Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-15 / 5. szám
SZAKSZERVEZETI SZÁMVETÉS A modern gazdaság nemzeti ügy Gáspár Sándor beszél FOTO: MTI öt év munkáját összegezte Budapesten a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A számadás — maga a tanácskozás és a tanácskozás szelleme — itthon és a határokon túl is figyelmet keltett. A Gáspár Sándor elnök által előterjesztett beszámoló hangoztatta, hogy Magyarországon a szakszervezetek aktív részesei a hatalomnak. A szakszervezeti mozgalomnak nincsenek önálló politikai törekvései, s mint a hatalom részese, felelős alakítója és végrehajtója a politikának. Ugyanakkor érdekvédelmi szervezet. Épp az összetett feladatok miatt a szakszervezetek nem szorítkozhatnak csupán az igények képviseletére — részt kell vállalniuk az igények kielégítését szolgáló feltételek megteremtésében is. A beszámoló rámutatott arra, hogy az egész világon nehezebbé vált a szakszervezetek dolga: bonyolultabbak lettek a körülmények, nagyobbak az indulatok a tevékenységük körül, s a kellő gazdasági feltételek hiányában nem könnyű kielégíteni a dolgozók, a tagság jogos igényeit. így van ez Magyarországon is. „Az elmúlt években — mondotta Gáspár Sándor — sikerült olyan gazdaságpolitikát kialakítani, amelynek révén megőrizhettük a teljes foglalkoztatottságot, és elkerülhettük a dolgozók életét megnehezítő drasztikus korlátozásokat. Nem bomlott fel a társadalmi közmegegyezés sem, jóllehet a kényszerű gazdasági intézkedések erősen igénybe vették a lakosság tűrőképességét”. A beszámoló részletesen foglalkozott a gondokkal. Szólt például arról is, hogy sokan úgy érzik: fő munkahelyükön a rendes munkaidőben nem tudják előteremteni a szükséges jövedelmet, s ezért többletmunkával — gyakran hivatásuktól, szakmájuktól távol eső tevékenységgel — egészítik ki a nyolcórai munkával szerzett keresetet. Ez fékezi mind az emberi tényező jobb hasznosítását, mind az intenzív gazdasági fejlődést. A beszámoló aláhúzta, hogy az áremelkedések ütemének lassítása szükséges és időszerű lépés. Ugyanakkor — és ezt nyomatékosan említette több félszólaló is — fontos, hogy a gazdasági növekedés, a munkaerő szükséges mozgása továbbra is a teljes foglalkoztatás fenntartásával valósuljon meg, és a javuló hatékonyság a létbiztonság növekedését eredményezze. A magyar szakszervezetek törekvése arra irányul, hogy a tisztességesen elvégzett munka biztosítsa a tisztességes megélhetést; növekedjen a tartósan jól dolgozók, a követelményeknek megfelelők reálkeresete. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy minden erőfeszítés ellenére anyagiakban túlságosan kevés a különbség a jól végzett, minőségi munka és a rossz munka között. A szociálpolitika területén a szakszervezetek a következőkben foglalták össze a legsürgősebb tennivalókat: — a nyugdíjak reálértékének helyreállítása ; — a gyermeknevellés családi terheinek csökkentése társadalmi segítség révén; — a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának teljes körűvé tétele, s ezzel összefüggésben: a dolgozók szociális ellátásának növelése. A szakszervezeti tagok kulturális, művelődési helyzetéről szólva a beszámoló korszakos eredményekről adott számot, de itt sem hallgathatott a fogyatékosságokról. „A hiányos történelmi tudat, az anyanyelvi és az irodalmi műveltség iránti csökkenő igény, s általában az erkölcsi, magatartási, érzelmi kultúra kialakítását segítő humán alapok beszűkülése és háttérbe szorulása hátráltatta, gyengítette egész köznevelési, közművelődési és művészeti munkánkat. Különösen súlyossá vált ez a probléma a mai es a jövő szakmuitkásnemzedék esetében. A baj okait feltárva kell kidolgozni a helyzet megváltoztatását elősegítő tennivalókat.” Figyelmet érdemlő módon közelített a beszámoló a magyar gazdaság témájához. Rámutatott: gazdasági életünkben jelenleg nemcsak az átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. „Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra,-hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa. Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.” Erre alapozódik a következtetés, amélyet Gáspár Sándor így fogalmazott meg: „Azon lehet, sőt kell is vitatkoznunk, milyen arányban oszthatjuk el a megtermelt javakat; az elosztható javak mennyisége azonban nem vitatéma, hanem olyan ténykérdés, amely a gazdálkodásban, a termelésben dől el. Ezért feltétele a termelés segítése a szakszervezet érdekvédelmi munkájának.” A háromnapos élénk vita után elfogadott határozat sürgette, hogy a szakszervezeti munkában kapjon az eddiginél nagyobb hangsúlyt az érdekképviselet és az érdekvédelem szélesebb körű felfogása. Részletesen foglalkozott a határozat a családi élet megszilárdításával is. „Fontos, hogy javuljanak a gyermeknevelésnek, a családalapító fiatalok otthonteremtésének feltételei, A társadalom érdekei kívánják a családok sokoldalú funkciójának támogatását, a családi élet megszilárdítását. A szülök gyermekvállalási kedvét anyagi, pénzügyi. jogi eszközök mellett a mainál kedvezőbb társadalmi szemlélet alakításával is segíteni kell.” Kultúra - tudomány Gertler Endrének, a Belgiumban élő magyar hegedűművésznek, a Belga—Magyar Baráti Társaság elnökének a magyar zenekultúra nemzetközi megismertetésében és a magyar—belga kulturális kapcsolatok elmélyítése érdekében kifejtett több évtizedes munkássága elismeréséül az Elnöki Tanács a Béke és Barátság Érdemrendet adományozta. A kitüntetést a brüsszeli magyar nagykövetségen dr. Németh József, hazánk brüsszeli nagykövete adta át. Egyúttal átnyújtotta az 1925-ben a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végzett művésznek az intézet gyémántdiplomáját. A Liszt Ferenc Kamarazenekar nagy sikerrel turnézott Nagy-Britanniában. A londoni Barbican Központ hangversenytermében a Rolla János által vezetett együttes több ráadással köszönte meg az ünneplést. Az együttes fellépett Skócia és Írország több városában is. * Szász Endre műveiből nyílt kamarakiállítás Párizsban a Meurice Szállóban. A tárlatot a francia sajtó és a párizsi galériák számos képviselőjének jelenlétében Palotás Rezső magyar nagykövet nyitotta meg. * Magyar filmnapokat rendeztek Montreálban, a Cinematheque Québecoise-ban. Az érdeklődők megismerhették az elmúlt harminc év magyar filmművészetének számos alkotását. Külön vetítéssorozatot rendeztek Mészáros Márta filmjeiből. * Faragó András, a Svájcban élő magyar származású zongoraművész a francia televízióban Bartók-dalokat adott elő. * A World Press Photo alapítvány (Amszterdam) pályázatán a művészi sorozatképek kategóriájában Pólya Zoltán, az MTI fotóriportere harmadik díjat nyert, „Az én cirkuszom" című képsorral. JSgy másik kategóriában Korniss Péter, a Nők Lapja munkatársa „Vendégmunkás” című képeivel nyert második díjat. * Hunyadi Mátyásnak állít emléket az a dokumentumfilm, amelyet magyar—szlovén televíziós vállalkozásban a visegrádi palotától a szilovén tengerpartig forgatnak ljubljanai és pécsi televíziósok. * A XVIII. magyar játékfilmszemle fődíját a Bábolna című filmnek ítélték a történelmi fejlődés és a mai magyar valóság jelentős és hiteles ábrázolásáért. A filmet Sára Sándor rendezte. A zsűri rendezői dijat ítélt Gothár Péternek az „Idő van" és Beremenyi Gecának „A tanítványok" című játékfilmért. A két magyar származású filmkritikus Gene Moskovwitz és Mari Kuttna emlékére alapított díjakat a külföldi filmkritikusok Erdöss Pál „Visszaszámlálás” című filmjének ítélték oda.
