat. CHARLES ELEMÉR 1963-tól 1983-ig volt a William Penn elnöke. 1910-ben született Túristvándiban. Tizenkét évesen, 1922-ben került édesanyjával az Egyesült Államokba. Munkásként kezdte. 1935-ben lépett be a Verhovay Segélyegyletbe. Éveken át volt az egyesület Springdale-i fiókjának ügyvezetője. 1950-ben az igazgatóság szervezési felügyelővé, 1953-ban központi szervezővé nevezte ki. Az 1963. évi konvenció választotta meg az egyesület elnökének. Elnöki tevékenységéhez számos olyan változás kötődik, amely a William Penn modernizálási programjának része volt. A PAPPDANKÓ CSALÁD „Ha meg akar ismerni egy olyan családot ahol generációkon át őrzik és ápolják a magyar tradíciókat, keresse meg Detroitban a Dankóékat, elsősorban Dankó Juliskát...” — biztatott több William Penn-tag. Dankóék amerikai története a század elején kezdődik. A Veszprém megyei Somlószőllősről ekkor vándorolt ki Amerikába a Kató házaspár. Kató első házasságából egy leánygyermek maradt otthon, aki Dankó Juliska anyja lett. 1922-ben aztán férjével, Papp Gáspárral és a 8 hónapos Papp Juliskával ők is Amerikába vándoroltak. A kis bányatelep, ahová a Kató szülőkhöz megérkeztek, Ohio államban volt. A bányaipar depressziója miatt a Papp család rövidesen Detroitba költözött. Itt nevelkedett Juliska. Apja a Ford gyárban, anyja a General Motors-nál talált munkát. Papp Gáspár rövidesen belépett a Munkás Betegsegélyző Szövetségbe, majd a Verhovay Segélyegylet detroiti csoportjába. „A harmincas években a depresszió idején — idézi fel ezeket az éveket Juliska — nagyon nehéz volt a helyzetünk. Édesanyám sokat mosott másoknak is, meg bárdosokat is tartott.” Juliska Delray-ban kezdte iskolai tanulmányait. „Fél négykor, amikor kijöttünk az angol iskolából, akkor magyar leckét vettünk. 4- től 5-ig a református templom iskolatermében. Szombaton pedig 9-től 12-ig . . . „Még most is szeretem azokat a dalokat, amelyeket akkor tanultam . . . Sok színdarabban is játszottam, március 15-i ünnepségeken szavaltam a Talpra magyar-t. Október 6-án a 13 aradi vértanú emlékére szavaltam. Szerettem szerepelni. Otthon csak magyarul volt szabad beszélnem, ezt édesapám nagyon szigorúan megkövetelte. Dankó Juliska már kisleány korában is sokat hallotta azt a szót, hogy „hunky”. „Egy ideig nem tudtam, mit jelent — mondotta —, de azután már tudtam. Rosszul esett. Mondtam, nem „hunky” vagyok, hanem hungarian: magyar.” Juliska nyolcéves, amikor szerepelni kezd a Verhovay tánccsoportban, 14 éves korától pedig már ő tanítja a magyar táncokat, dalokat. Apjának, Papp Gáspárnak (aki tagja lett az egylet központi vezetőségének) Juliska a gyermekcsoportok szervezésében is segítségére volt. 1938-ban ő is az egyesület által meghirdetett tagszerzési verseny nyertesei között volt, 63 tagot szervezett be a Verhovay egyletbe. A jutalom, magyarországi utazás volt. „Akkor jártam életemben először az óhazában. Elmentem abba a faluba, ahol születtem, meglátogattam a rokonaimat, édesanyám unokatestvérét, aki keresztapám is volt. Elutaztam Romániába is, hogy megláthassam a nagyapámat, apám apját és testvéreit, szóval az egész rokonságot. Három hónapig voltam a rokonság körében és nagyon jól éreztem magam . ..” Papp Juliska 1941-ben ment férjhez Dankó Istvánhoz, aki szintén Magyarországon született, 12 éves korában vitették ki maguk után a már Amerikában dolgozó szülők. A Verhovay-házban tartották lakodalmukat. „.. . Mikor éjfél után már asszonynak számítottam — idézi fel esküvője napját — átöltöztem parasztruhába és kendőt kötöttem, majd egy üveg bort és kenyeret vettem magamhoz. Édesanyám tanított, hogy ezt így kell csinálni, és mindenkinek törnöm kell egy darabot a kenyérből és bort adni. Ezt a tradíciót én is továbbadtam a leányomnak. A második világháború után a Dankó-házaspár önállósította magát, italmérést nyitott. Keményen dolgoztak, nem egyszer reggel 7 órától hajnali fél háromig. Dankó Juliska emellett is tevékeny részese maradt a Verhovay, majd a William Penn-fiók társaséletének. A tánccsoportokkal pl. a harmincas évek végétől 1971-ig foglalkozott. 1960-ban ő szervezte meg a William Penn ifjúsági klubját. Detroitban minden hátér: egy alkalommal rajzra, szavalásra, táncra és különböző játékokra tanította a gyermekeket. „Édesapám nagyon büszke volt rám és a férjem is. A gyermekeimet, fiamat és leányomat is bevontuk már a magyar társaséletbe.” Az 1959. évi közgyűlés férjét, Dankó Istvánt, az igazgatóságba választotta. E tisztségből 1983- ban vonult vissza. 1960-ban, amikor a William Penn megszervezte a női csoportot, annak szintén Dankó Juliska volt a lelke. Mint ahogy ő volt a szervezője az első csoportos magyarországi látogatásnak is, még az 1960-as években. 1971-ben adta át a magyar tánccsoportot leányának Marlene Szatmárinak, aki édesanyja nyomdokaiba lépett. Fia, az ifjú Dankó István, ügyvéd, 1983-ban került a William Penn Igazgatósági Tanácsának élére. SZABÓ JÁNOS 1984—8o-ben töltötte be a William Penn elnöki tisztjét. 1916-ban született McKeesportban, szülei magyar bevándorlók voltak. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, egyetemi tanulmányait Pittsburgh-ben végezte. Szülei már gyermekkorában beíratták a Verhovay Segélyegylet Ifjúsági Osztályába. Az 1930-as években a második generációs ifjúság egyik vezetője volt. Az 1943. évi közgyűlés megválasztotta a Verhovay központi könyvelőjének. — Több éven át volt az igazgatóság tagja, 1983-ban a közgyűlés a William Penn elnökének választotta meg. GAY B. BANES A William Penn jelenlegi elnöke. 1916-ban született McKeesportban, magyar bevándorló szülők gyermekeként. (Családi nevük Bányácsky volt.) Ügyvédnek tanult. 1947-ben lépett be a Verhovay Segélyegyletbe, az igazgatóságba 1951-ben választották be. Hamarosan az egyesület jogtanácsosa lett, s e munkakört három évtizeden át töltötte be. 1984-től alelnöke, 1986. januárjától elnöke a William Penn Associationnak. GABOR VIKTOR REPRODUKCIÓI 15
