Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-02-02 / 3. szám
EGY „FRENETIKUS HANDLE" ÉLETE BUDAPEST LEGKISEBB SZÍNHÁZA: A KORONA PÓDIUM „Mindig úgy szerettem volna élni, ahogy azt magamnak megírnám” -— emlegette többször is Szomory Dezső, a századelőnek és a magyar polgári irodalom klaszszikus korszakának egyik legegyénibb hangú mestere. S meglehet, hogy Kellér Andor is megirigyelte ezt az éncentrikus, nagyravágyó életlátást, mikor hozzáfogott az „Író a toronyban” megírásához. Ugyanis az a Kellér Andor, akit tizenéves korában már hírlapíróként ünnepeltek, akinek József Attilára, Krúdyra, Hunyady Sándorra, Nagy Lajosra és Szép Ernőre emlékező írásai irodalomtörténeti lélekrajzokká fontosodtak, Szomory Dezsőről szóló könyvében olyan felejthetetlenül elfogult és mesebelien eszményítő arcképet rajzolt, hogy akinek ellenszenves volna is a különcködő hajlamú, zárkózott és fennsőbbségére büszke dráma- és regényíró, az is szinte beleszeret esendőségébe, makrancos-pózos szerepválasztásába. Szomory, a Hermelin, A párizsi regény, A nagyasszony, a Balog Tuta, Az isteni kert, vagy a Levelek egy barátnőmhöz írója — Kellér Andor megejtő visszaemlékezése szerint — „pompásan lubickolt” népszerűségében, frappánsan nagyképűsködött párnás magányában és nagynéha megszelídítő barátsággal fogadott kegyeibe rajongó ifjoncokat, hódoló színésznőket vagy megközelíthetetlen sajtócsászárokat... A Fidibusz lapszerkesztő jeként pert szenvedett, a katonaság elől tizenhét évi párizsi száműzetésbe menekült s a B-listás megkülönböztetések éveiben menzákon tengődött — de a félelmes fajvédők hetyke boszszantásával vagy az előkelősködők leleplezésével kínos jókedvet ajándékozott hitsorsosainak; nőbolond és gáláns lovag volt, de évtizedekig reménytelen magányban élt; ezreket költött könyvekre, de kemény éhezéseit sem hagyta könyöradományokkal megsérteni; kora legszebb férfiújának és legnagyobb alkotótehetségének nyilvánította magát, önjutalmazóan „kegyelmes úr” megszólítást várt el — de az ablaka előtt lövöldöző német ágyú hangját „megváltozott kakaskukorékolásként” vette tudomásul .. . Molnár Ferenc, aki vetélytársa volt, „frenetikus handlénak” nevezte, Jászai Mari „gyönyörű szeretőmnek”, Hevesi András „meg nem alkuvó művésznek”, barátai sápadtak, színészei föllázadtak elképesztő elvárásai miatt... Imádta az ajándékozásokat, a jó irodalmat, az öngúnyt, a kávét és az élet élvezetes, ritka perceit. Nehezen barátkozó, de nagyon szerető, rettenetesen impulziv ember volt, a huszadik századi magyar irodalom egyik legérzékenyebb tehetsége. Öróla írt könyvet Kellér Andor, mély belátásokkal, szelíd kritikával és a fiatalabb kortárshoz illő hódoló tisztelettel. Az „író a toronyban” a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg finom, filigrán kivitelben, kellemesen „szomorys” címlappal. A. GERGELY ANDRÁS Kedves kis cukrászda a Korona, amely a budai Várban, a Dísz tér végénél, a saroképület földszintjén található. A piciny kis terem egyszerre romantikus és modern, kedvelt beszélgető- és találkozóhely. De nem csak süteményeiről híres, sőt, valljuk be, irodalmi „étlapja” közismertebb. Itt működik ugyanis, immár tizenkét éve, túl a kétezredik előadáson a Korona Pódium, amelyet nem is tudom, hogyan lehetne megnevezni: miniszínház? — Amit mi itt létrehoztunk, azt Párizsban kávéház-színház néven ismerik — mondta Mikes Lilla, a Korona Pódium vezetője, akivel a cukrászdában ültünk le beszélgetni. Mikes