Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-02-02 / 3. szám
Erem Sydneyből Jó egy méter 90-es termet, közel járhat a 100 kilóhoz... Igazi óriás még ma is a 36 év után először hazalátogató egykori kitűnő úszó és vízilabdázó: Csuvik Oszkár. Rögtön elöljáróban sikerül egy fontos dolgot tisztázni: A magyar sport aranykönyve című kiadvány adatával szemben még nincs 60 esztendős. A könyvben ugyanis 1924 szerepel születési dátumként, de — mint mondja — ne akarja őt senki öregíteni, csak idén márciusban tölti be a hatvanat. Egyébként — jóval fiatalabbnak látszik ... — Pedig három és fél évvel ezelőtt súlyos betegségen estem át, azóta csak mértéktartóan teniszezem és úszom, örülök, hogy nem látszik rajtam a hat évtized, meg a betegség nyoma ... Ebben egyetértenek a budapesti jó barátok is: Gyarmati Dezső, Jeney László, idősebb Szívós István, Czapkó Miklós, az egykori játékostársak, a volt kitűnő tréner, Vízvári Károly, no meg Peterdi Pál, a határainkon túl is ismert sportújságíró-humorista, akivel Csuvik Oszkár évekig egy padban ült az Árpád Gimnáziumban. — Az Árpád Gimnázium híres sportélete és remek angoltanárai meghatározták életem alakulását. Az Árpádból jártunk a Császár uszodába úszni és vízilabdázni, az angol nyelven keresztül pedig nagyon hamar megkedveltem az angol életformát. A már fiatalon is feltűnően jó fizikai adottságokkal rendelkező sportolót egyformán csábították az úszók és a vízilabdázók. Egy alkalommal még Csík Ferenc, az 1936- os olimpiai bajnok gyorsúszó is pártfogásába vette, remélte, hogy méltó utóda lehet. A póló azonban jobban vonzotta, hiszen a családban már dicsekedhettek egy vízilabdás olimpiai bajnokkal: Tatics Sándorral. — Hosszú évekig egyszerre úsztam és vízilabdáztam. Az 1947-es főiskolai világbajnokságon, Párizsban tagja lettem a győztes pólócsapatnak, 3. voltam 100 gyorson, csak jó barátom, Szathmáry Elemér és Kádas Géza előzött meg. A monte-carlói Európabajnokságon csak a tartaléksorban kaptam helyet, egy évvel később Belgrádban szerepeltem először a válogatottban, majd következett a londoni olimpia ezüstérme. Ezzel tulajdonképpen vége is szakadt a pólós karriernek, mert Csuvik Oszkár — Szathmáry Elemérrel együtt — Londonban maradt. Pólózott ugyan az angol bajnokcsapatban, de az egészen más volt. Két évvel később a két jó barát Ausztráliába ment, itt Csuvik lett — természetesen szabad idejében — a válogatott edzője, a helsinki olimpiára is ő készítette fel a csapatot. — Keserűen kellett csalódnom, mert én még a magyaros sportszellemhez voltam szokva, az ausztrálok viszont derűs kirándulásnak tekintették az olimpiát, így nem csoda, hogy alaposan leégtünk, minden meccsünket elveszítettük. Helsinki után aztán a Sydneyben élő egykori kitűnő játékos a sporton kívül próbált szerencsét (természetesen 1956-ban ott volt Melbourne-ben a magyar csapat minden olimpiai mérkőzésén!), hites könyvszakértő lett, s e téren is megtalálta helyét. Hosszú idő után azonban kapva kapott a hívó szón: az 1968-as mexikói olimpia előtt újra őt bízták meg az ausztrál vízilabda-válogatott felkészítésével. — Háromhónapos európai és amerikai túOscar Charles - azaz Csuvik Oszkár FOTÓ: T. BALOGH LÁSZLÓ ra előzte meg az olimpiát, kezdett egész jól összekovácsolódni a társaság. Azután már Mexikóvárosban derült ki, hogy az ausztrál sportvezetők közötti belviszály következtében egyszerűen nem nevezték be a pólócsapatot az olimpiára, pedig korábban megszereztük az indulás, a részvétel jogát és az ötkarikás szereplés biztos tudatában vállalkoztunk, nem kis anyagi áldozatokat hozva, az előkészületi túrára, a hosszú utazásra ... Az olimpia után — miközben állatorvos feleségével, s a kínai akupunktúrában szakértő nagyobbik lányával közösen amolyan családi vállalkozásba fogott —, megmaradt a kapcsolata