Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-26 / 4. szám
Nemegyszer találkoztam már velük, svédországi magyartanárokkal. A debreceni pedagógus-továbbképzők idején, s az anyanyelvi konferenciákon sokadszor is jó volt hallani: hogy türelmetlen korunk egy türelmes államában, őshonos svéd, és mindenféle más nemzetiségű adófizetők pénzén, mint az egyik bevándorló csoport nyelvét, a magyart ii tanítják óvodákban, általános iskolákban, gimnáziumokban. Mégis .. . kellett a bizonyosság: hogyan él. létezik, működik mindez? * Sven Gullman ur irodájában — Stockholmban ő felel a bevándorlók gyerekeinek járó speciális képzésért — még csak adatok bizonyítanak: az 1984 85-ös tanévben a 153 stockholmi magyar származású általános iskolás közül 101-en, a 25 gimnazista korúból 19-en tanultak magyarul, 11 tanár irányításával. Aztán, Wohlgang Laci. személyében az első élő bizonyosság: Szabó Ferenc tanár úrral — a közelgő ünnepre való tekintettel — az 1848-as szabadságharcról beszélget az egyik külvárosi iskola („Kämpingeskolan”) szobácskájábán. A falakon gyerekrajzok, térképek, a polcokon görög, török, magyar tankönyvek, ismeretterjesztő művek, ifjúsági regények sorakoznak. Laci kilencéves volt, amikor szüleivel Svédországba került. Most tizennégy, és — mint mondja — legtöbbször svédül álmodik, holott odahaza magyarul beszélnek. Kapcsolata, a közös munka anyanyelvi tanárával jellegzetesnek mondható változásokon, szakaszokon ment át: először egy úgynevezett bevándorlóosztályban kezdett tanulni, majd egy év múltán már rendes svéd osztályba járt, amikor is heti négy óra svéd korrepetálást és heti négy magyarórát láttak szükségesnek tanárai, szülei. Mint Szabó tanár úr elmondta, kezdetben a magyarórákat is sokszor svéd nyelvi problémák megbeszélésére kellett szánniuk, mígnem — gyereknél tán nem is meglepően gyorsan — elérkezett Laci addig a szakaszig, hogy úgy gondolta már a svédet 10
