Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 5. szám
VAS MEGYE NEMZETŐR PARANCSNOKA Minden történelmi kornak vannak kiemelkedő, egy egész nemzet, vagy más nemzetek által is ..jegyzett” szereplői. Az „epizoddstálk” az idő múltával lassan kihullanak a nem mindig hálás utókor emlékezetének rostáján, pedig sokan megérdemelnék, hogy ne feledjük őket. Egyikük volt koltai Vidos József, Vas vármegye első alispánja, 1848-ban kormánybiztos és ä nemzetőrség őrnagyi rangban kinevezett parancsnoka. A megye székhelyén nemrégiben utcát neveztek el róla és mire ezék a sorok megjelennek, talán már rendbehozták — a ceLldömölki tanács és a helyi termelőszövetkezet összefogásával — a merseváti kriptájához vezető utat is. A kripta családi tulajdon, mint az a kép is, amelyet az Országos Levéltár támogatásával restauráltak. Ez a kép Vidos József saját kezű aláírását, 1848-as kokárdáját és nemzeti színű szalagját egyaránt őrzi. Egyszerű koporsóját Papaláné Vidos Mária nemzeti színű szalaggal különböztette meg helyben nyugvó többi felmenőjétől. Kertjének mélyén, egy gyönyörű hársfasor végén, a család kegyelettel őrzött emléke az a hatalmas fa is, mely alatt az első alispán Kossuth Lajost vendégelte egykor. 1985. április 18-án volt 180 éve, hogy a jómódú középnemesi család második fia Mersén megszületett. Közpályára lépni osztályos társad számára akkor természetes volt. Jurátuskodás után Vidos 1825 körül lépett megyei szolgálatba, 1835-ben első aljegyző lett, 1838- ban pedig, 33 éves korában első alispán, a mainál akkor lényegesen nagyobb területű megye közigazgatásának vezetője. Még ebben az évben megismerkedett Széchenyivel. Levélek sora maradt fenn, melyek igazolják, hogy a gazdag főúr megkülönböztetett figyelmet szentelt Vidos Józsefnek. Széchenyi például 1841. október 23-án Apátiból így írt: „Igen tisztelt Barátom! Néhány órára e vidékre jővén, nem mulaszthatom el magamat néhány sorokkal önnek szíves emlékezetébe vissza idézni. Szintén lepergett ismét egy év — és alig láttuk egymást, holott szándékunk volt többet lenni, sőt Vasnak egy részét be is járni egymással. .. Hidje el ön, igen igen szeretek önnek társaságában lenni, és kevéssel érzek több rokonszenvet, mint éppen önnel!. .. Isten segítse ’s tartsa ’s maradjon jó akaróm és barátom, mint én vagyok őszintén az. Széchenyi István” Szinte barátinak is mondható kapcsolatuk csak az 1847-es országgyűlésen lazult kissé, ahol Vidos megyéjének egyik képviselője, méghozzá nagyon aktív képviselője volt. Ennek öt hónapjáról 37 javaslatát és felszólalását sikerült kiderítenem, melyek közül öt jelentősebb volt és részben törvénybe is iktatták. Ekkor már a Kossuth vezette liberális csoporthoz sorolták. Később — 1848. augusztus 23-án — ennék tulajdoníthatón lett Vas megye kormánybiztosa és az akkor szerveződő népfelkelés és nemzetőrség vezetője. Vas, Sopron és Zala nemzetőreinek, és a hozzájuk csatlakozott, hazaszökött Sándor-diuszárszázadnaik október 4-én Kanizsánál Jellasics hadának egy részével támadt dolga. Ezzel kapcsolatban idézzük Kossuth egy héttel későbbi képviselőházi beszédét: „Vidos országos biztos és népfölkelés vezérétől vettünk tudósítást, melly szerint Kanizsa táján Nugent seregét az ott felkelt néppel megverte és hátraszorította a légrádi hegyek közé. 105 huszáron kívül, kik Grácból átjöttek, Vidos úrnak rendes katonasága nem volt, a nép úgy van lelkesítve, miszerint Vidos úrnak nem arra kell gondjait intézni, hogy a nép menjen az ellenség ellen és üsse, (hanem) hogy ha elfog valakit, agyon ne üsse, noha ezen