Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-12-28 / 25-26. szám

BRASNYÓ ISTVÁN

(Jugoszlávia)

FLÖRT

Az asszony az úttesten ment át, magas, vékony sarkú cipőben, és vigyáznia kellett, hogy hova lép, mert a cipő sarka könnyen a kockakövek közé szorulhatott volna.

— Álljon meg, kérem — mondta a fiatalember, aki kerékpárt tolt. — Álljon meg egy pillanatra, hogy nézhessem.

Az asszony szépnek tudta magát, és oldalt egy pillantást vetett a fiatalemberre.

— Álljon meg, kérem — mondta az.

Az asszony nem állt meg.

Másnap a fiatalember a kerten át közeledett a ház felé. A kerékpárt az utcán a kert falának támasztotta.

— Halló! — kiáltotta a ház felé vezető ösvényen. — Halló! — kiáltotta még egyszer, már erőtlenebbül.

Másnap a kerékpár már a ház falához volt támasztva. Ott maradt egész nap és egész éjszaka, és még másnap is ott volt.

Pár nap múlva a fiatalember megint kiáltott:

— Halló!

Többször nem jött.

Az öregasszony a kerti épületből kávét főzött, és kis asztalt állított az orgonabokor mellé.

— Ide nem tűz annyira a nap — mondta.

— Csak ezek az átkozott hernyók ne lennének. Vagy mi pusztítja az orgonák lombját? — kérdeztem.

— Nem pusztítja semmi. Csak tavasszal szépek — közölte velem az öregasszony, aki meghívott kávéra.

— Az a diófa is kiszárad a fal mellett — mondtam.

— Dehogy szárad — vetett egy pillantást a diófára az öregasszony. — Az mindig olyan beteges volt.

— Nemigen hoz termést.

_ Néha hoz, de az idén nem lesz rajta

semmi — mondta.

— Minek akkor az ilyen fa! — méltatlankodtam.

Közben kijött a fiatalasszony is, aki szép-SZALAY LAJOS (USA) RAJZA

nek tudta magát, és odatelepedett az asztalhoz.

Igyekeztem nem nézni rá, igyekeztem nem tudni semmiről sem. A kerékpár azonban nem ment ki a fejemből.

— Nekem is volt szeretőm — mondta az öregasszony, minden kertelés nélkül.

— Nem szép ilyesmiről beszélni — mondta a fiatalasszony.

— Én nem beszéltem semmiről — mondtam, miután összeszedtem a bátorságomat, és az arcába mertem nézni.

— Nem volna szép, ha ilyesmiről beszélne a férjem előtt — mondta.

— Én semmiről sem beszéltem a férje előtt.

— Nekem is volt szeretőm — vágott a szavamba az öregasszony —, amíg az egészségi állapotom megengedte.

— Persze — mondtam —, végeredményben mindenkinek lehet szeretője.

— Nekem volt is — kötötte az ebet a karóhoz az öregasszony.

— Nem szép ilyesmiről beszélni — vált türelmetlenebbé a fiatalasszony hangja.

— Nem én kezdtem — mondtam a fiatalasszonynak, akinek szarkalábakat fedeztem fel a szeme sarkában.

— Több szeretőm is volt — helyesbített az öregasszony.

— Én elhiszem — mondtam áz öregászszonynak.

— Nem kellene ilyesmiről beszélniük — mondta élénken a fiatalasszony.

— A férje előtt nem fogunk semmiről sem beszélni — válaszoltam neki. — Különben én semmiről sem tudok.

— A férjemnek sem szabad megtudnia semmit.

— Tőlem biztosan nem is fog.

A kávé kezdett kihűlni, különben sem szerettem az ilyen habosra csapatott kávét. A legszívesebben visszavonultam volna. Nagyon hülyén éreztem magam.

Az öregasszony újra tele töltötte a csészémet, most már nem hátrálhattam meg.

— Ne is vessen rá ügyet — mondtam a fiatalasszonynak. — Énbennem ugyanúgy megbízhat, mint önmagában. Csakugyan.

összehúzott szemmel nézett rám. Szeme sarkában láttam a szarkalábakat.

FÜZESI MAGDA

(Szovjetunió)

Téli éjszakán

A süket falra mártír-fahasábok Morse-jelekkel titkot fénylenek.

Jajgat a lélek, dörömböl hiányod, éjfél rikoltoz a világ felett.

Most balzsamozzák a megkínzott fákat a vijjogó, vajákosj vén fagyok, ítélet nem volt. Kegyelmet sem várhat ki vére hulltán daccal hallgatott.

Az örült csend most megfojtja a tájat, havat zabái, vonítva felröhög.

Hová rejtsem a sápadt ibolyákat, ha álom-ágyban csonttá görbülök?

MONOSZLÓY DEZSŐ

(Ausztria)

Boszorkányégetés

Éjszaka néha máglyán elhamvadt boszorkány szeretőm Koldus Szép Anna szavait hallom:

Szent György napján megszólaltak nekem a füvek! Megsütögetve megcsigolyázva kínpadról vallja ezt mintha imát rebegne áhítat margarétát für őszt így a harmat keserve vére újra átitat Holdontúli nászunkra készül tűzben sem olvadó hevünk sikoltó örömünk fáradt hóhérsereg lesi Szentséges Jézus maradj velünk!

VARGA IMRE RAJZA

87