Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-10 / 7. szám
A WILLIAM PENN száz éve (a) A William Penn történet vázlatos áttekintését 5. számunkban kezdtük. Most a második világháború végétől folytatódik a krónika. Beszélgetőpartnerünk dr. Puskás Julianna történész, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa — A II. világháború még be sem fejeződött, amikor az amerikai magyar közösségek szervezkedni kezdtek, a viszontagságokkal sújtott óhazaiak megsegítése érdekében. Milyen eredménnyel? — 1944-ben létrehozták az Amerikai Magyar Segélyző Bizottságot (American Hungarian Relief Inc), hogy adómentes jótékonysági intézmény keretében láthassanak munkájukhoz. Azok. a hírek, mely szerint Budapest romokban hever és Magyarországon éheznek, de a romokon egy új, demokratikus társadalom épül, egy táborba tudta tömöríteni — ha rövid időre is — a különböző érdekcsoportokat és társadalmi szervezeteiket. Az első segélyeket már 1945 áprilisában útnak- indították Magyarországra: Svájcon keresztül 30 ezer, Svédországon át 70 ezer dollár értékű gyógyszert. 1946-ban már több mint 1 millió dollár értékű az óhazába küldött segélyek értéke. A demokratikus átalakulás, az újjáépítés lendülete, a földreform, a Köztársaság kikiáltása szimpátiával töltötte el az amerikai magyarokat. Sokáig idézhetnénk a különböző támogató üzeneteket, rokonszenv-nyilatkozatokat. Később azonban a hidegháború szelei lehetetlenné tették még a rokoni kapcsolatok fenntartását is. — Milyen helyet foglaltak el az ötvenes években a magyar bevándoroltak fratemális szervezetei a hasonló jellegű amerikai szervezetek sorában? — Több száz fraternális szervezet működött ekkoriban. Nagyságrendben közöttük a Verhovay segélyegylet a 42., a Rákóczi Betegsegélyző a 64., az Amerikai Magyar Református Egyesület a 85., a Bridgeporti Szövetség — ekkor már hivatalos nevén: American Life Insurance Association — a 102. volt. Tagjaik együttes száma több mint 130 ezer. Vagyonuk megközelítette a 24 millió dollárt, érvényben levő biztosításuk értéke pedig ekkor 92 millió dollár volt. Fennállásuk alatt valamivel több mint 31 millió dollár biztosítást fizettek ki. A taglétszámot tekintve a 130 ezer a csúcsot jelentette a magyar etnikum történetében. A további évtizedekben vagyonuk még jelentősen növekedett és a biztosítási módozatok változatosabbak lettek. — Bővült-e ekkoriban a fraternális szervezetek tagsága? Az USA statisztikái 1944—1952 években 22 670 magyar bevándorlót tüntetnek fel. Számszerű adataink arról nincsenek, hogy közülük hányán léptek be a fraternális szervezetekbe, de minden valószínűség szerint, nem sokan. Az új bevándorlók ugyanis más amerikai környezetet találtak, mint a korábbi évtizedek bevándorlói, ök más társadalmi csoportokból is szakadtak ki, más otthoni élményekkel és kultúrával érkeztek. Amikor az újonnan érkezettek és az évtizedek óta Amerikában élő magyarok és azok utódai találkoztak, a kölcsönös idegenkedés egymástól nagy volt. A régi amerikások nem viselték el az újonnan érkezettek bírálatait, féltették tőlük egyesületeiket. A fratemális szervezetek életbiztosítási tevékenységét az újonnan érkezettek többnyire „korszerűtlennek”, „kisstílűnek” ítélték. De „porosnak” találták az egyletekben folyó társadalmi életet is. Az ő értékrendszerük szerint az sem „magyarénak, sem „kultúráénak nem volt nevezhető. Ezek a társas-közösségi megnyilvánulások ugyanis magukon viselték az eredendően munkásparaszt kultúrát és értékrendszert, amelyen az amerikai környezet hatása is érződött már. A második generáció műveltségének a forrása pedig már alapvetően az amerikai kultúra, így érthető, hogy ők jobban szót értettek a más etnikumokból származó azonos társadalmi rétegekkel, mint az újonnan érkezett magyarokkal. Mindezek következtében a tagság gyarapításához járhatóbb útnak ígérkeztek a meglévő magyar fraternális szervezetek egyesülései. — Ezek voltak a Verhovay és a Rákóczi egyesülését mozgató okok is? — Ezek is. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy az egyesülési törekvések oly régiek, mint maguk az egyletek. Az Amerikai Nemzetőr című lap már az 1890-es években szorgalmazta a magyarok tömörülését egyetlen nagy szervezetbe. Az 1920- as években szinte állandóan napirenden voltak a javaslatok a Bridgeporti Szövetség és a Verhovay között, majd a Bridgeporti Szövetség és a Rákóczi között. 1947-ben a Munkásbetegsegélyző Szövetség beolvadt a Verhovayba, 1951-ben a Rákóczi és a Bridgeporti tárgyalt az egyesítésről, de mint már korábban, most is ejtette azt. 1952 elején, a Verhovay és a Rákóczi vezetői léptek e célból egymással kapcsolatba. A körülmények ekkor kedveztek e szándékok valóraváltásának. Mindkét egyesület — de főleg a Verhovay — ekkor már egyre inkább tehernek érezte a nevét, akadálynak az üzleti tevékenység szélesítésének útján. A konjunktúra, a kedvező befektetési lehetőségek, a felhalmozott vagyon ezekre az évekre megnövelte a biztosítási üzlet jelentőségét. Az amerikai fraternális szervezetek történeti irodalmából tudjuk, hogy ez nemcsak a magyar, hanem valamennyi fraternális szervezetre érvényes volt. Az 1950-es években a hidegháború körülményei között, az amerikai társadalomban nagyon népszerű lett — mintegy politikai ideálokként — történeti hősöket emlegetni. Ebben a közegben a Verhovay és a Rákóczi, úgy kívánták megújítani és kiszélesíteni tevékenységüket, hogy névben is közeledjenek az amerikai ideálhoz. Az 1955-ös egyesülési közgyűlésen a William Penn Fraternal Association nevet vették fel. William Penn angol kvéker a függetlenség, a személyi szabadság következetes képviselője, Pennsylvania állam megalapítója volt. Ebben az államban bontott szárnyat — annak ide-V14
