Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 5. szám
Indiai bútorok ifjabb László Károly hagyatékából. A falon Kossuth Lajos arcképe amelyet keresztfiának ajándékozott A ROMÁNC UTÓÉLETE avagy: AMI LÁSZLÓ KÁROLYRÓL MÉG FENNMARADT Xántus akkor még alighanem az igazságról tudósít, ha valódi okát nem részletezi is. Josef át ugyanis, aki elszegényedett árvalány volt, rokonai tartották félig cselédsorban, egy panzió minden házimunkáját vele végeztetve. Itt látta meg Lásziló, szeretett bele a még serdülő, de már alighanem koraérett szép lányba, s előbb örökbe akarta fogadni, majd — nem kevés bonyodalom után — feleségül vette. A lányt felöltöztette, k'itaníttatta és egész Európán végigutaztatta, míg hazahozta — hogyne tetszett volna annak mindaz, ami vele történik! Mindezt beszéltem el korábban, hozzátéve, hogy a reményeik végül visszájákra fordultak: egy szerencsétlen birtokvásánláson László pénze elúszott, mígnem kénytelen völt szülővárosában, Kecskeméten elvállalni a főmérnöki állást. Josefa hamarosan ikreket szült néki, de azok egyjke korán meghalt. A gyermékek keresztapaságát a távolból Kossuth Lajos vállalta. Kecskeméti állását László tíz esztendeig tartotta meg; mint utóbb a helyi lap nekrológja írja róla: „1882. november 21-én lemondott kecskeméti városi mérnöki állásáról, miután a Szolnok— csongrádi Tisza-szabá'lyozó társulat kormánybiztosa a társulat igazgató mérnökévé nevezte ki és Üj-Kéoskére költözött. Innen kereste fel az 1892. év nyarán Kossuth Lajost Turinban. E sorok írójának (ki ő, nem tudjuk, mert cikkét nem írta alá) szerencséje volt a visszatérő László Károllyal Pesten találkozni, s látni Kossuthnak azt az arcképét, melyet a kormányzó saját kezű aláírásával ellátva küldött keresztfiának, az ifjú László Károlynak. Mintha azt leste volna csak a sors, hogy hagy találkozzék még egyszer, az életben utoljára az ősz kormányzó, ősz hű katonájával, rövid idővel azután súlyos betegség szállta meg László Károlyit, amely arra kényszerűé, hogy állásáról lemondjon, s elhagyja Üj-Kécskét.. .” Sem a megemlékezés, sem a benne idézett gyászjelentés nem tesz azonban említést a nagy szerelemről, az ikrák, májd még egy fiú és leány anyjáról, Shiéls Lujza Josefáról! A hiány oly feltűnő, hogy az már önmagáért beszél. Csák majd száz esztendővel később. hősünk születésének 150. évfordulója alkalmából lebbenti fel valamelyest 'a reá boruló fátylat Kecskemét történetének tudósa, dr. Váry István, aki a Petőfi Népe 1965. március 28-i számában a többi között azt írta: „Amerikából hozott felesége elhagyta a már akkor a hetedik évtizede derekán lévő férfit. Ezt ő ZLÓ KÁROLY /l815 - 1894/ HONVÉD SZÁZADOS. AKI AZ EMIGRÁCIÓBAN KOSSUTH LAJOSHOZ CSATLAKOZOTT. S MINT BIZALMASA AMERIKAI ÚTJÁRA IS ELKISERTE. EBBEN A HÁZBAN LAKOTT 71 -TÖL- 1882-10 Emléktábla László Károly házának falán annyira szívére vette, hogy lemondott állásáról, elköltözött Kecskemétről .. Az érv, bármily fájó is, hitelesnek tűnik. A vagyon néhány esztendő alatt elúszott, s a reménybeli földbirtökosnő ott találta magát mindössze 31 esztendősen egy 67 éves férfi mellett. S élték egy poros alföldi városiban, amely aligha bizonyult szórákoztatóbbnák Lagúnánál ... Három szülés, négy gyermek, egy elszegényedő, s valószínűleg elbetegesedő férj —csoda-e, ha talán új szerelembe esett? Lászlót bizonyos, hogy