a pólóval: az általa irányított egyetemi csapat 11 év alatt nyolcszor nyerte el a bajnokságot Ausztráliában. Játékosai rendszeresen helyet követeltek maguknak a nemzetközileg is egyre többet számító válogatottban, kedvenc tanítványa, Peter Montgomery pedig épp az elmúlt hónapokban ért el jelentős személyes sikert: megválasztották a Nemzetközi Üsző Szövetség vízilabda bizottsága titkárává. — Ha távolról is, természetesen figyelemmel kísérem a magyar vízilabdát, mindig nagyon örültem a sikereknek, hiszen általában olyanok is részesei voltak a győzelmeknek, akikkel egykor együtt játszottam: Laky Károly és Gyarmati Dezső még szövetségi kapitányként is dolgozott, s szerzett világhírt. — Harminchat év után először járok itthon. Feleségem és egyik lányom már megelőzött: élményekkel megrakodva tértek haza — meséli búcsúzás előtt. — Azt hiszem, jövünk mi még együtt is ... A pólós óriás már messze járt, amikor egykori osztálytársától, Peterdi Pál kollégánktól hallottuk a következő történetet: — Őszi egyszer, beszélgetéseink közben váratlanul benyúlt a zsebébe, s elővette azt az érmet, amit Londonban az olimpián nyert. „A tiéd — mondta és a kezembe nyomta. — Hazahoztam neked, mert te voltál a legjobb barátom és úgy gondoltam, hogy ennek az éremnek itthon a helye. Nálatok ...” SERÉNYI PÉTER A lelátóról jelentjük A magyar sportújságírók karácsony előtti szokásos szavazásán a birkózó Gáspár Tamás, a tekéző Vidács Györgyné és a fogathajtó válogatott nyerte el „Az év sportolója” címet. Az ifjúságiaknál a súlyemelő Szanyi Andor és a sakkozó Mádl Ildikó lett 1984 legjobbja. Buda István államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke Hollandiában járt, s magyar—holland együttműködési szerződést írt alá a vendéglátóival folytatott tárgyalások után. A magyar labdarúgó-válogatott az év végén előbb Stuttgartban, majd Grazban nemzetközi teremtornán vett részt. A magyar csapat mindkét városban veretlenül végzett az első helyen, s mindkétszer Détári Lajos, a Honvéd fiatalja érdemelte ki a torna legjobb játékosa címet. * Gerevich Pál kardvívó, Maros Magda tőrvívónő, Wichmann Tamás kenus, Ozsvár András cselgáncsozó, Tóth István birkózó befejezte pályafutását. A kiváló sportembereket Buda István államtitkár búcsúztatta és kitüntetéseket adott át nekik. Tóth Ákos, az úszók eddigi szövetségi kapitánya, lemondott tisztségéről és visszatér a Testnevelési Főiskolára. A fiatal testnevelő tanár az újonnan megszervezett, önálló úszó tanszék vezetője lett. A televízió népszerű Sportmúzeum című adásában karácsony előtt Baráti Lajos volt szövetségi kapitányról, januárban pedig Keleti Ágnes tornásznőről, az Izraelben letelepedett olimpiai bajnoknőről sugároztak portréműsort. * Mayer Mihály, az egykori kiváló vízilabdás, aki tagja volt a Tokióban olimpiai bajnokságot nyert válogatottnak, visszatért a medence partjára: a Honvéd edzője lett. Esterházy Márton, a Honvéd bajnokcsapatának válogatott csatára, az AEK Athén együtteséhez szerződött. Az őszi bajnok Videoton labdarúgócsapatát azzal a négy góllal mutatta be az angol televízió, amelyet Szabó középcsatár a belgrádi Partizán hálójába lőtt. A Videoton az UEFA Kupa negyeddöntői során a nagy múltú Manchester United csapatával mérkőzik márciusban a legjobb négy közé jutásért. Krasovecz Péter, a műegyetemisták kosárlabdacsapatának 201 centiméter magas, 18 esztendős játékosa, a Budapesten járt amerikai C. W. Post együttesének meghívására Washingtonba készül. Ösztöndíjasként kezdi meg egyetemi tanulmányait, közben kedvenc sportját is folytatja. Elhunyt Biróczky János egykori nemzetközi labdarúgó-játékvezető, a Tipográfia Sportegyesület elnöke. Baranyai László, a Honvéd torna szakosztályának egyik alapító tagja, 64 éves korában, rövid betegség után távozott az élők sorából. 26
