Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-10 / 7. szám
1. William Penn bankett Toledóban, 1955-ben 2. A William Penn Life fejléce 3. A South Bend-i (Indiana) William Penn fiók fiataljai egy karácsonyi ünnepségen 4. A William Penn csoportja magyarországi látogatáson NOVOTTA FERENC REPRODUKCIÓI jen — a Vc-fhovay is. William Penn neve — miközben kifejezésre juttatta az akkor már a vezetésben is hangját hallató második nemzedék amerikai identitását — kötődött az alapítók hagyományaihoz is, noha nem mindenki számára egyértelműen ... Hadd idézzek egy verset. „Bár tölgyünk névben idegenre fordul, Magyarul zengjen a lélek a szellem. Másként sudára hervadásra torzul, Elvész jellege a nagy tömkelegben. Bízunk bennetek, tölgy-erős vezérek, Hogy magyar lelket, szívet nem cseréltek.. Ez az alkalmi költemény — Szabó László tollából — 1956-ban jelent meg a William Penn közlönyében, amikor a szervezet fennállásának 70. évfordulóját ünnepelték. A 89 ezres tagsággal és közel 30 milliós vagyonnal rendelkező William Penn Fraternal Association vezetői további gyarapodásban reménykedtek, abban, hogy a „világ legnagyobb magyar fratemális szervezete az összes többi testvérintézményt is zászlaja alá vonzza”. — Az 1960-as évek közepétől milyen változások észlelhetők a William Penn tevékenységében? Az amerikai magyar közösségekben az ún. „öreg amerikások” sorai erősen megritkulnak. A korábban zártabb magyar települések felbomlása — amely már az 1950-es években megkezdődött — felgyorsul. A magyar etnikum településének szétszóródottságát a második és még inkább a harmadik generáció társadalmi és földrajzi mobilitása is fokozta. Azok, akik a második világháború után érkeztek —, akár a 45- ösek, akár az 56-osak —, már eleve sem települtek egymás szomszédságába. A televízió elterjedése és az autó általános használata más mozgási igényeket és lehetőségeket teremtett a társas érintkezésben. — Mindettől elválaszthatatlanok azok a jelenségek, amelyek a William Penn Fraternal Association tevékenységében is észlelhetők. — Az utolsó negyedszázad történései viszont oly közeliek, hogy még nincs meg a kellő távlat megalapozott értékelésükhöz. Nehezíti a „miért és hogyan történt?” kérdések megválaszolását az is, hogy a szervezet tevékenységéről publikált dokumentumok egyre szűkszavúbbak. Az 1960-as évek közepétől a változó körülmények, s ennek következtében a tagság létszámának csökkenése, a „hogyan tovább” kérdését vetették fel a William Penn számára. A válasz a modernizálás programjának meghirdetése volt. Célravezetőnek látták, hogy a szervezet minél többet vegyen át a kereskedelmi biztosító társaságok módszeréből, és nemcsak a biztosítás típusait, hanem az ügyvitel módozatait is. Az üzlet racionalizálása először a takarékossági intézkedéseket szaporította, összevontak és felszámoltak életképtelennek ítélt fiókokat. Változtattak a tag- és biztosítási díjak befizetésének módján, megszüntették az ún. kollektálást, amikor is az egyes fiókok ügykezelői személyesen gyűjtötték össze a díjakat. A központ a pénzügyeket így könnyebben ellenőrizte, ára a tagsággal a személyes kapcsolatok meggyengülése, vagy megszűnése lett. Nem választható el a reformoktól a fraternális társadalmi tevékenységek anyagi támogatásának csökkentése sem. A központ kezében olyan társadalmi tevékenység szervezése maradt, mint pl. a karácsonyi ünnepségek rendezése gyermekek számára, az évenként más-más helyen megtartott tekeverseny, és a hozzákapcsolódó bankett, közös vacsora, helyenként műsorral is egybekötve, egy-egy fiók évfordulós ünnepségén a részvétel, és az ösztöndíj-alapítvány kezelése, évenkénti szétosztása. Az 1971. évi közgyűlésen sok vita után, a jövő érdekeit szem előtt tartva, törlik a szervezet nevéből a „fraternal” szót. A név ettől kezdve: William Penn Association. Az üzleti szellemmel jobban átitatott vezetőgárda egyre értelmetlenebbnek látta, hogy a William Penn-kötvényeket elsősorban a magyar és magyar származású amerikaiak körében árusítsák. Nemcsak azért, mivel ennek nehézségeit érzékelték, hanem azért is, mivel a házasságok révén közvet1 en összekötő kapcsok jöttek létre más etnikumokkal, a szélesebb amerikai társadalommal. Az egyesület vezetői úgy vélték, hogy a szélesebb amerikai piac meghódítását a biztosítás területén megkönnyíti, ha nem magyar, hanem amerikai „professzionalista” szervezőkre, üzletkötőkre támaszkodnak. A változtatások eredményeképpen a William Penn Association jobban kezd hasonlítani