Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 5. szám
■/ vím&fee*Lendületes fejlődés Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek az 1960—1970-ig tartó évtizedben korszerű nagyüzemi technológiát alakítottak ki, és a szántóföldi növénytermelésben a világ élvonalába jutottak. A terméshozamok azóta is fokozatosan emelkedtek, javult a munka termelékenysége. Míg 40 esztendővel ezelőtt egy mezőgazdasági kereső 3 ember számára tudott Magyarországon élelmiszert termelni, ma 25 ember élelmiszerigényét elégíti ki. Ez a mutató azért is fontos, mert hazánkban az agrárpolitika három stratégiai célja között első helyen szerepel a lakosság élelmiszer-ellátásának állandó javítása. Ezzel egyenrangú stratégiai cél a mezőgazdasági lakosság életkörülményeinek fejlesztése és a mezőgazdaság hozzájárulásának növelése az állami közterhekhez. Az élelmiszer-fogyasztás tekintetében az adatok magukért beszélnek. Húsfélékből összesen 78,1 kg, tejből és tejtermékből 187 kg, tojásból 18 kg, zsiradékból (vajjal együtt) 32,8 kg, lisztből és lisztes árukból 108,4 kg, cukorból 35,6 kg, burgonyából 58,5 kg, zöldségből és gyümölcsből együttvéve 150,7 kg volt az egy fő-e jutó fogyasztás 1984- ben. A mezőgazdasági dolgozók életkörülményei ma már összemérhetők a városi életkörülményekkel. Magyarországon a munkások és parasztok jövedelme közel azonos. 1978 óta gyakorlatilag megszűnt a falusi népesség elvándorlása. A mezőgazdasági nagyüzemek ma már nemcsak növénytermesztőknek és állattenyésztőknek adnak munkahelyet, hanem ipari, szolgáltatási és kereskedelmi munkakörökben, értelmiségi és adminisztrációs munkahelyeken is foglalkoztatnak szakembereket. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek teljes munkaidőben 750 527 keresőnek adtak munkahelyet 1984-ben. A dolgozók közül csupán 334 000 végzett a növénytermelésben vagy az állattenyésztésben fizikai („paraszti jellegű”) munkát. A mezőgazdaság népgazdasági szerepe évmr magyar mezőgazdaságot — itthon és külföldön — sokan minősítik sikerágazatnak. Kétségtelenül jelentős és nemzetközileg is nagyra értékelt eredmények támasztják alá ezt a minősítést. Valójában viszont mezőgazdaságunk mai színvonalához sikerek és kudarcok párhuzamos vonulatain áthaladva jutottunk el. Az előnyös változások mellett újból és újból találkoztunk kedvezőtlen jelenségekkel. Ezek egyrészt fékezték a fejlődést, ugyanakkor azonban sarkallták is a mezőgazdasági dolgozókat a magasabb színvonalú gazdálkodásra. Mezőgazdaságunk 15 millió ember élelmiszerét termeli meg, ha az európai élelmiszerfogyasztás 1 főre jutó mennyiségét használjuk mérceként. Az ország lakossága ezzel szemben 10,7 millió. A magyar mezőgazdaság 1957 után dinamikusan fejlődött, és a fejlődés nemzetközileg is figyelmet keltett. Az 1957 utáni, közel három évtized folyamán a bruttó termelés évente mintegy 3 százalékkal növekedett. Természeti adottságaink Magyarország legfontosabb természeti erőforrása kétségtelenül a termőföld. Hazánk a világ azon országainak egyike, ahol a föld a legintenzívebb művelés alatt áll. (A hetvenes évek végén egy lakosra 0,62 hektár intenzíven művelt mezőgazdasági terület — szántó, kert, szőlő - jutott, míg a jelenlegi világátlag 0,39 hektár.) Ugyanakkor tény, hogy a mezőgazdasági terület hazánkban az elmúlt évtizedekben gyorsan csökkent, és a jövőben is csökkenése várható. ' A terület abszolút nagysága mellett természetesen fontos tényező annak termőképessége, minősége is. Tudományos vizsgálatok szerint a hazai mezőgazdaság termőképessége, az ún. ,,biopotenciái” az ezredfordulóig még 60—80 százalékkal növelhető. A pillanatnyi helyzetben azonban a termőképesség csökkenésének veszélye áll fenn. Az intenzív mezőgazdasági termesztési és gépi talajművelési módszerek ugyanis a korábbinál nagyságrendekkel jobban veszik igénybe a talajt, annak termőképességét, így megfelelő utánpótlás és melioráció hiányában annak gyors leromlásához vezethetnek. Legfontosabb természeti kincsünk megőrzése tehát jelentős erőfeszítéseket és befektetéseket igényel. Az ország területének 68 százaléka síkság, 29,5 százaléka enyhe lejtésű dombvidék, csupán 2,5 százaléka hegyvidék. A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület közel felén jó minőségű talajok találhatók, és valamivel több mint 50 százalékán homok-, szik-, láptalajok helyezkednek el. Magyarország a mérsékelt égövben fekszik, éghajlata kontinentális jellegű, évente 5—700 mm a csapadék, de 10 évből 3—4 év kifejezetten aszályos, amikor a vegetációs időszakban mindössze 100—200 mm, vagy annál is kevesebb a csapadék az ország fő mezőgazdasági területein. Gyakoriak a késő tavaszi és kora őszi fagyok, sokévi átlagban a napfényes órák száma megközelíti a 2000-et. Éghajlati adottságainak tehát egészében nem nevezhetők kedvezőnek. A klimatikus viszonyok ingadozása az átlagosnál nagyobb, ami a mezőgazdasági termelésbe jelentős bizonytalansági tényezőt visz. A viszonylag kevés csapadék és az aszályok veszélye elvileg szükségessé tenné az öntözést. Másik oldalról viszont a hőmérsékleti viszonyok nem olyanok, hogy az öntözés befektetéseit egyértelműen gazdaságossá tennék, különösen akkor, amikor jó pár évben kielégítő a csapadék öntözés nélkül is. E „határesethelyzet” meglehetős bizonytalanságot eredményez e téren. Klimatikus szempontból viszonylag hátrányban vagyunk a tőlünk délre fekvő — balkáni és mediterrán — országokkal szemben, ahol a gyümölcs- és zöldségkultúrák jelentős részénél az érés koraibb és így megelőznek bennünket a piacra jutásban. Az időbeli hátrány üveqházi termeléssel természetesen mérsékelhető, ez viszont a költségeket növeli. A rét- és legelőgazdálkodásra alapuló \ állattenyésztés, szarvasmarha-tenyésztés, tejtermelés területén viszont a tőlünk északra és nyugatra fekvő csapadékosabb országokkal szemben vagyunk hátrányban. Saját mezőgazdasági — éghajlati' övezetünkben, az ún. mérsékelten kontinentális búza-kukorica övezetben viszont olyan hasonló övezetben fekvő mezőgazdasági versenytársakkal kell szembenéznünk, mint az USA, Argentína stb. A mérsékelt égövön termelhető minden kultúrnövényt eredményesen termelhetünk hazánkban. Egy növény sincs azonban ezek közül, amelynek optimális termőhelye Magyarország lenne.-6
