Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-10 / 7. szám
nisztérium is, és a megyei begyűjtési megbízottak szinte korlátlan hatalmat képviseltek. Velük szemben a Földművelésügyi Minisztérium — mint már említettem —, a „gyanús elemek gyülekezete” aligha léphetett volna fel. Ugyanakkor azt el kell ismerni, Erdei minden tőle telhetőt megtett, amikor csak arra lehetősége adódott. A kuláklistát és az ezzel kapcsolatos, folyamatban lévő pereket például akkor törölték el, amikor ő 1953 júliusától egy évig igazságügyi miniszter volt. — Kabarétréfák, szatirikus írások kedvenc témája a magyar gyapottermesztési kísérlet, amely érthető okokból kudarcba fulladt... — Tudom jól, hogy ezt is az első lépéseit tevő szocialista mezőgazdaság nyakába szokták varrni. Igaz, földjeinket nagy kár volt lefoglalni a nálunk egzotikusnak számító, nagy melegigényű gyapot számára. De vajon Erdei akarta a gyapottermelést? Nézzük a választ adó tényeket. Havass Géza, a magyar királyi kísérletügyi igazgató tollából 1926-ban jelent meg egy tanulmány a hazai gyapottermelési kísérletekről: „A gyapot legjobb termést a békési uradalomban adott 1924-ben, ami arra indította a Textilgyárak Országos Egyesületét, hogy 300 hold terület bevetéséhez elegendő, rendelkezésre álló hazai termelésű vetőmaggal a gyapottermelést az országban nagyobb területeken elterjessze.” Sokan bele is vágtak ekkor ebbe a különös vállalkozásba, ám az 1925. évi termés a szeptember végi fagy martaléka lett. Húsz évvel később — mert az ember nem adja fel könnyen — palántás megoldással Martfűről számoltak be jó eredményről. „Meggyőződésem — írta egy földbirtokos —, hogy a mai árakon feltétlenül érdemes az ország déli részein gyapottermesztéssel foglalkozni és még néhány éven keresztül a háború után is érdemes lesz.” Mindezzel persze nem azt akartam érzékeltetni, hogy Erdei sohasem tévedett. Tévedett is, de tévedéseit — ahogy ő fogalmazta: „a történelem szakadatlan pótvizsgáit” — elismerte. A vitákat pedig kifejezetten élvezte, mivel őszintén kíváncsi volt beszélgetőpartnerei véleményére. — ön 1975-től a mezőgazdasági tárca élén tevékenykedett. Volt-e valami munkamódszerében, amit Erdei Ferenctől vett át? — Állami szolgálatom idején is csak irigyeltem az ő sokoldalúságát, jó időbeosztását, s azt, ahogy saját munkáját szervezte. A napi teendőim során tanulmányai — különösen szövetkezetpolitikai, és üzemszervezési kérdésekről írt munkái — voltak segítségemre. Tudományos munkásságából mintegy másfél évtizedet áldozott a nagyüzemi gazdálkodás szervezési feladatainak tanulmányozására. És ezt nem csak „elméleti síkon” tette. Rendszeres és közvetlen kapcsolatot tartott fönn több száz szövetkezettel, állami gazdaságokkal és olyan gazdákkal, akik a háztájiban is megpróbáltak boldogulni. Vidéki útjai során nemcsak a gaz-FOTO: EIFERT JANOS, FEHÉRVÁRT FERENC STRASZER ANDRÁS daságokba látogatott el, hanem a falusi társadalmi, kulturális élet színtereire is, sőt reggelente a helybéli piacot is felkereste. Mert Erdei kifejezetten tisztelte a gyakorlatot, ahogy Darvas József írta róla: „szerelmese volt a valóságnak”. Egész tudományos munkásságát a gazdálkodás, a társadalmi folyamatok élő valóságának ismeretére építette, és ezt én mindig igen tiszteletre méltónak tartottam. — A magyar mezőgazdaság teljesítményét mostanában elismerően emlegetik. Vannak azonban olyan sajátosságai, amelyek a külföldiek számára furcsának, néha egész egyszerűen érthetetlennek tűnnek ... — A sajátosságok közül csak kettőt emelnék ki: a háztájit, és a mezőgazdasági nagyüzemek nem mezőgazdasági tevékenységét, hiszen ezek okozzák a legtöbb félreértést. Ez pedig abból adódik, hogy a magyarázat nem eléggé világos. A háztáji gazdaságoknál például a termelési folyamatot kell megvilágítanunk. A statisztikai adatok szerint a magyar mezőgazdaság termelésének egyharmada a családi munkával fenntartott nem nagyüzemi mezőgazdaságból, azaz a háztáji gazdaságokból származik, pedig a termőföldnek alig egytizedét kezelik. Statisztikai rendszerünk azonban nem érzékelteti a termelési folyamatot, csak a végső kibocsátást jelzi. A folyamat ugyanis az, hogy a nagyüzemekben megtermelt gabona, takarmánytáp átváltozik hússá, tejjé a falusi, kisvárosi portákon, tanyákon. Más helyen a termelőszövetkezet növényvédő helikopterének oltalma alatt megtermelt kertészeti végtermék jelenik meg háztáji áruként a piacon — és a statisztikában. Holott szövetkezeti a palánta is, vág" a bérhizlalásra, bérfejésre kiadott jószágállomány is. A mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységét ugyancsak az ésszerűség és a konkrét igények hívták életre. Az ipari munka egyenletesebbé tette a foglalkoztatást a mezőgazdaságban és hozzásegített ahhoz, hogy lefékeződjék a faluról való elvándorlás, csökkenjen az ingázás, s a falu társadalmi szerkezete közelítsen a városéhoz. Az ipari munkalehetőség révén növekedett a falusi lakosság jövedelme, meggyorsult a falu urbanizálódása. — Erdei Ferenc még arról írt, hogy a mezőgazdaságban dolgozók életviszonya, társadalmi helyzete hátrányosabb az iparban és egyéb ágazatokban dolgozókénál. Mi a helyzet ma? — Tanúi lehetünk most a falu—város kapcsolatok átalakulásának, a falu helyzete javulásának. Tapasztalhatjuk immár azt is, hogy városiak igyekeznek falura költözni, ha különleges adottságokat, s az alapvető igényeket tekintve a várossal versenyképes feltételeket nyújt a falu. És sok falusi település tehető ilyenné, hiszen a falu már nem a régi falu többé. És nem azért tűnik el a régi falu, mert a hivatalos besorolás szerint város lesz belőle, hanem, mert lakóinak társadalmi viszonyai, termelési feltételei megváltoztak. A „társadalom alattiság”, a paraszti elmaradottság. szorult vissza — ami ellen egész életében Erdei Ferenc is küzdött. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 13
