Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 1. szám

Rate) Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor az Aqua Star és személyzete elérte cél­ját, azaz megérkezett Churchillbe (Manitoba). Az expedíció nem volt könnyű, több mint ezer mérföldet jégtáblák és jéghegyek között navi­gáltunk, majd a Hudson-öböl közepén egy öt­naposviharba keveredtünk, amely 111 mérfölddel sodort el minket kijelölt vonalunkról. A szél erőssége a harmadik napon elérte a 100 km-t óránként, a hullámok 7-9 méteresek voltak. Az Aqua Star kisebb sérüléseket szenvedett, az egyik vitorla szétszakadt. Mégis büszke lehet­tem saját építésű hajómra, amely végül is kibír­ta a nagy próbát. A Torontótól a Hudson-öböl kikötőig tartó — a maga nemében első — expe­díció 108 napig tartott és ez idő alatt 3600 mér­földet tettünk meg. A Magyarok Világszövetsé­gétől kapott magyar zászló velünk volt és büsz­kén lobogott expedíciónkon. Itt küldöm a sze­mélyzet aláírásaival; megkérem, hogy őrizzék meg és tartsák tiszteletben, hisz itt még nem járt magyar zászló ezelőtt. Boldog vagyok, hogy e zászlónak és származásom nemzetének dicsősé­get tudtam szerezni. síké László WILLOWDALE, KANADA Mindig nagyon jó szórakozást nyújt az Önök lapja és természetesen a keresztrejtvény. Amit viszont nagyon hiányolok, hogy az utóbbi idő­ben nincs gyermekrovat (mese, különféle fej­törők, versek stb.). Pedig erre nagy szükség len­ne, mivel gondolom, nemcsak felnőtt olvasótá­bora van a lapnák. Gyermekeim mindig nagy örömmel böngészték a lapot, de örömük akkor volt igazán teljes, amikor rábukkantak a kere­sett mesére. Sajnos ezt most hiába keresik. Nem lehetne valahogy úgy szerkeszteni a lapot, hogy kevesebb angol nyelvű cikk lenne és helyette visszatérne a gyerekeknek szóló oldal is. Angol olvasnivalót bárhol találhat az ember, de ma­gyar meséket már nem. Remélem, nem vagyok egyedül észrevételemmel és hamarosan nemcsak mi felnőttek, de gyermekeink is újból örömüket lelik a Magyar Hírekben. KATI TELAHIGUE LA PAZ, BOLÍVIA NSZK-ban élő magyar állampolgár vagyok. Nevem Rastetterné, Kossuth Márta. Lapjuk 1985. augusztus 22-én megjelent számában különös cikkre bukkantam: „Kossuth Lajos 1985-ben”. Megdöbbenésemet a leírtak még fokozták. A mai Kossuth Lajos apja, Alexovics József, az 1920-as években vette fel a Kossuth nevet, a név fenn­maradása érdekében. Ez felesleges volt, mert ak­kor is, és még ma is számos törvényes leszár­mazott Kossuth él Magyarországon. Cikkük azt a látszatot kelti, hogy csak e Kossuth Lajos révén maradt fenn a Kossuth név. Szüleim és három fiútestvérem, Gábor, Attila és Csaba Pápán élnek, ők is alapítottak már családot. Apám a Kossuth család turócszent­­mártoni ágából származik. Nagyszülei székes­­fehérvári házát a háború alatt bombatámadás érte, így sajnos több fontos okirat megsemmi­sült. A mi családunkon kívül még Debrecenben, Miskolcon és Szolnokon él Kossuth család. RASTETTERNÉ KOSSUTH MÁRTA MALSCH, NSZK Most vettem észre, hogy a Magyar Hírek egyik számának hátuljára felírták az új Hoteljeik (így, „magyarul”) nevét, anélkül, hogy a végére a szálló szót is odaírták volna. Miért? Mert drága hoteljeikben úgyis csak külföldi száll meg? Vagy mert a szálloda szó már ismeretlen a magyar fővárosban? Az anyanyelvi konferenciák védnök­ségének elsősorban saját maga ellen kellene a nyelvet megvédenie! MORVAY SÁNDOR MANNHEIM, NSZK Foglalkozásom: gyerekekre vigyázok, de sza­badidőmben festek és verseket is szoktam írni (svédül). Svédre fordítottam néhány Petőfi-ver­­set is. A mellékelt fénykép az egyik kiállításom­ról való, ahol kézzel festett képeslapjaimat is bemutattam. Még egy dologról szeretnék írni: szabadságunk alkalmával — amit általában Magyarországon szoktunk tölteni — most is felkerestük roko­naink sírját. Egyik rokonunk sírja közelében egy külföldi van eltemetve. A gondozatlan sí­ron ez áll: „Itt nyugszik Rsduni Hrant Szerkisz 1886—1967. Jó ember volt.” Legutóbb a magas sírszegélyt már nem láttuk a síron, feltehetőleg ellopták. (A sír a Rákoskeresztúri Köztemető 41-es parcellájában található.) Legközelebb talán a sírkő sem lesz meg. Bánt a dolog, s ha ro­kona már nem él az elhunytnak, talán a temető vezetősége intézkedhetne. VISEGRÁDI JULIANNA ASKIM, SVÉDORSZÁG Két kiállításon vettem részt itt, nemrég Galashiels-ben (Skócia) és két első- valamint három második díjat nyertem hímzéseimmel. Egy különdíjat is kaptam, ami egy kék szala­gokból kötött nagy bokréta, melynek közepébe arany betűkkel beírták, hogy az én munkám volt a legszebb. ELIZABETH KISS GALASHIELS, NAGY-BRITANNIA Címlapunkon: A MALÉV Kamarás együttese Cikkünk a 16—18. oldalon FOTO: TÓTH JÓZSEF Randé Jenő: Számadás helyett 3 Krónika 4-6 Az MVSZ nyári programja Gellért Hugo halálára George Shultz Budapesten Az Amerikai Magyar Művészeti ^lap A Hazafias Népfront Kongresszusa Tervzárás, tervnyitás (Tábori András) 7 Seregélyesi szenzációk (Garami László) 8-10 Aczél György kötetéről (Szántó Miklós) 11 Püski Sándor: Magyar könyves New Yorkban 12 Clevelandi templomépítők (Szabó István) 14 Nem kerek évfordulóra Új kapunk a nagyvilágba (Pokorny István) 16-18 Léghajó és űrkabin (Árokszállási Éva) 18 Versenydalnokok (Soós Magda) 19 Mikes György: Új anekdotakincs 20-21 Oscar-dijas szakácsok (Árokszállási Éva) 22 Könyvszemle, rejtvény 23 Fotópályázatunk 24-25 Sport 27 A Szülőföldünk műsora 28 Gyerekeknek: Csiki László, Utassy József és Kányádi Sándor versei 31 Kerestetés 31 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI HALÁSZ GYÖRGY főszerkesztő KÜRTI GÁBOR mb. főszerkesztő-helyettes SÓS PÉTER JÁNOS olvasószei kesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: BALÁZS ISTVÁN LINTNER SÁNDOR NOVOTTA FERENC Munkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALÁZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER Tartalom: 2

Next

/
Thumbnails
Contents