a kereskedelmi biztosító társaságokhoz, mint korábbi fratemális szervezet mivoltához. Mindezek, és az itt nem érintett újítások pl. a biztosítás típusának, fajtáinak kiszélesítése valószínűleg közrejátszottak abban, hogy a William Penn nemcsak felszínen tudott maradni az üzleti életben, de Pennsylvánia hasonló szervezetei között az egyik legjelentősebbé fejlődött. Az újonnan szerzett tagok száma nem ellensúlyozta azonban a halálozások miatti létszám csökkenését. Nőtt viszont az egyesület vagyona, részint a magas kamatlábak miatti kedvező befektetések, részint az új biztosítási kötvények magasabb összege következtében: 1956—1982 között megduplázódott, azaz 24,5 millió dollárról 49,5 millió dollárra növekedett, az érvényben levő biztosítások dollárértéke pedig 75,6 millióról 122 millió dollárra emelkedett. — Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az 1960-as évek végétől az etnikai reneszánsz újból élénkítette a társasági életet. Valóban így történt, a magyar származású amerikaiak is kezdték keresni gyökereiket, érdeklődéssel fordultak magyar örökségük felé. Ez is közrejátszott az üzleti tapasztalatok mellett abban, hogy a William Penn az 1970-es évek .második felétől ismételten nagyobb hangsúllyal ösztönzi a fratemális tevékenységeket anyagi támogatással is. Érzékelve az óhaza iránti érdeklődés megnövekedését, rendszeresen csoportos látogatásokat szervez Magyarországra, nemcsak a rokonlátogatás, de az óhaza jobb megismerése céljából is. A magyar korona hazahozatala ügyében a William Penn vezetőségének magatartása kezdeményező volt, elnökük tagja is volt annak a küldöttségnek, amely a koronát hazakísérte. Ezekből és más megnyilvánulásokból pl. a William Penn ösztöndíj-alapítvány kiszélesítéséből, magyar nyelvkönyv megrendeléséből arra következtethetünk, hogy a William Penn vezetői keresik annak útját, hogyan tudnák a változó világhoz alkalmazkodva üzleti és társadalmi tevékenységüket jobban összehangolni a magyar etnikai értékek megőrzésének törekvéseivel. Részint ebbe az útkeresésbe illeszthető bele az is, hogy az 1970-es évek végén a William Penn vezetői felvetették az egyesülés lehetőségét az Amerikai Magyar Református Egyesülettel. 1982-ben azonban a terv zátonyra futott. — 1983-ban a William Penn közleményében olvashatunk a Catholic-Knights of St. George csatlakozásáról. Kik ők, és mit jelent ez az egyesülés? Körülbelül 27 ezer új taggal. 13 millió dollár Vagyonnal gyarapodott e „házassággal” a William Penn. A Catholic-Knights of St. George-ot német bevándoroltak alapították. Az 1920-as évek elejétől a katolikus egyházi jelleget hangsúlyozta. A fratemális szervezet 1981-ben ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját. 1982-ben a pennsylvániai állami felügyeleti hatóság (Insurance Department) a törvényesen megkövetelt tartalékalap hiányát észlelvén a további önálló működés helyett más fratemális szervezethez csatlakozásra szólította fel őket. A William Penn fogadta be őket. A Catholic-Knights of St. George csatlakozásával a William Penn tagjainak száma közeledett ahhoz a csúcshoz, ahova a Verhovay és Rákóczi egyesülésével jutott. Több vonatkozásban azonban teljesen más a helyzet. A mostani növekedés viszont lényegesen módosította a William Penn tagságának és vezetőségének bázisát és etnikai összetételét. A csatlakozott szervezet képviseletet igényelt és kapott a William Penn központi vezetőségében is. 1983-tól már nemcsak magyar származásúak irányítják a szervezet tevékenységét. A közös alap, amit a biztosítási üzlet mellett hangsúlyozhatnak, az általános fratemális társadalmi tevékenység. Ezek fogalmazódtak meg első helyen a William Penn 1984- ben módosított alapszabályzatában. De az is, hogy a szervezet feladatának tekinti a „magyar örökség” ápolását is. E vonatkozásban a továbbfejlődés útja — úgy gondolom — még nyitott. Nagy szerepe lesz e tekintetben is az 1983-as közgyűlésen az igazgatóságba beválasztott harmadik generációs fiatalok — s az 1985-től tevékenykedő új elnök — ő második generációs magyar — Gay B. Banes erőfeszítéseinek. A szervezet fennállásának 100 éves évfordulójának előkészületei során, 1986. február 21-én, az alapítók napjának (Founders Day) ünnepségein a magyar örökség vállalása nagy hangsúlyt kapott. Ezt a szándékot tükrözi a William Penn tagok idén nyárra tervezett újabb csoportos látogatása is az óhazába, ahonnan őseik a jobb élet megteremtésének reményében az Üjvilágba hajóztak. BODNAR JANOS (Folytatjuk) 15