összetörte a veszteség és a város vezető polgárai közé tartozván, az elhagyattatás szégyene is; ez magyarázza nyilván, hogy állásáról leköszönt, visszavonult. Bátyán hunyt el, s Foktőn temették el. Sírját 1983. szeptember 2-án bonttatta föl Juhász István Kecskemét főmérnöke, hogy városa neves fiát a Kecskeméti temető „örök emlékparcellájában” helyeztesse el. Ügy tetszett, több nyomra már nem bukkanhatok. Azután a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár lelkes munkatársai segítségével írott nyomaira lelek a legidősebb fiúnak, az ikerpár felnőttkort megért tagjának, az ifjabb Károlynak: tengerésztisztként szolgált a Monarchia flottájában, s a Kaiserin Elisabeth cirkálón részt vett Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös világkörüli útján; 1892. december 15-én indultak Triesztből, s kerek egy esztendő múltán értek vissza Pólába. Naplót vezetett az útról, amely 1893 áprilisától kezdve, 26 folytatásban megjelent a Kecskemétben. További leszármazottak után azonban hiába kutattunk. Mígnem egy napon hírnök jött pihegve: 25 kilométerre a várostól, Lakitelken nyomra bukkant! Sátortetős, szépen berendezett ház a falu frissen parcellázott szélén. Benne egy idős asszony, aki fogadott lánya volt László Károly feleségének. Mivel azonban a nemzedékek nem illeszthetők öszsze, hamar kiderül, hogy nem az „öreg”, hanem a fiatal Károlyról van szó. Ki nem csupán tengerhajózott, hanem apja nyomdokain NOVOTTA FERENC FELVÉTELEI járva, kitanulta a mérnökséget, s elektromérnök lett, még a múlt század végén! Fiatal feleségével Indiába költözött, ahol egy villamossági cégnél helyezkedett el... Ifjabb László Károly öt esztendőre szerződött Indiába, de idejét nem tudta kitölteni: közlekedési baleset érte, meghalt. Felesége mindössze 25 esztendős volt ekkor. Hazajött Lakitelekre a rokonokhoz, s hozzáment feleségül az egyik szőlőbirtokoshoz. Az ő fogadott lánya az idős asszony. A lakás, amelyben beszélgetünk, nem lenne különös — szokvány bútorok, kanapé, fényezett kombinált szekrény, kárpitozott fotelok —, ha nem bontaná meg a maguk módján egységes képüket egy karcsú, magas ámpolna fémből, egy faragott szék, asztalka; a „mesés India” kinyújtott kisujja, amelyet a megözvegyült fiatalasszony görcsösen szoríthatott holtáig. De Amerikából semmi; a Lake Superior jégtörő indiánjainak keze munkájából, Mexikó őserdeinek sárkányaiból és nagy szemű szörnyeiből, amelyekről oly szeretettel írt az idősebb Károly, s haza is hozott — semmi. Az emlékező reá nem emlékezik, létéről se tud már. A lagúnai gyermekfeleségről még annyira sem. De utoljára még, előkerül egy megfakult fénykép. Cifrán faragott, csipkemintájú keret veszi körül; a minták itt-ott már töredezettek. A kép egy ősz, öreg embert ábrázol: Kossuth Lajost. Semmi kétség, ez az a kép, amelyről a nekrológíró beszámol. Ezt hozta magával az öreg, megfáradott László Károly, amikor 1892 nyarán meglátogatta az öreg, megfáradott Kossuth Lajost Turinban. Bizonyságul reá, még valamelyest olvasható a kép alján a megfakult, reszketeg írás: „Keresztfiamnak, László Károlynak emlékül 1893. 3. 5. Kossuth Lajos.” Két esztendővel később, meghalt mind a két öregember. 1894. március 20-án a Kormányzó, vagy ahogyan nevezték: a Főnök. Rá, mindössze hat héttel, immár egészen elárvult írnoka: május 4- én elment László Károly is. BOGÁTI PÉTER 19