gondoskodása nem sikerül mindig ...” Kiskainizsán 50 betört horvát közül elesett 45 és fogságba került 5 tiszt. A sosem katonáskodott nemzetőr parancsnok még ugyanabban a hónapban, 12tón Horpácsnál került szembe a Theodorovics tábornok és szakképzett tisztjei által irányított ellenséges csapatokkal. Ezúttal egy hosszabb ideje tartó csatározást sikerült számunkra kedvezően döntésre vinni. Nem lehetett jelentéktelen ütközet, mert 200 ellenséges halottat számoltak. A harcban, immár nemzet őri minőségében, részt vett a lemondott miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos is, aki Vidos jelentése szerint: „nagy erélyességgel működött”. Első miniszterelnökünk későbbi főbenjáró perében ez is jogcímül szolgált a kivégzéshez. Ezt követően Vas megye már nem szerepel a szabadságharc történetében. Vidos visszavonult mihályfalvi kúriájába. Működését teljesen törvényszerűnek érezte, retorzióra nem számított. A ma is álló épületben törtek rá az elfogatására kiküldött fegyveresék. Az ablakon át menekült előlük. Bujdosásának részletei ismeretlenek, annyit őriz róluk a családi hagyomány, hogy hosszabb időt töltött, gróf Zichy Lajos somlói pincéjében. Kolerában megbetegedett. Éva testvére szállíttatta a mersei birtokra. Bátyjának ápolása közben ő maga is megkapta a ragályt, és 1849. augusztus 3-án mindketten meghaltak. Néhány évig egy Cinca-parti nagy akácfa tövében pihentek. A kripta 1852-ben épült, akkor szállíttatta át őket a család végső nyugvöhelyükre. ORDAS IVAN Ereklye 1848-ból 18 A fa, mely alatt Kossuth Lajost vendégelte ... FOTÖ: GABOR VIKTOR Az ifjabb László Károly valószínű arcképe Talán, e sorok írójának egyszer még sikerül az alföldi homok alól felásni a nyomát, s akikor tudósít majd róla ...” — írtam a Magyar Hírekben ama cikksorozat végére, amely ■László Károlynak, Kossuth Lajos emigrációs titkárának romantikus házasságát beszélte el, naplójának kiadatlan részletei nyomán. Egy szabadságharcos románca volt a sorozat címe, mivel hőse tüzérszázadosként menekült az 1848 —49-es szabadságharc bukása után Törökországba, ahol hamarosan összetalálkozott Kossuth Lajossal, aki a kitűnő kézírással rendelkező László Károlyt szűkebb környezetébe választotta. Együtt járták meg a kisázsiai internálásban Kiutahiát, majd László elkísérte a kormányzót Amerikába is. Minderről később kiadott Naplótöredékek című művében számolt be, mely írása máig fontos forrása a történészéknek. Nem tért azonban viszsza Kossuthtal Európába, hanem az Újvilágban maradt, ahol mérnökként — ellentétben az emigránsok többségével — álláshoz jutott a nagy vasútépítkezéseknél és az állami térképészetnél. Sikerült némi tőkét ö^zegyűjtenie, s egy menekülttársával együtt, mahagónifa kereskedéshez fogott. László tisztes vagyont gyűjtött. A Kiegyezés táján úgy határozott, hogy hazatér. Indulása előtt azonban az addig kitartóan agglegény s már ötvenkét éves László beleszeretett egy mindössze tizenhat éves lányba. Mint a neves földrajztudós és utazó Xántus János írta róla hazatértét üdvözlő cikkében a Vasárnapi Űjságban: „László nem jött egyedül; Amerikából elindulása előtt néhány nappal megnősült. Neje Josefa, Shiels lagunai angol konzul leánya, egy Mexikó tropikus földjén született, de New Yorkban nevelkedett gyönyörű és kedvés kis teremtés, ki Magyarországon igen jól érzi magát, megelégedett és boldog, s ki szülőföldjére és New Yorkra — melyeket meglehet örökre elhagyott férjével — talán csak úgy gondol vissza, mint férje, vagy e sorok írója — hálával, kegyelettel, de nem kívánkozik oda.”
