Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-26 / 4. szám
Szülőföld és kötődés SZŰRÖS MÁTYÁS BESZÉDE A PÜSPÖKLADÁNYI VÁROSAVATÓ ÜNNEPSÉGEN Magyarországon a városok száma 1986 elején tovább gyarapodott, összesen 16 település kapta meg a nagyobb fejlettséget tükröző címet, amely egyben a gyorsabb fejlődés ígéretét is hordozza. Az új városok: Bácsalmás, Bicske, Boglárlelle, Budaörs, Edelény, Kisbér, Kunszentmárton, Mezökovácsháza, Püspökladány, Sárbogárd, Szécsény, Szigetszentmiklós, Tiszakécske, Tiszavasvári, Tokaj és Vasvár. A városavató tanácsülés mindegyik helyi közösség életében jeles esemény. A Hajdú-Bihar megyei Püspökladányban az ünnepségen beszédet mondott dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára. A külügyek irányításáért felelős politikust — aki korábban Berlinben és Moszkvában volt nagykövet — szoros szálak fűzik ehhez a megyéhez és Püspökladányhoz; szülőföldjét ő képviseli az országgyűlésben. — A várossá avatás közösségünk életének egyszeri, történelmi jelentőségű és különlegesen felemelő pillanata: múltat összegez és jövőt mutat — mondotta ünnepi beszédében Szűrös Mátyás. Közösségünk önbecsülését csorbítanánk, ha a várossá avatás perceiben megfeledkeznénk elődeinkről, a települést századokon át szorgosan építő, a történelmi tragédiákból és a botlásokból is mindig fölegyenesedő őseinkről. A jelenlévők, az új városban élők éppúgy ünnepelnek most, mint azok, akiket feladatuk és személyes sorsuk másfelé szólított, de ladányiak maradtak és lélekben velünk vannak. Bizonyosak lehetünk abban, hogy Püspökladány várossá emelkedése tükrözi az egész ország, szocialista hazánk gazdagodását, gyarapodását is. — A most városi címet elnyerő Püspökladány sok évszázados múltra visszatekintő település. Tudott, hogy ősidők óta éltek e helyen emberek, de a mai település az évszázadok során többször is elpusztult, lakossága sokat szenvedett a „hadak útján”, de mindig képes volt összeszedni erejét az újjáéledéshez, az előrehaladáshoz. A mostani örömteli esemény nagyszerű része ennek a történelmi folyamatosságnak : Püspökladány végre város lett. — Püspökladány története azt igazolja — folytatta Szűrös Mátyás —, hogy itt élni nem jelentett vegetáló egymás mellett létezést, még akkor sem, ha időnként lelassult az élet, és a szegénység, sárbaragadottság miatt netalán tespedés vett erőt az embereken. Különösen jó példa erre, hogy a falu igazi közössége a szocialista építés pár évtizede alatt képes volt kivergődni a társadalmi mélyreszorítottságból, a nagy szegénységből, az elzártságból. Büszke vagyok rá, hogy ennél a legújabb újrakezdésnél apám is az elsők között, az első sorban szorgoskodott. — Püspökladányról — az ünnepi köszöntő kapcsán is — csak úgy tudok szólni, mint legszemélyesebb, legbensőbb ügyemről — hangsúlyozta Szűrös Mátyás. — Régi igazság, hogy a nagy eszméket, fogalmakat — mint a haza, vagy a hazaszeretet — a személyes tapasztalaton, a kézzelfoghatón keresztül lehet igazán megélni. Az én sorsom úgy alakult, hogy sokfelé éltem, külföldön is, ám bennem a haza szó hallatára először mindig ez a táj, ez a „város”, az Attila utcai szülői ház, gyermekkori arcok, hangok, hangulatok sejlenek föl; az itteni dolgos szegényemberek közössége adta meg nemzet- és osztályhovatartozásom első, meghatározó élményeit. A hazát, a „csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz” igazságát számomra ma is mindenekelőtt a Hajdúság s benne Ladány, a magyar Alföldnek ez a tája testesíti meg. — Érzem és mind tudatosabban vallom: az emlékezés és a kötődés az idő és a tér távolodásával nem gyengül, hanem úgy tisztul az emberben, ahogyan a pincék mélyén idővel nemesedik a bor, s a táguló távlatokban nem homályosul a kép, hanem egyre kiteljesedve nyeri el végleges körvonalait. Meggyőződésem: kizárólag az egyén belső hűsége az őt útra bocsátó, küldetéssel megbízó környezetéhez lehet biztosíték arra, hogy az ember messzire kerülve, más közegben is méltó módon megőrizhesse önmagát. Ügy gondolom, mindannyiunkra érvényesek Sütő Andrásnak, korunk nagy írójának Ítélkezőén szép sorai: „Békésebb nyughelyét keresve elvándorolhat a madár, a kárpáti gímszarvas, szélfútta magvainak útján még a gyökeres fa is, ám kegyes-kegyetlen szülőföldjét lélekcsorbulás nélkül az ember el nem hagyhatja”. — Az ország a kisebb közösség erőfeszítéseit méltatta azzal, hogy Püspökladány várossá lett. Magyarország viszont a népek nagyobb közösségének elismert, tekintéllyel övezett tagja s ez a megbecsülés népünk munkájának, eredményeinek, tisztességének szól. A jó nemzetközi hírnév pedig nagy kincs, amelyet védeni, óvni mindannyiunk kötelessége. És mindenekelőtt békére van szüksége a világnak, s benne a mi hazánknak. Mi, akik az ország nemzetközi kapcsolataival foglalkozunk, honfitársainkkal és szövetségeseinkkel karöltve azon munkálkodunk, hogy békés külső feltételeket biztosítsunk hazai országépítő munkánkhoz. Azért dolgozunk, hogy sokat szenvedett, nagy múltú kis népünknek biztos jövője legyen. Fel kell építenünk a korszerű szocialista Magyarországot, amelyet a nép, az emberek sajátjuknak tartanak, jól érzik benne magukat, boldogulnak és büszkék rá. Ehhez béke kell. Ezért érdemes dolgozni! — A városi cím elnyerésének perceiben kívánom, hogy tovább gyarapodjanak a település anyagi és szellemi értékei. A régi ladányi szegénység, a vályogházak helyén épüljön igazán modern virágzó város! Erősödjenek a közösségi kötelékek, kívánom, hogy növekedjék a közügyek iránti kötelességérzet. Érvényesüljön mind szélesebb körben Kölcsey Ferenc útmutatása: „Az ember nem a jelen pillanat, nem a pillanatnyi szükség rabja; ... nem veszti el a múltat szem elől, s ezáltal mind a jelennek több díszt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkálkodni.” Püspökladány foto: tklödy jAnos 5