Lilla, az állandóan elfoglalt, mindig valahonnan valahová rohanó emberek típusához tartozik. Érthető, hiszen ő ennek a miniszínháznak az egyszemélyes „vezetősége”: igazgatója, műsorszerkesztője, időnként dramaturgja. S mindez amellett, hogy ő elsősorban színésznő és előadóművésznő. Jelenleg Ajar „Előttem az élet” című regényéből készített monodrámájával arat estéről estére sikert. Eljátssza Momót, a romlott-romlatlan kisfiút, a prostituáltból oltalmazóvá lett Rosa mamát, Hamil urat, Katz doktort, Nadine-t, Lola aszszonyt, valamint az Arthur nevű esernyőt. — Mit jelent az ön számára, nevezzük így: a főváros legkisebb színháza? — Az életem tizenkét évét, s az elképzeléseim sikerét. Az ilyen pódiumokból évente tucatnyi születik és szűnik meg. Mi tizenkét éve talpon tudunk maradni, s nevet, rangot szereztünk magunknak. Ennek titkát abban látom, hogy sikerült egy műhelyt létrehoznunk, a legnevesebb magyar színészek számára. Bessenyei Ferenc műsorában a „Mi dolgunk a világon?”-ban saját hitvallását így fogalmazta meg: „Egy színész élete akkor értelmes, ha egy néptanító erkölcsi színvonalára felküzdi magát.” Ruttkai Éva „Parancsolj velem, Tündérkirálynő”, Gobbi Hilda „Maszk nélkül”, Kálmán György „Arcok és harcok”, Pécsi Ildikó „Görögnek születtem” (Melina Merkuri életregénye) címet adta műsorának. S nem csak a nevek, a címek is mindent elárulnak. Minden előadás egy-egy személyes vallomás, emberi kitárulkozás volt. — Ez a varázsa a pódium-színháznak — folytatta Mikes Lilla. — A művész kompromisszummentesen alkothat, vallhat önmagáról, elképzeléseiről. Ugyanakkor borzasztóan nehéz ez az egyszemélyes színház, hiszen nincs technikai személyzet, nincs díszlet, nincsenek Psota Irén a nagysikerű Baker-műsorában Mikes Lilla Momó szerepében az Ajar-darabban segítőtársak, nincs csapatmunka. Itt a művésznek egyedül kell betöltenie a teret. Kizárólag övé a siker, de övé a bukás is. Emlékszem, Bessenyei először azzal érvel, hogy ő mindig kosztümös darabokban játszott, hozzászokott a jelmezhez, a sminkhez, anélkül nem tud fellépni. Azt mondtam, vegyen fel mindent, amit csak akar, majd útközben úgyis leszedjük róla. De nem kellett, a végén ő maga döntött úgy, egyszerű hétköznapi ruhában lép a pódiumra, mert rájött, itt a tartalom a legfontosabb, a személyiség, a mondanivaló. Ruttkai Éva pedig nemrég mesélte nekem, hogy a pódiumai fellépéseinek tapasztalatai nélkül nem tudta volna oly sikerrel eljátszani a Pesti Színházban Lőttét. — Ha a Korona Pódiumról beszélünk, nem csak az egyszemélyes színházról kell szót ejtenünk, hanem az idegen nyelvű, illetve kétnyelvű előadásokról is .. . — A kezdet kezdete óta játszunk angol, francia és német nyelven is. Nyaranta, mert mi egész nyáron játszunk, rengeteg külföldi látogat el hozzánk, akik kíváncsiak a magyar kultúrára. Nekik játszunk anyanyelvükön, a legismertebb magyar szerzők műveiből. Érdekes, hogy sokan az anyanyelvükön meghallgatott előadás után eljönnek még egyszer, hogy meghallgassák magyarul is. Vendégkönyvünkbe a Humboldt egyetem egyik német professzora azt írta, hogy a nyelvoktatásnak is újszerű lehetőségét látja estjeinkben. — Kétnyelvű műsorainkat azoknak a sokfelé élő magyar származásúaknak állítottuk össze, akiknek házastársa nem magyar, illetve gyerekeik, unokáik már nem beszélnek olyan jól magyarul, örülünk, hogy hozzájuk is el tudjuk juttatni a magyar kultúrát, a szép magyar szót. .. (pokomy) FOTÖ: FEHÉR ISTVÁN 22